A történelem tanítása
78 Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek! Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni. Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait. Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez, mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján. Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását. Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett. Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején. Tengert vágott ketté, és átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg. Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével. Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből. Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket. De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában. Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint. Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz, és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének? Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen, mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében. Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat. Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik. Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak. Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével. Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövenye. Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré. Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik. De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel. Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait. Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban. Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben. Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után. Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk. De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki. Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez. Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata. Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza. Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban! Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét. Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból, amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején. Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból. Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk. Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak. Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással. Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal. Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét. Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta. Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban. Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el. Bevitte őket szent helyére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott. Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba. De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit. Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj. Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték. Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt. Elvetette sílói lakóhelyét, sátrát, amelyben az emberek közt lakott. Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe. Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére. Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt. Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak. Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős, és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre. De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta, Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti. Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek. Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül. A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek. Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.Izráel panasza Jeruzsálem pusztulása miatt
79 Ászáf zsoltára. Ó, Isten! Pogányok törtek örökségedre, meggyalázták szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, híveid testét a föld vadjainak. Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, mint a vizet, és nem temette el őket senki. Csúffá lettünk szomszédaink előtt, környezetünk gúnyol és kinevet. URam, meddig tart még haragod? Meddig lobog tűzként indulatod? Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon, akik nem ismernek téged, az országokon, ahol nevedet nem hívják segítségül! Mert megemésztették Jákóbot, és lakóhelyét elpusztították. Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit, siess felénk irgalmasan, mert igen elesettek vagyunk! Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te neved dicsőségéért! Ments meg minket, és nevedért bocsásd meg vétkeinket! Ne mondhassák a pogányok: Hol van az ő Istenük? Legyen nyilvánvalóvá előttünk, hogy bosszút állsz a pogányokon szolgáid kiontott véréért! Jusson eléd a foglyok sóhajtása, tartsd meg a halálraítélteket, mert hatalmas a te karod! Hétszeresen fizesd vissza szomszédainknak a gyalázatot, amellyel téged illettek, Uram! Mi pedig, a te néped, legelődnek nyája, örökké magasztalunk téged. Nemzedékről nemzedékre mondunk dicséretet neked.Könyörgés megújulásért
80 A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára. Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki úgy terelgeted Józsefet, mint egy nyájat! Te, aki kerúbokon trónolsz, jelenj meg ragyogva Efraimnak, Benjáminnak és Manassénak! Mutasd meg hatalmadat, jöjj segítségünkre! Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! URam, Seregek Istene, meddig lángol még haragod néped imádsága ellenére? Kenyér helyett könnyel etetted őket, bőségesen adtál inni könnyeket. Te okoztad, hogy civakodnak velünk szomszédaink, ellenségeink pedig gúnyolnak minket. Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted. Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet. Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal. Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig. Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?! Lerágja az erdei vadkan, és abból legel a mezei vad. Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg és gondozd ezt a szőlőt! Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak neveltél! Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták! Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél! És mi nem pártolunk el tőled. Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet. URam, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!Isteni intelmek
81 A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Ászáfé. Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt! Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és a lantot! Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján! Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye. 6Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam: Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól. Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.) Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel! Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj! Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki fölhoztalak téged Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm! De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát. Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel! Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana. A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.Jegyzetek
81,6 József itt az Egyiptomban élő Izráelt jelenti
A Magyar Bibliatársulat híreiből:
- A Bibliatársulatok Világszövetségének 2024-es terjesztési jelentése (6 napja)
- A Csillagpont Fesztiválon és a Művészetek Völgyében jártunk (18 napja)
- Keresd a Bibliatársulatot a református Csillagpont Fesztiválon! (1 hónapja)
- Ökumenikus bibliafordítás az Ünnepi Könyvhéten (1 hónapja)
- Eredményt hirdettünk tavaszi bibliaismereti játékunkon (2 hónapja)