Az üdvtörténet tanulságai
78 1Maszkíl Ászáftól. Figyelj, népem, tanításomra,
hallgassatok szám szavára.
Bölcs mondásra nyitom számat,
elmondom a régi idők titkait.
Amiket hallottunk és megismertünk,
s atyáink elbeszéltek nekünk,
nem titkoljuk fiaik elől,
elbeszéljük a jövendő nemzedéknek.
Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát,
és csodáit, amelyeket végbevitt.
Bizonyságot állított Jákobnak,
törvényt adott Izraelnek;
Megparancsolta atyáinknak,
tanítsák meg rá fiaikat,
hogy megtanulja a következő nemzedék,
a születendő gyermekek.
Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak,
hogy Istenbe vessék bizalmukat,
ne feledjék el az Isten műveit,
és parancsait teljesítsék!
Ne legyenek olyanok, mint atyáik,
az a pártütő és lázongó nemzedék;
A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó,
és lelke nem volt hű Isten iránt.
9 Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat,
de a harc napján hátat fordítottak.
Nem tartották meg Isten szövetségét,
és törvényét nem akarták követni.
Elfelejtették tetteit,
a csodáit, amelyeket megmutatott nekik.
12 Atyáik előtt csodákat művelt,
Egyiptom földjén, Tánisz mezején.
13 Széthasította a tengert és átvezette őket,
a vizeket szinte tömlőbe fogta.
Nappal a felhőben vezette őket,
s egész éjjel a tűz fényében.
15 Kősziklát hasított fel a pusztában
és bőséges áradattal itatta őket.
Patakokat fakasztott a kősziklából
és folyamként ömlesztette a vizet.
Mégis egyre csak vétkeztek ellene,
haragra ingerelték a Fölségest a pusztában.
18 Megkísértették szívükben Istent,
amikor kedvük szerint ennivalót kértek,
s így beszéltek Isten ellen:
»Tud-e Isten – mondták – asztalt teríteni a pusztában?«
Íme megütötte a kősziklát
és vizek folytak, patakok áradtak.
»De vajon tud-e kenyeret is adni,
és húst szerezni népének?«
21 Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt:
Tűz gyulladt fel Jákob ellen,
és harag szállt Izraelre,
mert nem hittek Istenben,
és segítségében nem reméltek.
Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek,
és megnyitotta az egek ajtóit.
Ennivalóként mannát hullatott nekik,
és a mennyből adott nekik kenyeret:
angyalok kenyerét ette az ember;
Bőségesen küldött nekik ennivalót.
Déli szelet támasztott az égen,
és hatalmával elhozta a délnyugati szelet.
Annyi húst hullatott rájuk, mint a por,
s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye:
hullottak táboruk közepére,
körös-körül sátraik köré.
Ettek és nagyon jóllaktak,
mert megadta nekik, amit kívántak.
30 De még fel sem hagytak torkosságukkal,
még szájukban volt az étel,
amikor Isten haragja felgerjedt ellenük,
agyonsújtotta kövéreiket,
leterítette Izrael választottait.
Mindamellett ismét csak vétkeztek,
és nem hittek csodatetteinek.
Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik,
és rettegésben esztendeik.
Ha pusztította őket, hozzá fordultak,
megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak.
Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk,
s a fölséges Isten a megváltójuk.
Szerették őt szájukkal,
hazudtak neki nyelvükkel,
mert szívük nem volt egyenes hozzá,
és nem voltak hűek szövetségéhez.
De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket,
és nem pusztította el őket.
Haragját gyakran elfordította
és nem öntötte ki egész bosszúságát.
Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél,
olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet.
40 Hányszor lázongtak ellene a pusztában,
haragra ingerelték őt a sivatagban!
Újra meg újra kísértették Istent,
és fellázadtak Izrael Szentje ellen.
Nem emlékeztek meg kezéről,
arról a napról, amelyen megváltotta őket a szorongatásból.
Véghezvitte jeleit Egyiptomban
és csodatetteit Tánisz mezején.
Vérré változtatta folyóikat,
ihatatlanná tette patakjaikat.
Legyet bocsátott rájuk és emésztette őket,
és békát, hogy romlást hozzon rájuk.
Odaadta termésüket a vándorsáskáknak,
és munkájuk gyümölcsét a szöcskéknek.
Szőlőiket megverte jéggel,
szederfáikat dérrel.
Odavetette állataikat a jégesőnek,
jószágukat a tűznek.
Rájuk bocsátotta haragjának tüzét,
bosszúját, haragját, szorongatását,
gonosz angyalok csapását.
Szabad utat engedett haragjának,
nem kímélte meg lelküket a haláltól,
dögvésszel vetett véget életüknek.
51 Megölte Egyiptom földjének minden elsőszülöttjét,
erejük zsengéjét Kám sátraiban.
Mint juhokat kihozta népét,
mint nyájat vezette a pusztában.
Biztonságban vezette őket, nem féltek,
de ellenségeiket tenger borította el.
54 Elvitte őket a szent helyre,
a hegyre, amelyet jobbja szerzett.
Kiűzte előlük a nemzeteket,
mérőzsinórjával nekik osztotta ki az országot,
és letelepítette sátraikban Izrael törzseit.
Mégis megkísértették és bosszantották a fölséges Istent,
és nem tartották meg rendeléseit.
Elpártoltak és hűtlenek lettek, akárcsak atyáik,
visszavágtak, mint az álnok íj.
Haragították őt a magaslatokon,
féltékenységre ingerelték faragott bálványaikkal.
Meghallotta ezt Isten, haragra lobbant
és messze eltaszította Izraelt.
60 Elvetette silói hajlékát,
sátrát, ahol az emberek közt lakott.
Fogságra adta erejét,
és ékességét az ellenség kezére.
Kardélre vetette népét,
és haragra gyúlt öröksége ellen.
Ifjaikat tűz emésztette meg,
szűzeiket senki sem jegyezte el.
Papjaik kard által estek el,
özvegyeiket senki sem siratta.
65 Felébredt ekkor az Úr, mint az alvó,
mint a hős, aki mámoros a bortól.
Visszaverte ellenségeit,
örök gyalázatot hozott rájuk.
67 Ám József sátrát elvetette,
Efraim törzsét nem választotta ki,
hanem kiválasztotta Júda törzsét,
Sion hegyét, amelyben kedvét lelte.
Felépítette szentélyét, mint az égboltot,
mint a földet, amelyet örökre megszilárdított.
Kiválasztotta szolgáját, Dávidot,
elhozta őt a juhnyájaktól,
elhozta őt a szoptatós juhok mögül,
hogy legeltesse Jákob népét,
s örökségét, Izraelt.
Ő tiszta lélekkel legeltette,
bölcs kézzel vezette őket.
Sirató ének Jeruzsálem fölött
79 1Ászáf zsoltára. Isten, pogányok szállták meg örökségedet,
megfertőzték szentséges templomodat,
romhalmazzá tették Jeruzsálemet.
Szolgáid holttestét odavetették
eledelül az ég madarainak,
szentjeid húsát a föld vadjainak.
Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet,
és nem akadt, aki eltemette volna őket.
Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt,
nevetséggé s csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk laknak.
Meddig még, Uram? Örökké tart haragod?
Meddig lobog még bosszúságod, mint a tűz?
6 A pogányokra öntsd haragodat,
akik nem ismernek téged,
s azokra az országokra,
amelyek nem hívják segítségül nevedet.
Hiszen felfalják Jákobot,
és elpusztítják lakóhelyét!
Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról,
siessen elénk irgalmasságod,
mert nagyon nyomorultak lettünk.
9 Segíts rajtunk, szabadító Istenünk
neved dicsőségéért és ments meg minket,
Bocsásd meg bűneinket a te nevedért!
Miért mondják a pogányok között:
»Hol van az ő Istenük?«
Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemünk láttára
szolgáid kiontott vérének megbosszulása.
Jusson színed elé a bilincsbe vertek jajszava;
Hatalmas karoddal tartsd életben a halálra szántakat.
Öntsd vissza hétszeresen szomszédaink ölébe,
ellened szórt szidalmaikat, Uram.
Mi azonban, a te néped és legelőd juhai,
hadd áldjunk téged örökké,
és hadd hirdessük dicséretedet nemzedékről nemzedékre!
Könyörgés Izraelért, Isten szőlőskertjéért
80 1A karvezetőnek. »A törvény lilioma« szerint. Ászáf zsoltára.
2 Figyelj ránk, Izrael pásztora,
aki Józsefet nyájként vezérled!
Aki a kerubok felett trónolsz, ragyogj fel
Efraim, Benjamin és Manassze előtt!
Ébreszd fel hatalmadat
és jöjj, szabadíts meg minket!
Isten, állíts helyre minket,
ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk!
5 Uram, seregek Istene,
meddig haragszol még néped könyörgése ellenére?
Könnyek kenyerével etetsz minket
és bőséggel adod nekünk italul a könnyet.
Civódás tárgyává tettél szomszédaink előtt,
s ellenségeink gúnyolnak minket.
Seregek Istene, állíts helyre minket,
ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk!
9 Egyiptomból hoztad ki e szőlőtőt,
nemzeteket űztél el és elültetted őt.
Utat egyengettél előtte,
elültetted gyökereit,
s betöltötte a földet.
Árnyéka elborította a hegyeket,
vesszői az Isten cédrusfáit.
Kiterjesztette indáit a tengerig,
hajtásait a folyamig.
Miért rontottad le kerítését,
hogy szaggassák mind, akik elmennek mellette?
Pusztítja az erdei vadkan
és lelegeli a mezei vad.
Seregek Istene, fordulj vissza hozzánk!
Tekints le az égből, hogy meglásd
és meglátogasd e szőlőt!
Oltalmazd, amit jobbod ültetett,
s az emberfiát, akit magadnak naggyá neveltél.
17 Tűzzel égették, feldúlták,
vesszenek el arcod feddésétől!
Legyen kezed jobbodnak férfián,
az emberfián, akit magadnak naggyá neveltél.
Nem távozunk el tőled, te éltetsz minket
és mi segítségül hívjuk nevedet.
Uram, seregek Istene, állíts helyre minket,
ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk.
Felhívás a hűségre
81 1A karvezetőnek. A »Szőlőprések« szerint. Ászáftól.
2 Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek,
ujjongjatok Jákob Istenének.
Kezdjetek énekelni és szóljon a dob,
a szép hangú lant és a hárfa.
Fújjátok a harsonát újholdkor,
és holdtöltekor, ünnepünk napján.
Ez Izrael törvénye,
Jákob Istenének parancsa.
Bizonyságául rendelte ezt Józsefnek,
amikor kivonult Egyiptom földjéről.
Ismeretlen beszédet hallottam:
»Megszabadítottam hátát a tehertől,
kezét a rabszolgakosártól.
8 Szorongatásodban segítségül hívtál, s én megszabadítottalak,
meghallgattalak a fergeteg rejtekéből,
a Meriba vizénél próbára tettelek.
Halljad, én népem, hadd intselek!
Izrael, bárcsak meghallgatnál engem!
Ne legyen más isten közötted,
ne imádj idegen istent!
Mert én vagyok a te Urad, Istened,
aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről:
nyisd ki szádat és én megtöltöm.
De népem nem hallgatott szavamra,
s Izrael nem figyelt rám.
Ezért ráhagytam őket szívük keménységére,
hadd menjenek a saját fejük után.
Ha népem rám hallgatott volna,
ha Izrael az én útjaimon járt volna,
rögtön megaláztam volna ellenségeit,
s üldözőire vetettem volna kezemet.
Hízelegnének neki az Úr ellenségei,
s idejük örökké tartana.
Táplálnám őket a búza javával,
és jóltartanám mézzel a kősziklából.«
Jegyzetek
78,1 A közösség a fogság után az istentiszteleten saját történetére emlékezik. Isten nagy tetteit és az ősök történeteit hallgatva megtanulja, hogy saját helyzetét megértse, és magatartását felülvizsgálja. Erről szól a történelmi prédikáció, amelyet bölcsességi ének formájában őrzött meg a hagyomány. A szerző mintegy katekézist ad oly módon, hogy Izrael történetéből epizódokat helyez egymás mellé, az egyiptomi kivonulástól (Kr. e. 1250) Dávid királyságáig (Kr. e. 1000-961). Hallgatóit így szembesíti saját hitetlenségükkel.
78,1 Ászáf: vö. 50,1. – A zsoltáros tanításának célja, hogy a megelőző korok eseményeit hitbeli döntések sorozataként mutassa be.
78,9 Az északi királyságot (Kr. e. 722-ben az asszírok elfoglalták), Izraelt szólítja meg.
78,12 Izrael története Isten csodáival kezdődik, nem azzal, amit a nép saját maga ért el.
78,13 Isten átvezette őket a tengeren: vö. Kiv 13,17-14,31.
78,15 Kősziklát nyitott meg: vö. Kiv 17,1-7.
78,18 Vö. Kiv 16.
78,21 Vö. Szám 11; Kiv 16.
78,30 Vö. Szám 11,33-34.
78,40 Vö. Kiv 7-11.
78,51 Kám: Noé egyik fia (vö. Ter 10,6).
78,54 Vö. Józs 24,9-13.
78,60 Vö. 1 Sám 1-4.
78,65 Vö. 1 Sám 5,6-12.
78,67 Vö. 1 Sám 16,11-13; 2 Sám 7,8.
79,1 Ászáf: vö. 50,1. – A tragédia ábrázolása: a templomot megszentségtelenítették, a várost lerombolták, az elesettek holtteste az utcán hever, sírjuk ismeretlen. Tragikus vereség sújtotta Isten népét.
79,1 Közösségi siratóének. A közösség a lerombolt jeruzsálemi templomot siratja (Kr. e. 586). A zsoltár feltehetően a fogság idején keletkezett, és a gyásznap imája volt.
79,6 Vö. Jer 10,25.
79,9 Vö. 109,6-20.
80,1 Ászáf: vö. 50,1.
80,1 A nép panaszdala, amely végső formáját a liturgiában nyerte el. A refrén (4.8.[15].20) átfogja a szöveget.
80,2 Az előénekes könyörgése. Istenről egyfelől mint közeli személyről (Izrael pásztora), másfelől mint hatalmas Úrról beszél. Isten a kerubok fölött trónol (vö. 1Kir 6,23-28), Úr ő mindenek felett. – József a népet személyesíti meg, akit Isten Egyiptomból kihozott. Efraim és Manassze József fiai voltak, akik az észak-izraeli törzsek ősatyái; Benjamin a déli országrészben, Júdában van.
80,5 Az előimádkozó leírja a szerencsétlenséget.
80,9 Az előimádkozó visszaemlékezik Isten és népe történelmére. Izraelt szőlőtőhöz hasonlítja (vö. Iz 5,1-7; Jer 2,21).
80,17 Az ellenségre átkot mond, imát a királyért (Jozijaért ?), akit Isten (vö. Zsolt 110,1) és az Emberfia (vö. Dán 7,13-14) mellé emel.
81,1 Ászáf: vö.50,1.
81,1 A zsoltár a sátoros ünnep fogság utáni szertartásának része.
81,2 Felhívás az ünnepi dicsőítésre. Az őszi ünnepi időszak újholdtól holdtöltéig tart (vö. Lev 23,24-36).
81,8 Meriba vizénél: vö. Kiv 17,1-7.