Beteg és magányos ember siralma
88 1Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.
Uram, szabadításom Istene,
éjjel-nappal hozzád kiáltok.
Jusson színed elé imádságom,
füledet hajtsd könyörgésemre.
Mert fájdalommal van tele a lelkem
és életem az alvilághoz közeledik.
A sírba szállók közé soroltak engem,
olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
A holtak között van fekhelyem,
mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak,
akikről nem emlékezel meg többé,
és akiket kitéptek kezedből.
Letettél engem a verem mélyére,
a sötétségbe s a halál árnyékába.
Rám nehezedett haragod,
rám zúdítottad minden hullámodat.
Eltávolítottad tőlem ismerőseimet,
utálatossá tettél előttük;
Fogoly vagyok és nincs menekvésem.
Szemem elbágyad a gyötrelemtől.
Uram, egész nap tehozzád kiáltok,
feléd terjesztem kezemet:
Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat,
és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat
és hűségedet az enyészet helyén?
Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat
és igazságodat a feledés földjén?
14 Uram, én hozzád kiáltok,
kora reggel eléd száll imádságom.
Miért taszítasz el engem, Uram,
miért rejted el tőlem arcodat?
Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta,
a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
Átcsapott rajtam haragod
és megrendítettek engem borzalmaid.
Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap,
mindenünnen körülvesznek.
Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat,
csak a sötétség a társam.
Sirató ének Dávid háza felett
89 1Maszkíl az ezrahita Etántól.
2 Az Úr kegyelmét örökké éneklem,
hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám.
Mert ezt mondtad: »Örök időkre épül az irgalom«
– hűséged szilárdan áll a mennyekben. –
»Szövetségre léptem választottammal,
megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
örökre megszilárdítom utódodat,
nemzedékről nemzedékre építem trónodat.«
6 Csodáidat, Uram, magasztalják az egek,
és hűségedet az egybegyűlt szentek.
Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt
ki olyan az Isten fiai között, mint Isten?
Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában,
aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak.
Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád?
Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged.
Te uralkodsz a tenger erején
és háborgó hullámait te fékezed meg.
Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve,
hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet.
Tiéd az ég, és tiéd a föld,
te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van.
Te teremtetted északot és délt,
nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon.
Karod hatalmas,
kezed erős, jobbod diadalmas.
Igazságosság és jog trónod alapja,
irgalom és igazság vonulnak előtted.
Boldog az a nép, amely tud ünnepelni.
Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram.
Nevedben egész nap ujjonganak,
s felmagasztalódnak igazságosságodban.
Mert te vagy erejük és ékességük
és jóságod emeli magasra fejünket.
Mert az Úré a pajzsunk,
s Izrael Szentjéé a királyunk.
Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad:
»Segítséget nyújtottam egy hősnek,
felemeltem népemből egy választottat.
Megtaláltam szolgámat, Dávidot,
felkentem őt szent olajommal.
Vele lesz erős kezem,
és karom megerősíti őt.
Semmit sem tehet vele az ellenség,
és nem árthat majd neki a gonoszság fia.
Kiirtom előle ellenségeit,
és gyűlölőit megfutamítom.
Vele lesz hűségem és kegyelmem,
és hatalma magasra emelkedik nevemben.
Ráteszem kezét a tengerre
és jobbját a folyóvizekre.
Így szól majd hozzám: ‘Atyám vagy te,
én Istenem, és szabadításom kősziklája!’
S én elsőszülöttemmé teszem őt,
legfölségesebbé a föld királyai között.
Örökre megőrzöm irgalmamat iránta,
és szövetségem mindig vele marad.
Örökkévalóvá teszem nemzetségét,
s fenntartom trónját, amíg az ég áll.
De ha fiai elhagyják törvényemet
és nem járnak parancsaim szerint,
ha bemocskolják rendeleteimet,
és parancsaimat nem teljesítik:
vesszővel büntetem meg vétkeiket,
és veréssel bűneiket.
De nem vonom meg tőle kegyelmemet,
és hűségemet nem hazudtolom meg.
Nem töröm meg szövetségemet,
s ami elhagyta ajkamat, érvénytelenné nem teszem.
Megesküdtem egyszer szentségemre:
nem hazudom Dávidnak,
örökké tart nemzetsége,
és mint a nap, színem előtt a trónja,
megmarad örökké, miként a hold,
a hűséges égi tanú.«
Te őt mégis elvetetted s megutáltad,
haragra gerjedtél fölkented ellen;
Felbontottad szolgád szövetségét,
földig aláztad szent koronáját.
Lerontottad minden kőfalát,
romhalmazzá tetted bástyáit.
Kifosztották őt mindazok, akik arra jártak,
szomszédai gyalázata lett.
Fölemelted elnyomóinak jobb kezét,
megörvendeztetted ellenségeit.
Kardja élét elvetted
és nem segítetted meg őt a harcban.
Véget vetettél tündöklésének,
trónját a földre döntötted.
Megrövidítetted ifjúságát,
gyalázatba borítottad őt.
Meddig fordulsz még el teljesen, Uram,
meddig ég még haragod, mint a tűz?
Emlékezz meg arról, milyen rövid az én létem!
Milyen semmisnek alkottad az emberek fiait mind?
Ki az az ember, aki él, s halált nem látna,
s megmenthetné lelkét az alvilág kezéből?
Hol van, Uram, hajdani irgalmad,
amellyel megesküdtél hűségedre Dávidnak?
Emlékezzél meg, Uram, szolgáid gyalázatáról,
amelyet keblemben hordok sok nemzettől,
amellyel gyaláznak téged ellenségeid, Uram,
és gyalázzák fölkented lépteit.
53 Áldott legyen az Úr mindörökké!
Ámen! Ámen!
Jegyzetek
88,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,21. – Ezrahita: vö. 1Kir 5,11. – Hemán: egy énekes neve, vö. 1 Krón 6,18. A beteg Istenhez fordul, akitől a gyógyulása függ. Éjjel-nappal könyörög Istenhez, hogy hallgassa meg, és tekintsen a panaszára. A helyzete kétségbeejtő. A szóban forgó betegség lepra, l. 6. vers: a beteget kizárták az élők közösségéből, mint akire már csak a sír és halál vár. Meg van győződve arról, hogy Isten elfeledi a holtakat (vö. 139,8).
88,1 Egy beteg egyéni panaszdala. A zsoltárost barátai elhagyták, ezért Istennek panaszolja el félelmét, hogy meg kell halnia. A zsoltár keletkezési ideje bizonytalan.
88,14 Ameddig él az ember, addig tud kérni, kiáltani és panaszkodni; minden ellenkező látszat ellenére is reménykedni.
89,1 Etán: vö. 1Krón 2,6. – Ezrahita: vö. 1Kir 5,11.
89,1 Királyzsoltár a fogság előtti időkből, kapcsolatos a Sion-ünneppel (vö. 132,1-18). A benne egybefűzött különböző hagyományok Isten felülmúlhatatlan nagyságát és hűségét dicsőítik. Ezt Izrael népe a kiválasztottságban és a Dávid házának tett ígéretben éli meg és hiszi. A második részben (39-52) a közösség a király sorsát panaszolja el (Jozija ?): ezt csak úgy tudja értelmezni, mintha Isten felbontotta volna a szövetséget. A panasz történelmi hátterét nem lehet egyértelműen meghatározni.
89,2 Az előénekes himnusza Isten nagy tetteit és hűségét dicsőíti. Isten kijelentését idézi, mely szerint az ő hűségének kinyilvánításaként kötött szövetséget Dáviddal és házával.
89,6 Himnuszban dicsőíti Isten megfontoltságát és felülmúlhatatlanságát: neki szolgálnak az istenek és az égiek; ő győzte le (nem a babiloni Marduk isten!) az őstengeri káoszt és Ráhábot (az őskáosz mitikus hatalma), ő teremtett mindent, és ő szabta meg a rendjüket; az „istenek hegyei”, a Tábor és a Hermon is őt dicsőítik.
89,53 A zsoltárok harmadik könyve az örökkévaló Isten dicsőítésével zárul.