16
Dávid miktámja.
Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom. (Jób 20,10; Zsolt 18,45) Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen. A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem. (Zsolt 101,6) Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra. (Jób 6,4) Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. (Siral 3,24) Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem. Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim. (Zsolt 63,7) Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök. (Zsolt 28,7;49,16; Csel 2,25-28;Zsolt 109,31;110,5) Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik. Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Zsolt 86,13;88,6.7;116,8.9; Csel 2,31; Ésa 53,10-12) Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. (Zsolt 17,15) 17 Dávid imádsága.
Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. (Zsolt 4,2;5,2) A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. (Zsolt 43,1) Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon. (Zsolt 139,1-3) Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire. (Jób 21,23; Zsolt 119,120) Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim. Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet. Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. (Zsolt 35,15) Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet. A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem. Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak. Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek. (Zsolt 35,12) Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz. (Zsolt 10,9) Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel; Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják. (Jób 21,8-13) Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek. (Jób 19,26.27; Dán 12,1) 18 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. (2Sám 22,1.2) És monda: Szeretlek Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem. (Zsid 2,13) Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. (Zsolt 66,17-19) Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem. (Zsolt 116,3.1Sám;19,10-12;23,26.2Sám;21,15-17) A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem. Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe. (Zsolt 16,8) Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt. (Bir 5,4.5) Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle. (Zsid 12,29) Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt. (Ésa 19,1) Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant. (2Móz 15,18-22;Zsolt 104,4) A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek. (Ésa 50,3) Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén. (2Móz 24,17;Zsolt 97,3.4) És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén. (1Sám 7,10;Józs 10,11) És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat. (Bir 5,20) És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától. Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből. (1Sám 22,17; Zsolt 69,15; Jób 22,11) Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál. (1Sám 24,15) Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom. (1Sám 23,26-28; Zsolt 19,10-12) És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem. Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; (Zsolt 7,9.2Sám;22,21-25) Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől. (1Kir 9,4;11,33) Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól. (5Móz 17,19.20.1Kir;3,14.19;9,4) És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől. (1Kir 9,4;15,5;1Sám 25,22.23) És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van. (Zsolt,18 23. 24.) Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy. (Máté 5,7) A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy. (3Móz 26,23.24) Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod; (Ésa 2,11; Péld 29,23) Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet. (Zsolt 132,17;Zsolt 97,11;112,4) Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom. (Zsolt 60,8.12.2Sám;22,30) Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne. (Péld 18,10;Zsolt 12,7) Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül? (2Sám 22,32) Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat: (Zsolt 144,1.2) Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem. (2Sám 22,34) Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat. (1Sám 17,4-7.14-50) És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem. (2Sám 5,10;8,13.14) Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim. Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek. (2Sám 10,19;12,29-31) Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak. Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket. És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam. (1Sám 20,15.2Sám;10,19;12,29-31) Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik. (1Sám 28,6.15-18) És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát. (Zsolt 83,11) Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem. (2Sám 18,5.7;22,44) A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem. (2Sám 8,9.10) Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből. (2Sám 8,12.13) Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene! (5Móz 32,15) Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám; (2Sám 22,48) A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem. (Zsolt,18 44. Zsolt. 27,6.) Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. (Zsolt 60,8.10.11; Róm 15,9) Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké. (2Sám 7,13-16;23,2.5) 19 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. (1Krón 25,1) Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. (Zsolt 97,6;1Móz 1,6) Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. (Róm 1,20) Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort. (Róm 10,18) Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát. Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől. Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt. (Zsolt 18,31;Zsolt 119,130) Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. (Zsolt 119,105) Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak. (Zsolt 42,6.12) Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is. (Zsolt 119,14.72.127) Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van. (3Móz 18,5) Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. (3Móz 4,22) Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől. (Zsolt 18,24.1Sám;25,22.33) Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm. (Zsolt 104,34)
Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom. (Jób 20,10; Zsolt 18,45) Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen. A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem. (Zsolt 101,6) Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra. (Jób 6,4) Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. (Siral 3,24) Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem. Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim. (Zsolt 63,7) Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök. (Zsolt 28,7;49,16; Csel 2,25-28;Zsolt 109,31;110,5) Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik. Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Zsolt 86,13;88,6.7;116,8.9; Csel 2,31; Ésa 53,10-12) Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. (Zsolt 17,15) 17 Dávid imádsága.
Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. (Zsolt 4,2;5,2) A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. (Zsolt 43,1) Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon. (Zsolt 139,1-3) Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire. (Jób 21,23; Zsolt 119,120) Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim. Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet. Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. (Zsolt 35,15) Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet. A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem. Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak. Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek. (Zsolt 35,12) Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz. (Zsolt 10,9) Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel; Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják. (Jób 21,8-13) Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek. (Jób 19,26.27; Dán 12,1) 18 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. (2Sám 22,1.2) És monda: Szeretlek Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem. (Zsid 2,13) Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. (Zsolt 66,17-19) Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem. (Zsolt 116,3.1Sám;19,10-12;23,26.2Sám;21,15-17) A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem. Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe. (Zsolt 16,8) Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt. (Bir 5,4.5) Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle. (Zsid 12,29) Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt. (Ésa 19,1) Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant. (2Móz 15,18-22;Zsolt 104,4) A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek. (Ésa 50,3) Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén. (2Móz 24,17;Zsolt 97,3.4) És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén. (1Sám 7,10;Józs 10,11) És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat. (Bir 5,20) És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától. Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből. (1Sám 22,17; Zsolt 69,15; Jób 22,11) Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál. (1Sám 24,15) Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom. (1Sám 23,26-28; Zsolt 19,10-12) És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem. Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; (Zsolt 7,9.2Sám;22,21-25) Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől. (1Kir 9,4;11,33) Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól. (5Móz 17,19.20.1Kir;3,14.19;9,4) És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől. (1Kir 9,4;15,5;1Sám 25,22.23) És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van. (Zsolt,18 23. 24.) Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy. (Máté 5,7) A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy. (3Móz 26,23.24) Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod; (Ésa 2,11; Péld 29,23) Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet. (Zsolt 132,17;Zsolt 97,11;112,4) Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom. (Zsolt 60,8.12.2Sám;22,30) Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne. (Péld 18,10;Zsolt 12,7) Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül? (2Sám 22,32) Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat: (Zsolt 144,1.2) Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem. (2Sám 22,34) Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat. (1Sám 17,4-7.14-50) És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem. (2Sám 5,10;8,13.14) Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim. Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek. (2Sám 10,19;12,29-31) Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak. Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket. És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam. (1Sám 20,15.2Sám;10,19;12,29-31) Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik. (1Sám 28,6.15-18) És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát. (Zsolt 83,11) Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem. (2Sám 18,5.7;22,44) A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem. (2Sám 8,9.10) Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből. (2Sám 8,12.13) Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene! (5Móz 32,15) Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám; (2Sám 22,48) A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem. (Zsolt,18 44. Zsolt. 27,6.) Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. (Zsolt 60,8.10.11; Róm 15,9) Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké. (2Sám 7,13-16;23,2.5) 19 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. (1Krón 25,1) Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. (Zsolt 97,6;1Móz 1,6) Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. (Róm 1,20) Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort. (Róm 10,18) Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát. Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől. Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt. (Zsolt 18,31;Zsolt 119,130) Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. (Zsolt 119,105) Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak. (Zsolt 42,6.12) Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is. (Zsolt 119,14.72.127) Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van. (3Móz 18,5) Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. (3Móz 4,22) Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől. (Zsolt 18,24.1Sám;25,22.33) Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm. (Zsolt 104,34)