78
Aszáf tanítása.
Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. (Zsolt 50,23) Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből. (Zsolt 49,5; Máté 13,35) A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk, (5Móz 4,9) Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. (Zsolt 145,4.5) Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; (5Móz 4,9) Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak; (Zsolt 15,1.4) Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák. (1Móz 18,17-19) Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt. (2Móz 32,9) Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján; (Zsolt 15,1-5;26,4-6) Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében; (Péld 25,4.5) Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik. Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején. (2Móz 7,10;8,24) Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt. (2Móz 14,21.22;15,8) Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában. (Jób 7,6.7) Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett: (2Móz 17,6) Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában; (2Móz 17,7) És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint. És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének? (2Móz 17,6) Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen; Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében, (Zsolt 109,23) És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. (2Móz 16,14.15) Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget, (Ezsdr 3,10-13) Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet; (Zsolt 72,10.11) És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül. Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik. (Zsolt 126,1-3; Jer 23,7.8) Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala: Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá; (Zsolt 126,1-3) Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban. Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben. Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék. És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok; (Zsolt,78 14. Jer. 29,10. 11.) És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki. (Zsolt 8,4) De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez; (Zsid 1,10-12) Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza. (1Móz 6,3) Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?! (2Sám 23,1) És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét. (Zsolt 18,1.51) Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól; (Zsolt 32,5.2Sám;12,13) Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején. (Zsolt 86,13) És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat. (Ésa 40,31) Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket. (1Móz 8,6) Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának. (Zsolt 147,19.20) Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel. (2Móz 34,6) Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek. (Jer 3,12.15) Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét. (Siral 3,22) Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté. És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban. Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában. (Malak 3,17) És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger. (1Móz 2,7) És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével. (2Móz 3,1-12) És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit. (4Móz 26,1-53; Józs 13,7) De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait; (Zsolt 84,12.13; Luk 1,50) Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív. (Ésa 1,4; Hós 7,16) Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. (1Kir 14,23) Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá. (Zsid 1,14) És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között; Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe. (1Sám 4,10.11) És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede. (Zsolt 146,1) Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg. (1Tim 6,16;Ésa 40,22) Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást. (1Sám 4,17) Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz; És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok. (Zsolt 24,2) Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét; (1Móz 1,9.10;7,19.24) Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret. (Zsolt 132,13.14) És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált. (1Kir 7,1-38) És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból. (1Sám 16,1.11.13) A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét. (2Sám 7,8) És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel. (2Sám 8,15) 79 Aszáf zsoltára.
Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették. (2Kir 25,1-10) Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. (Jób 38,26.27) Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak. (Zsolt 44,14;80,7;137,7; Ezék 25,3.6;26,2) Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz? Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; (Jer 10,25) Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították. (Zsolt 14,4) Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon. (Ésa 64,9.10) Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért. (Ésa 48,9; Ezék 20,22) Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod. (Ésa 31,4) Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait; És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram! (Ésa 65,6.7) Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet! (5Móz 32,9-13) 80 Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel! (Zsolt 74,1;2Sám 6,2; Zsolt 99,1) Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket! (Zsolt 145,15) Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk. (Ésa 60,3; Zsolt 44,4;118,27) Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére? (Jób 34,14.15) Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket. (Zsolt 102,10) Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. (Zsolt 44,14;79,4;137,7) Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! (2Móz 19,18; Zsolt 18,8) Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd. (Ésa 5,1.7) Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet. Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái. Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig. (Zsolt 47,2-4.1Krón;16,8-10) Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő? (Ésa 5,1-7) Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad. (Zsolt 33,1.2;89,17) Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt! (Ésa 64,9-12) És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél! (Zsolt 78,3-6.13-27) Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek. (2Kir 17,6) Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak, Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! (1Móz 17,2;26,3) 81 Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. (1Krón 25,1) Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének! (1Móz 13,15) Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt. Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján; (4Móz 10,2-10) Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése. (1Móz 20,3.7.1Krón;16,22) Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam. (2Móz 23,17) Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól. (2Móz 3,7-10) A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela. (2Móz 14,10;2Móz 17,7) Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem! (5Móz 32,29) Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj! Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt. (2Móz 20,1.2) De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem. (Csel 7,39-41) Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint. (Csel 7,42) Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna! (Ésa 48,18.5Móz;28,1-13) Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem. (2Móz 1,7-10) Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök. (Zsolt 18,24.25) És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged! (5Móz 32,13)
Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. (Zsolt 50,23) Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből. (Zsolt 49,5; Máté 13,35) A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk, (5Móz 4,9) Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. (Zsolt 145,4.5) Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; (5Móz 4,9) Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak; (Zsolt 15,1.4) Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák. (1Móz 18,17-19) Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt. (2Móz 32,9) Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján; (Zsolt 15,1-5;26,4-6) Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében; (Péld 25,4.5) Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik. Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején. (2Móz 7,10;8,24) Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt. (2Móz 14,21.22;15,8) Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában. (Jób 7,6.7) Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett: (2Móz 17,6) Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában; (2Móz 17,7) És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint. És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének? (2Móz 17,6) Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen; Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében, (Zsolt 109,23) És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. (2Móz 16,14.15) Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget, (Ezsdr 3,10-13) Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet; (Zsolt 72,10.11) És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül. Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik. (Zsolt 126,1-3; Jer 23,7.8) Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala: Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá; (Zsolt 126,1-3) Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban. Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben. Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék. És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok; (Zsolt,78 14. Jer. 29,10. 11.) És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki. (Zsolt 8,4) De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez; (Zsid 1,10-12) Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza. (1Móz 6,3) Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?! (2Sám 23,1) És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét. (Zsolt 18,1.51) Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól; (Zsolt 32,5.2Sám;12,13) Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején. (Zsolt 86,13) És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat. (Ésa 40,31) Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket. (1Móz 8,6) Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának. (Zsolt 147,19.20) Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel. (2Móz 34,6) Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek. (Jer 3,12.15) Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét. (Siral 3,22) Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté. És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban. Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában. (Malak 3,17) És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger. (1Móz 2,7) És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével. (2Móz 3,1-12) És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit. (4Móz 26,1-53; Józs 13,7) De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait; (Zsolt 84,12.13; Luk 1,50) Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív. (Ésa 1,4; Hós 7,16) Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. (1Kir 14,23) Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá. (Zsid 1,14) És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között; Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe. (1Sám 4,10.11) És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede. (Zsolt 146,1) Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg. (1Tim 6,16;Ésa 40,22) Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást. (1Sám 4,17) Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz; És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok. (Zsolt 24,2) Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét; (1Móz 1,9.10;7,19.24) Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret. (Zsolt 132,13.14) És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált. (1Kir 7,1-38) És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból. (1Sám 16,1.11.13) A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét. (2Sám 7,8) És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel. (2Sám 8,15) 79 Aszáf zsoltára.
Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették. (2Kir 25,1-10) Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. (Jób 38,26.27) Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak. (Zsolt 44,14;80,7;137,7; Ezék 25,3.6;26,2) Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz? Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; (Jer 10,25) Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították. (Zsolt 14,4) Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon. (Ésa 64,9.10) Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért. (Ésa 48,9; Ezék 20,22) Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod. (Ésa 31,4) Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait; És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram! (Ésa 65,6.7) Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet! (5Móz 32,9-13) 80 Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel! (Zsolt 74,1;2Sám 6,2; Zsolt 99,1) Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket! (Zsolt 145,15) Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk. (Ésa 60,3; Zsolt 44,4;118,27) Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére? (Jób 34,14.15) Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket. (Zsolt 102,10) Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. (Zsolt 44,14;79,4;137,7) Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! (2Móz 19,18; Zsolt 18,8) Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd. (Ésa 5,1.7) Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet. Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái. Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig. (Zsolt 47,2-4.1Krón;16,8-10) Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő? (Ésa 5,1-7) Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad. (Zsolt 33,1.2;89,17) Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt! (Ésa 64,9-12) És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél! (Zsolt 78,3-6.13-27) Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek. (2Kir 17,6) Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak, Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! (1Móz 17,2;26,3) 81 Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. (1Krón 25,1) Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének! (1Móz 13,15) Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt. Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján; (4Móz 10,2-10) Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése. (1Móz 20,3.7.1Krón;16,22) Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam. (2Móz 23,17) Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól. (2Móz 3,7-10) A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela. (2Móz 14,10;2Móz 17,7) Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem! (5Móz 32,29) Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj! Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt. (2Móz 20,1.2) De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem. (Csel 7,39-41) Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint. (Csel 7,42) Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna! (Ésa 48,18.5Móz;28,1-13) Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem. (2Móz 1,7-10) Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök. (Zsolt 18,24.25) És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged! (5Móz 32,13)