1611 (Miktam – Dávid zsoltára.) Védelmezz, Istenem, hozzád menekülök. 22 Ti így beszéltek az Úrhoz: „Uram, te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl!” 33 A „szentekhez” pedig, kik a földön élnek: „Ti kiválóak, minden kedvem tibennetek telik!” 44 Bálványaik számosak, azok nyomában járnak. De én nem hozok nekik véráldozatot, és nevüket nem veszem ajkamra. 55 Uram, örökrészem és kelyhem, te tartod kezedben sorsomat. 66 Mérőláncom kedves földre esett, s kedvem telik örökségemben. 77 Dicsőítem az Urat, mert értelmet adott nekem, s mert szívem még éjjel is figyelmeztet. 88 Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak. 99 Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem s testem is békében fog majd nyugodni. 1010 Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt.
17 (16). ZSOLTÁR
1111 Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.
A TISZTA SZÍVŰ EMBER KÖNYÖRGÉSE
1711 (Ima Dávidtól.) Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, figyelj könyörgésemre, fogadd el imámat, amely tiszta ajakról száll fel! 22 Tekinteted ítélkezzék fölöttem, hiszen szemed az igazságot nézi! 33 Ha szívemet megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, s ha tűzben kipróbálsz is, nem lelsz hamisságot bennem. Nem vétkezik a szám, 44 mint emberek szoktak, ajkaidnak szavait megtartottam. A kijelölt ösvényen 55 haladnak lépteim a te nyomaidon: így nem botlik lábam. 66 Hozzád kiáltok, s te meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füled, jusson eléd szavam! 77 Mutasd meg csodálatos irgalmasságodat, hisz megmented az ellenségtől azokat, akik jobbodhoz menekülnek! 88 Védj meg, mint szemed világát, szárnyad árnyékában oltalmazz, 99 az álnokoktól, akik erősen szorongatnak! Elleneim bőszülten körülvesznek, 1010 megkeményítik érzéketlen szívüket, szájuk elbizakodottan beszél. 1111 Már körülfognak, és szemük azt vizsgálja, hogyan teperhetnek földre. 1212 Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra éhes, mint a fiatal oroszlán, amely a rejtekben les. 1313 Kelj fel, Uram, szállj szembe vele, terítsd a földre, kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól! 1414 Uram, karod szabadítson meg az emberektől, e világ halandóitól, akiknek csak ez az élet a részük! Amit félretettél, töltsd el vele testüket! Hadd bővelkedjenek fiakban, s amijük megmarad, azt hadd örököljék gyermekeik! 1515 Ám én igazságban meglátom színedet, s arcod fog betölteni, ha fölébredek.
18 (17). ZSOLTÁR. A KIRÁLY GYŐZELMI ÉNEKE
1811 (A karvezetőnek – Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.) 22 Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól]. 33 Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram, 44 akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől. 55 Körülvettek a halál örvényei, Beliál hullámai rémítettek, 66 az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak. 77 Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Ő meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez. 88 Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.) 99 Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat]. 1010 Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott. 1111 Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant. 1212 Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő. 1313 Az előtte járó fényességből jégeső és izzó parázs tört elő. 1414 Mennydörgésben szólt az Úr az égből, a Magasságbeli hallatta szavát. 1515 Kilőtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta őket. 1616 Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától. 1717 Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről. 1818 Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam. 1919 A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt. 2020 Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett. 2121 Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem. 2222 Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtől. 2323 Minden parancsát szem előtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam. 2424 Vétek nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam. 2525 Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem. 2626 Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy. 2727 A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra. 2828 A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod. 2929 Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet. 3030 Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át. 3131 Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket. 3232 Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk? 3333 Isten felövezett erővel, feddhetetlenné tette utamat. 3434 Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel. 3535 Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta. 3636 Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erősen tartott], jóságod naggyá tett engem. 3737 Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott. 3838 Üldöztem ellenségeimet s utolértem őket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek. 3939 Lesújtottam őket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak. 4040 A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad. 4141 Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyűlöltek, azokat semmivé tettem. 4242 Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk. 4343 Én pedig szétvertem őket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam őket. 4444 Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek, 4545 és első szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet kerestek, 4646 az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elő váraikból. 4747 Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsőség üdvöm Istenének! 4848 Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta előttem. 4949 Te, aki haragos ellenfeleimtől megmentettél s az erőszak emberétől elragadtál. 5050 Ezért áldalak, Uram, a népek előtt, dicsőséget zengek nevednek. 5151 Hiszen nagy győzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.
19 (18). ZSOLTÁR. ISTEN NAGYSÁGA
1911 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) 22 Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét. 33 A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek. 44 Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható, 55 a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig. Ott vert sátrat a napnak: 66 mint a vőlegény, lakából úgy kel fel, s ujjong, akár a hős, aki megfutja pályáját. 77 Az ég egyik szélén kel és siet a másik szélére, tüze elől semmi sem rejtőzhet el. 88 Az Úr törvénye tökéletes, enyhíti a lelket. Az Úr tanúsága megbízható, a balgát bölccsé teszi. 99 Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthető, megvilágítja a szemet. 1010 Az Úr félelme tiszta s örökké megmarad. Az Úr ítéletei igazak és mind jogosak, 1111 értékesebbek az aranynál, a tiszta aranykincsnél, szavai édesebbek a méznél, a lépből kicsordult méznél. 1212 Szolgád hűségesen megtartja őket, hisz követésük bő jutalmat terem. 1313 De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt! 1414 Őrizd meg szolgádat a kevélységtől, nehogy hatalmába ejtsen! Akkor mentes maradok a bűntől és tiszta a súlyos vétektől. 1515 Teljék örömöd számnak szavaiban, s engedd, hogy szívem szándéka elérjen hozzád, Uram, menedékem, üdvözítőm!