Isten, a hívek öröksége
16 1Miktám, Dávidtól.Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem!
2 Mondom az Úrnak: »Te vagy az én Istenem,
nagyobb javam nincsen nálad.«
3 A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak,
bennük van minden gyönyörűségem.
Sok gyötrődése van azoknak,
akik más istenek után futkosnak.
Nem veszek részt véres áldozataikban,
nevüket sem veszem ajkamra.
Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze:
te adod vissza örökségemet.
A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem,
valóban pompás nekem az én örökségem.
Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem,
veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem.
Szüntelenül az Úr van szemem előtt,
meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon.
Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem,
sőt testem is reménységben pihen:
Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet,
s nem engeded, hogy szented romlást lásson.
Megmutatod nekem az élet útját,
az öröm teljességét színed előtt,
és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.
Üldözött ember imája
17 1Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet,
méltasd figyelemre könyörgésemet.
Hallgasd meg könyörgésemet,
nem álnok ajakról fakad.
Színed elől jöjjön igazság nekem,
szemed lássa meg igazamat.
Vizsgáld meg szívemet, és látogasd meg éjjel,
tégy tűzpróbára engem, és nem találsz bennem gonoszságot.
Szám nem beszélt emberek dolgáról,
kerültem ajkad igéi szerint az erőszakos utakat.
Tartsd meg léptemet a te ösvényeiden,
hogy meg ne inogjon a lábam.
Hozzád kiáltok, hisz te meghallgatsz, Istenem!
Hajtsd hozzám füledet,
hallgasd meg szavaimat!
Mutasd meg csodás irgalmadat,
hiszen megmented az üldözőktől azokat,
akik jobbodban bíznak!
Óvj, mint szemed fényét,
nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem
a gonoszok elől, akik nyomorgatnak engem!
Ellenségeim dühöngve körülkerítettek,
10 bezárták kövér szívüket,
szájuk ontja a kevélységet.
Megleptek, s íme, körülvesznek,
rám szegezik szemüket, hogy földre terítsenek.
Tekintetük, mint a prédára kész oroszláné,
s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké.
Kelj fel, Uram! Előzd meg és terítsd le őt!
Ments meg engem kardoddal az istentelentől,
14 karoddal a halottaktól, Uram,
a holtaktól, akiknek nincs már részük az életből!
Töltsd meg hasukat javaiddal,
hadd lakjanak jól gyermekeik,
s hagyják fiaikra, ami megmarad.
15 Én azonban igazságban látom meg arcodat,
és színed látása tölt el amikor fölébredek.
A király háladala szabadulásért és győzelemért
18 1A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából 2és Saul kezéből. Így szólt tehát:Szeretlek Uram, én erősségem!
Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm;
Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem,
oltalmazóm, üdvösségem szarva,
aki fölemelsz engem.
Dicsérem és segítségül hívom az Urat,
és megszabadulok ellenségeimtől.
Körülvettek a halál hullámai,
megrémítettek a gonoszság örvényei,
körülfogtak az alvilág kötelei,
hatalmukba kerítettek a halál tőrei.
Szorultságomban az Urat hívtam segítségül,
Istenemhez kiáltottam.
Ő meghallgatta templomából szavam,
és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.
A föld megindult és megreszketett,
alapjukban megrendültek a hegyek,
és megindultak, mert ő haragra gerjedt.
Füst szállt fel orrából,
és emésztő tűz a szájából,
égő parazsat lövellt magából.
Lehajtotta az eget és leszállott,
ködhomály volt lába alatt.
Fölszállt a kerubok fölé,
a szél szárnyain repült.
Rejtekhelyévé tette a sötétséget,
sátrat vont maga köré
sötét vízből, a lég felhőiből.
13 Arcának fényessége előtt futottak a felhők,
a jégeső s az izzó parázs.
Dörgött az Úr az égből,
hallatta hangját a Fölséges:
jégeső és az izzó parázs.
15 Kilőtte nyilait és szétszórta őket,
leküldte villámait és szétzavarta őket.
16 Előtűntek a vizek forrásai,
feltárultak a földkerekség alapjai
korholó szavadtól, Uram,
haragod leheletének fúvásától.
Lenyúlt a magasból, megfogott,
a nagy vizekből kihúzott engem.
Megszabadított hatalmas ellenségeimtől,
nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.
Megrohantak engem nyomorúságom napján,
de támaszom lett az Úr.
Kivezetett a szabad térre engem,
megmentett, mert kedvét lelte bennem.
Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint,
megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
mert megőriztem az Úr útjait,
Istenemtől gonoszul el nem tértem.
Mert szem előtt tartottam minden rendeletét,
igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.
Mert szeplőtelen voltam előtte,
s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint,
kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
A szenthez szent vagy,
az ártatlan emberhez ártatlan,
a választotthoz választott vagy,
a fondorkodókat kiforgatod.
Mert a megalázott népet megmented,
de megalázod a kevélyek szemét.
Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat,
Isten teszi világossá sötétségemet.
30 Mert te ragadsz ki a kísértésből,
Istenem által ugrom át a falat.
Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja,
tűzben próbált az Úr szava,
oltalmazója ő minden benne bízónak.
Valóban, ki Isten az Úron kívül?
Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül?
Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem,
és szeplőtelenné tette utamat.
Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét,
és magaslatokra állított fel engem.
Kezemet harcra tanította,
karom ércveretű íjat feszít.
Üdvösséged pajzsát adtad nekem,
jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.
Tág teret nyitottál lépteimnek,
és bokáim nem gyengültek el.
Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket,
nem tértem vissza, míg el nem pusztultak.
Összetörtem őket, nem tudtak felkelni,
a lábam alá estek.
Erővel öveztél fel engem a harcra,
az ellenem állókat alám vetetted.
Megszalasztottad ellenségeimet,
és gyűlölőimet széjjelszórtad.
Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket,
kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk.
Szétszórtam őket, mint a szél a port,
széttiportam őket, mint az utca sarát.
Népem lázadásától megmentettél,
nemzetek vezetőjévé tettél engem.
Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,
mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem.
Idegen fiak hízelegtek nekem,
idegenek fiai erejüket vesztették,
remegtek rejtekükben.
Él az Úr, áldott legyen Segítőm,
magasztalják az én megmentő Istenemet!
Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak,
és népeket vetsz alám,
aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől,
49 az ellenem támadók fölé juttatsz,
megszabadítasz az erőszak emberétől.
Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között,
és zsoltárt zengek nevednek,
aki bőségesen segíti királyát,
aki irgalmat gyakorol Fölkentjével,
Dáviddal és utódaival mindörökké.
A teremtés dicsérete – A törvény dicsérete
19 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Isten dicsőségét beszélik az egek,
és keze művét hirdeti az égbolt.
Ezt harsogja az egyik nap a másiknak,
erre tanítja az egyik éj a másikat.
Nem sustorgással, nem dadogással,
hogy ne lehetne érteni őket:
5 az egész földre elhat szózatuk,
s a földkerekség határaira szavuk.
Bennük ütötte fel a napnak sátrát,
s az, mint a vőlegény, kilép nászházából,
mint a hős, ujjongva indul neki útjának.
Az ég egyik szélén kel föl,
és útja annak másik széléig jut el,
és nincs, aki melege elől elrejthetné magát.
8 Szeplőtelen az Úr törvénye,
felüdíti a lelket,
az Úr rendelete megbízható,
bölcsességet ad a kisdedeknek.
Egyenesek az Úr végzései,
vidámmá teszik a szívet,
világos az Úr parancsa,
felvilágosítja a szemet.
Az Úr félelme tiszta,
örökkön örökké megmarad,
igazak az Úr ítéletei,
egytől-egyig igazságosak.
Kívánatosabbak az aranynál,
és megannyi drágakőnél,
édesebbek a méznél,
meg a csepegő lépes méznél.
Szolgád meg is tartja őket,
megtartásuk jutalma bőséges.
Ki veszi észre a vétkeket?
Tisztíts meg titkos bűneimtől,
és a kevélységtől mentsd meg szolgádat,
ne uralkodjék rajtam.
Akkor szeplőtelen leszek,
s a nagy vétektől tiszta maradok.
Hadd legyen kedves előtted szám beszéde,
és szívem elmélkedése mindenkor.
Uram, én segítőm, én üdvözítőm!
Jegyzetek
16,1 Bizalom-ének, amelyet egy fogság utáni hívő közösség énekelt. Megvallja Istent, aki földi életének „örökrésze” és irányítója, és akitől a síron túli életben való részesedést reméli. Az igaz határozottan Isten mellett döntött (1-4), ennek köszönheti élete boldogságát (5-8).
16,2 A héber szöveg nem egészen érthető, valószínűleg hibás.
16,3 A „szenteken” a hívőket kell érteni.
17,1 Üldözött ember panaszdala a fogság utáni időkből. Egy nagyon szorult helyzetben lévő ember az éjszakát a templomban tölti, és Istenhez, utolsó mentsvárához kiált.
17,1 Egy bűntelen ember fordul Istenéhez. Isten ismeri őt, hiszen megvizsgálta, és ő kiállta a próbát.
17,10 „Kövér szív”: szó szerint „a kövérség”.
17,14 A héber szöveg valószínűleg hibás.
17,15 Az ima azzal a kívánsággal fejeződik be, ami minden hívő vágya: Istent színről színre látni (vö. Jel 22,4)
18,1 Királyi győzelmi ének, amelyet kétszer őrzött meg a hagyomány a Bibliában. Ez a későbbi változat (a korábbit l. 2 Sám 22).
18,2 Javított szöveg (a héber eredetiben: szeretni akarlak téged).
18,13 A felhők: javítva a görög és a 2 Sám 22,14 alapján.
18,13 Jégeső és izzó parázs: a görögben nem található.
18,15 A 2 Sám 22,15 alapján javítva.
18,16 Javított szöveg (a héberben: a tengerek vize).
18,30 Javított szöveg (a héber szöveg nem világos).
18,49 A 2 Sám 22,49 alapján javítva.
19,1 Két liturgikus ének, amelyikből az egyik (1-7) a királyok korában, a másik (8-15) a fogság utáni időkben keletkezett. A két szöveg összekapcsolásával egy dicsőítő ének született, melyben az ember Isten nagy tetteit magasztalja: Isten aki meghatározta a teremtés rendjét, bölcsességet ad az embernek.
19,1 Isten nagysága fölfoghatatlan; az egész teremtés megmutatja őt; Isten hangja nem hallható, mégis lehetetlen nem meghallani. A nap és a csillagok nem istenek, hanem az egy Isten alkotásai (vö. 2Kir 23,5.11)
19,5 A görög szöveg alapján javítva. Vö. Róm 10,18.
19,8 Tanítóének. Minden átmenet nélkül fűzték az előzőkhöz. A Törvény dicséretét tudatosan párhuzamba állítja a teremtés dicséretével.