14
Láttam, íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén és vele a száznegyvennégyezer, akiknek a homlokára van írva az ő és az ő Atyjának a neve.
Aztán hangot hallottam a mennyből. Olyat, mint nagy vizek zúgása vagy mint egy hatalmas mennydörgés robaja. A hang, amit hallottam, olyan volt, mint amikor hárfások pengetik a hárfájukat.
Énekelnek valamit, egy új éneket a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Senki sem tudta megtanulni az éneket, csak a föld lakói közül megváltott száznegyvennégyezer.
Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek, és követik a Bárányt, bárhová megy is. Ők a megváltottak az emberek közül: a termés zsengéje Isten és a Bárány számára.
Ajkukon nincs hazugság: feddhetetlenek.
Aztán láttam, hogy egy másik angyal repül az ég zenitjén. Nála volt az örök evangélium, hogy hirdesse a föld minden lakójának, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. Nagy hangon mondta:
„Féljétek Istent és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája! Boruljatok le a menny, a föld, a tenger és a vízforrások alkotója előtt!” Egy másik, a második angyal követte, aki ezt mondta: „Elesett, elesett a nagy Babilon, aki paráznasága tüzes borával megrészegítette mind a népeket!”
Egy harmadik angyal követte őket, aki nagy hangon mondta: „Aki leborul a vadállat és szobra előtt, és homlokán vagy kezén viseli bélyegét, az inni fog Isten haragjának borából, amelyet hígítatlanul töltött haragja kelyhébe; és kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány előtt.
Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké; és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal azok, akik leborulnak a vadállat és szobra előtt, és viselik nevének bélyegét.”
Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják Isten parancsait és a Jézusba vetett hitet.
Erre hangot hallottam a mennyből: „Írd! Mostantól fogva boldogok a holtak, akik az Úrban haltak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket!”
Ekkor láttam, íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló. A szentélyből egy másik angyal jött ki, és nagy hangon kiáltott a felhőn ülőnek: „Ereszd neki sarlódat, és arass, mert eljött az aratás ideje, és az aratnivaló már érett a földön!”
A felhőn ülő a földre dobta sarlóját, és learatta a földet.
Egy másik angyal jött ki a szentélyből. Nála is éles sarló volt. Egy harmadik angyal, akinek a tűz fölött volt hatalma, előlépett az oltártól, és nagy hangon szólt annak, akinél az éles sarló volt: „Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőfürtjeit, mert beértek a szemek!” Az angyal a földre dobta sarlóját, leszüretelte a föld szőlőjét, és bedobta Isten haragjának hatalmas sajtójába. 20A borsajtót a városon kívül kitaposták, és ezerhatszáz stadiumnyira annyi vér folyt ki belőle, hogy a lovaknak a zablájukig ért.
15 Egy másik nagy és csodálatos jelet láttam a mennyben: hét angyalt, akikre hét csapás volt bízva, a végső csapások, mert ezekkel kimerül Isten haragja.
Olyasmit láttam, mint egy tűzzel kevert üvegtenger, és azok, akik legyőzték a vadállatot, a szobrát és nevének számát, ott álltak az üvegtengeren, s a kezükben mennyei hárfák. Mózesnek, Isten szolgájának és a Báránynak az énekét énekelték: Nagyok és csodálatosak tetteid, Urunk, mindenható Isten! Igazságosak és igazak útjaid, nemzetek Királya. Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené neved? Mert csak te vagy szent! Minden nemzet eljön, és leborul színed előtt, mert ítéleteid nyilvánvalóvá lettek.”
Ezek után láttam, hogy megnyílt a mennyben a tanúságtétel sátrának a szentélye, és kijött a szentélyből a hét angyal, akinél a hét csapás volt. Ragyogó, színtiszta vászonruhába voltak öltözve, mellükön aranyöv. A négy közül az egyik élőlény a hét angyalnak hét aranycsészét adott. Ezek az örökkön-örökké élő Isten haragjával voltak tele. A szentély megtelt Isten dicsőségének és hatalmának a füstjével, és senki sem léphetett be a szentélybe addig, amíg a hét angyal hét csapása be nem teljesedett.
Aztán láttam, hogy egy másik angyal repül az ég zenitjén. Nála volt az örök evangélium, hogy hirdesse a föld minden lakójának, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. Nagy hangon mondta:
„Féljétek Istent és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája! Boruljatok le a menny, a föld, a tenger és a vízforrások alkotója előtt!” Egy másik, a második angyal követte, aki ezt mondta: „Elesett, elesett a nagy Babilon, aki paráznasága tüzes borával megrészegítette mind a népeket!”
Egy harmadik angyal követte őket, aki nagy hangon mondta: „Aki leborul a vadállat és szobra előtt, és homlokán vagy kezén viseli bélyegét, az inni fog Isten haragjának borából, amelyet hígítatlanul töltött haragja kelyhébe; és kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány előtt.
Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké; és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal azok, akik leborulnak a vadállat és szobra előtt, és viselik nevének bélyegét.”
Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják Isten parancsait és a Jézusba vetett hitet.
Erre hangot hallottam a mennyből: „Írd! Mostantól fogva boldogok a holtak, akik az Úrban haltak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket!”
Ekkor láttam, íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló. A szentélyből egy másik angyal jött ki, és nagy hangon kiáltott a felhőn ülőnek: „Ereszd neki sarlódat, és arass, mert eljött az aratás ideje, és az aratnivaló már érett a földön!”
A felhőn ülő a földre dobta sarlóját, és learatta a földet.
Egy másik angyal jött ki a szentélyből. Nála is éles sarló volt. Egy harmadik angyal, akinek a tűz fölött volt hatalma, előlépett az oltártól, és nagy hangon szólt annak, akinél az éles sarló volt: „Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőfürtjeit, mert beértek a szemek!” Az angyal a földre dobta sarlóját, leszüretelte a föld szőlőjét, és bedobta Isten haragjának hatalmas sajtójába. 20A borsajtót a városon kívül kitaposták, és ezerhatszáz stadiumnyira annyi vér folyt ki belőle, hogy a lovaknak a zablájukig ért.
15 Egy másik nagy és csodálatos jelet láttam a mennyben: hét angyalt, akikre hét csapás volt bízva, a végső csapások, mert ezekkel kimerül Isten haragja.
Olyasmit láttam, mint egy tűzzel kevert üvegtenger, és azok, akik legyőzték a vadállatot, a szobrát és nevének számát, ott álltak az üvegtengeren, s a kezükben mennyei hárfák. Mózesnek, Isten szolgájának és a Báránynak az énekét énekelték: Nagyok és csodálatosak tetteid, Urunk, mindenható Isten! Igazságosak és igazak útjaid, nemzetek Királya. Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené neved? Mert csak te vagy szent! Minden nemzet eljön, és leborul színed előtt, mert ítéleteid nyilvánvalóvá lettek.”
Ezek után láttam, hogy megnyílt a mennyben a tanúságtétel sátrának a szentélye, és kijött a szentélyből a hét angyal, akinél a hét csapás volt. Ragyogó, színtiszta vászonruhába voltak öltözve, mellükön aranyöv. A négy közül az egyik élőlény a hét angyalnak hét aranycsészét adott. Ezek az örökkön-örökké élő Isten haragjával voltak tele. A szentély megtelt Isten dicsőségének és hatalmának a füstjével, és senki sem léphetett be a szentélybe addig, amíg a hét angyal hét csapása be nem teljesedett.
Jegyzetek
14,20 1 stadium = 185 méter.