13911 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, 22 tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről, 33 látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted. 44 A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. 55 Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod. 66 Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem. 77 Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől? 88 Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy. 99 Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le, 1010 ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana. 1111 Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény: 1212 neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal. 1313 Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. 1414 Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, 1515 létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, 1616 szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. 1717 Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk! 1818 Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna. 1919 Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók. 2020 Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat őrültségnek veszik. 2121 Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak? 2222 Igen, égő gyűlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek. 2323 Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat! 2424 Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!
140 (139). ZSOLTÁR. A GONOSZOK ELLEN
14011 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) 22 Ments meg, Uram, a gonosz embertől, védj meg a hatalom emberétől! 33 Azoktól, akik szívükben gazságot forralnak, egész nap viszályt támasztanak. 44 Nyelvük élesítik, mint a kígyó, a vipera mérge van ajkukon. 55 Őrizz meg, Uram, az ártók kezétől, védj meg a hatalom emberétől! Arról tanakodnak, hogy ejtsenek tőrbe, 66 a kevélyek titkon hurkot vetnek elém. Lábam elé hálót feszítenek, és utamba csapdát állítanak. 77 Így szólok az Úrhoz: Istenem vagy, hallgasd meg, Uram, hangos imámat! 88 Uram, Istenem, hatalmas támaszom, te őrzöd fejemet a küzdelem napján. 99 Ne szolgáltass ki, Uram, a gonosz vágyának, ne engedd, hogy terve sikerüljön! 1010 Akik körülvesznek, fejük ne hordják fenn, ajkuk gonoszsága őket magukat érje! 1111 Hullasson rájuk tüzes esőt, taszítsa őket szakadékba, hogy többé ne keljenek föl. 1212 Az álnok nyelvű embernek nincs maradása a földön, a baj hamar utoléri az erőszak emberét. 1313 Tudom, hogy az Úr megvédi a gyengének jogát, és igazságot szolgáltat a szegénynek. 1414 Igen, az igazak áldják majd nevedet, s az ártatlanok színed előtt laknak.
141 (140). ZSOLTÁR. IMA ÜLDÖZÉSEK IDEJÉN
14111 (Dávid zsoltára) Uram, hozzád kiáltok, siess segítségemre, halld meg szavamat, amikor hívlak! 22 Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje, kitárt kezem legyen esti áldozat! 33 Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához! 44 Ne engedd, hogy szívem a rosszra hajoljon, és aljas gonoszságot kövessek el! A gonosztevőknek dús ételéből enni nem akarok. 55 Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál. De az istentelen olaja soha ne díszítse fejem. Gonoszságuknak imámat szegezem szembe. 66 Ha majd bíráik a szikla kezébe esnek, meglátják majd, mily szelídek voltak szavaim: 77 „Ahogy a malomkő széttörve fekszik a földön, úgy szórták csontjukat az alvilág torkába.” 88 Uram, Istenem, rád emelem szemem, hozzád menekülök, ne engedd elveszni a lelkem! 99 Ments meg a huroktól, mit nekem vetettek, és a gonoszok csapdájától! 1010 A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk, én meg megyek tovább a magam útján.