Az ember a mindentudó Isten előtt
139 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,
tudod, ha leülök és ha fölkelek.
Messziről ismered gondolataimat,
szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek.
Előre ismered minden utamat.
Még nyelvemen sincs a szó,
és te már érted egészen, Uram.
Minden oldalról körülveszel engem,
és fölöttem tartod kezedet.
Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás:
ésszel föl sem érhetem!
Hová mehetnék lelked elől,
hová bújhatnék színed elől?
Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy,
ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.
Ha felölteném a hajnal szárnyát,
s a tenger szélső határára szöknék,
ott is a te kezed vezetne,
és jobbod tartana engem.
Mondhatnám: »Borítson be a sötétség,
s váljon éjszakává köröttem a fény«,
de neked nem sötét a sötétség,
s az éj mint a nappal, oly világos előtted.
Fény és sötétség közt neked nincs különbség.
Hiszen te formáltad bensőm,
s anyám méhében te szőtted a testem.
Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál,
és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!
15 Létem nem volt titokban előtted,
amikor a föld ölén rejtve formálódtam.
Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem.
Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam:
napjaim már eltervezted,
mielőtt egy is eltelt volna belőlük.
Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem,
milyen hatalmas a számuk!
Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél,
s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.
19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem,
és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,
akik gonoszul beszélnek:
hiába kelnek föl ellened.
Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged,
ne utáljam ellenségeidet?
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket,
ellenségeim lettek.
Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet;
tégy próbára és ismerd meg utaimat,
lásd, vajon a gonoszok útján járok-e,
és vezess az örökkévalóság útján engem.
Segélykiáltás Istenhez, a szegények szószólójához
140 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
2 Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől,
szabadíts meg az erőszakos embertől.
Akik gonoszságot terveznek szívükben,
és egész nap háborúságot keltenek.
Nyelvüket élesítik, mint a kígyók,
vipera mérge van a nyelvük alatt.
Óvj meg, Uram, a bűnös kezétől,
szabadíts meg az erőszakos embertől,
akik lépteimnek gáncsot vetnek.
Tőrt vetnek nekem titkon a kevélyek,
kötelekből hálót feszítenek elém,
kelepcét állítanak elém az út mentén.
Mondom az Úrnak: »Te vagy az én Istenem,
hallgasd meg, Uram, hangos könyörgésemet.«
Uram, Uram, erős segítségem,
takard be fejemet a harc napján.
Ne add meg, Uram, amit a gonosz kíván,
ne hagyd beteljesülni terveit.
10 Fölemelik körülöttem fejüket,
borítsa el őket önnön ajkuk gonoszsága!
Hulljon rájuk izzó parázs, vesd őket a mélységbe,
hogy föl ne keljenek.
Ne legyen maradása az országban a szájhősnek,
gonoszsága ragadja veszedelembe az erőszakost.
Tudom, hogy az Úr jogot szolgáltat a szűkölködőknek
és igazságot a szegényeknek.
Áldják majd nevedet az igazak,
és színed előtt laknak az egyenes lelkűek.
Könyörgés a bűnöktől való szabadulásért
141 1Dávid zsoltára. Uram, hozzád kiáltok, siess hozzám,
figyelj szavamra, amikor hozzád kiáltok!
Szálljon illatáldozatként színed elé imádságom,
és kezem fölemelése legyen olyan, mint az esti áldozat.
Tégy Uram lakatot a számra,
ajkam ajtajára reteszt.
Ne engedd, hogy szívem gonosz szavakra hajoljon,
bűnös mesterkedésekre,
a gonoszat cselekvőkkel együtt;
Részem se legyen abban, amit ők szeretnek.
Ám feddjen meg irgalomból az igaz és korholjon engem;
De a bűnös olaja ne kenje meg a fejem,
mert gonoszságuk ellen imádkozom.
6 Ha majd bíráik kemény kézbe kerülnek,
meghallják szavaimat, mert azok hathatósak.
Mint a földből kiszántott és széthasított rögök,
úgy hullanak csontjaik az alvilág torkába.
Uram, Uram, a szemem rád tekint,
tebenned remélek, ne vedd el életem!
Őrizz meg engem a tőrtől, amit nekem vetettek,
a gonosztevők kelepcéitől!
Jegyzetek
139,1 Egy hitvalló, tanító költemény. A fogság után íródott. Egy bölcs elmélkedése a mindentudó és mindenütt jelenlévő Istenről, a vele való kapcsolatról (fogság alatti vagy fogság utáni).
139,1 „Megvizsgál” és „ismer”: a héberben használt szó nem egy emberrel vagy tárggyal való tárgyilagos, távolságtartó foglalkozást jelent, hanem elkötelezett, érzelmi odafordulást.
139,15 Arra a (mítoszokból ismert) gondolatra céloz, hogy a földanya szülte az embert (vö. Ter 2,7: Isten földből formálta az embert), a zsoltáros azonban ezt a születést is Istenre vezeti vissza. Életünk minden napja és a napok futása őbenne van eltervezve.
139,19 Ez a rész nem jól illeszkedik az előzőkhöz. Megfogalmazza a könyörgő ima tulajdonképpeni okát. Egy üldözött panaszkodik, Isten oldalára áll, és a gyűlöletet hasonlóval viszonozza (ius talionis, Lev 24,19-20; Mt 5,38-48).
140,1 Egyéni panaszdal, amely a szertartás részévé vált. Keletkezésének ideje bizonytalan.
140,2 Az üldözött Istenhez fordul védelemért, mert rosszindulatú és álnok emberekkel gyűlt meg a baja, velük szemben ő kevésnek bizonyul.
140,10 Az ellenségre mondott átkok (ius talionis, vö. 109,6-20). A szénparázs képe az elkövetkező isteni ítéletet jelenti. Ennek alapján érthető a fordulat: „izzó parazsat gyűjtesz a fejére” (Péld 25,22; Róm 12,20). Aki ellenségével jót tesz, izzó parazsat gyűjt Istennél, neki adja át (őrá bízza) a megtorlást.
141,1 Egyéni könyörgő imája, késő fogság utáni.
141,1 A zsoltáros Istent hívja, esti imáját, mint áldozatot ajánlja fel.
141,6 A szövege értelme nem világos. Lehetséges, hogy a bizonyosságot fejezi ki: a bűnösök (a másvilágon) isteni ítélet alá kerülnek.