AZ ÍTÉLET: 14,6-20,15
Az ítélet kihirdetése Ekkor láttam egy másik angyalt repülni az ég zenitjén, akinél örök evangélium volt, hogy hirdesse az evangéliumot a föld lakóinak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek, hangos szóval: »Féljétek Istent, és adjatok neki tiszteletet, mert eljött ítéletének órája; és imádjátok őt, aki az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta!« (Kiv 20,11) Ezt egy másik angyal követte, aki ezt mondta: »Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznaságának borával itatott meg minden nemzetet!« (Jer 51,7-8) Egy harmadik angyal követte őket, hangosan kiáltva: »Aki imádja a vadállatot és annak képmását, és felveszi bélyegét a homlokára vagy a kezére, az is inni fog Isten haragjának borából, amely készen van, elegyítetlenül, haragjának kelyhében, és gyötrődni fog tűzben és kénben az angyalok és a Bárány előtt. (Iz 51,17;Jer 25,15) Gyötrelmeik füstje felszáll örökkön örökké, és nincs nyugalmuk éjjel-nappal azoknak, akik imádták a vadállatot és képmását, és aki fölveszi nevének bélyegét.« (Iz 34,9-10)– Ez a szentek béketűrése, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét. – Egy hangot hallottam az égből, amely ezt mondta nekem: »Írjad: Már most boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg! Igen, mondja a Lélek, hogy megpihenjenek munkáiktól; mert cselekedeteik követik őket!«
Az aratás órája Ekkor íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült, akinek fején arany korona volt, és a kezében éles sarló. (Dán 7,13) Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhőn ülőnek: »Csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló a földön!« (Jo 4,13) És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet.
Ekkor egy másik angyal jött ki az égben levő templomból, neki szintén éles sarlója volt. Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűz felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt: »Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szőlőjének gyümölcseit, mert megértek szőlőfürtjei!« (Jo 4,13) Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét, és Isten haragjának nagy borprésébe dobta. Megtaposták a borprést a városon kívül, és vér jött ki a présből a lovak zablájáig, ezerhatszáz stádiumnyira. (Iz 63,3)
Az utolsó hét csapás kihirdetése 15 1Ekkor egy másik nagy és csodálatos jelet láttam az égben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert azok által teljesedett be Isten haragja.
Akkor egy üvegtenger-félét láttam, ami tűzzel volt vegyítve. Láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, a képmását és nevének számát, amint az üvegtenger fölött állnak Isten hárfáival, és éneklik Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét:
»Nagyok és csodálatosak a te műveid,
Uram, mindenható Isten!
Igazságosak és igazak a te útjaid,
nemzetek Királya!
(Zsolt 92,5;Zsolt 139,14)
Ki ne félne téged, Uram,
és ki ne magasztalná nevedet?
Mert egyedül te vagy szent,
hisz minden nemzet eljön
és leborul színed előtt,
mert ítéleteid nyilvánvalóvá lettek!«
(Zsolt 99,3;Zsolt 86,9)
Jegyzetek
14,3 A száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva: a Bárány környezete, a hűségesek csoportja. Hűséges maradékról több bibliai hely is beszél, így például az 1Kir 19,18 (hétezer ember, akik nem hajtottak térdet a bálványok előtt), 2Kir 19,30-31 (akik hűségük
15,1 A hetedik jel a hét csapás; a hetedik pecsét és a hetedik harsona az átmenetet képezik.