139
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. (2Sám 23,1;Zsolt 17,3; Jer 12,3) Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. (Zsolt 14,7; Máté 7,6) Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod. (Zsolt 141,5) Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! (Zsolt 44,22) Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. (Jób 28,28) Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. (Zsolt 92,6) Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Ámós 9,2) Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: (Zsolt 7,12) Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem. Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság. (Zsolt,139 2. 4.) Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. (Zsolt 15,20) Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. (Jób 10,10-12) Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök. (Zsolt 37,25.26) És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája! (Zsolt 40,6;71,15) Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok. Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem! A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid. (Zsolt 112,6) Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é? (Zsolt 101,4-8; Jel 2,6) Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek! Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! (Zsolt 26,2) És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján! (Zsolt 13,14) 140 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. (1Krón 25,1) Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! (Zsolt 26,3) A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek. (Zsolt,140 8. Zsolt 18,7.) Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela. (Róm 3,13; Jak 3,8) Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet. Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela. (Zsolt 7,16.17) Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát! Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján! (2Sám 7,9) Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela. (Zsolt 141,5) A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka. (Zsolt 7,16.17) Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek! (Jób 20,26-28) A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad. (Jób 20,7.8) Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. (Zsolt 9,3) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak. (Zsolt 92,13-16) 141 Dávid zsoltára.
Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged. Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen. (2Móz 30,7.9;Zsolt 134,2) Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását! (Zsolt 39,2) Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből! (Zsolt 119,36) Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban. (Péld 10,20) Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek. Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában. (Zsolt 88,6.7; Ésa 27,19) De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet! (Zsolt 123,2) Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól! (Zsolt 140,6) Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek! (Zsolt 7,17)
Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. (2Sám 23,1;Zsolt 17,3; Jer 12,3) Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. (Zsolt 14,7; Máté 7,6) Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod. (Zsolt 141,5) Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! (Zsolt 44,22) Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. (Jób 28,28) Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. (Zsolt 92,6) Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Ámós 9,2) Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: (Zsolt 7,12) Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem. Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság. (Zsolt,139 2. 4.) Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. (Zsolt 15,20) Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. (Jób 10,10-12) Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök. (Zsolt 37,25.26) És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája! (Zsolt 40,6;71,15) Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok. Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem! A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid. (Zsolt 112,6) Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é? (Zsolt 101,4-8; Jel 2,6) Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek! Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! (Zsolt 26,2) És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján! (Zsolt 13,14) 140 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. (1Krón 25,1) Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! (Zsolt 26,3) A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek. (Zsolt,140 8. Zsolt 18,7.) Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela. (Róm 3,13; Jak 3,8) Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet. Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela. (Zsolt 7,16.17) Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát! Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján! (2Sám 7,9) Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela. (Zsolt 141,5) A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka. (Zsolt 7,16.17) Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek! (Jób 20,26-28) A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad. (Jób 20,7.8) Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. (Zsolt 9,3) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak. (Zsolt 92,13-16) 141 Dávid zsoltára.
Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged. Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen. (2Móz 30,7.9;Zsolt 134,2) Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását! (Zsolt 39,2) Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből! (Zsolt 119,36) Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban. (Péld 10,20) Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek. Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában. (Zsolt 88,6.7; Ésa 27,19) De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet! (Zsolt 123,2) Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól! (Zsolt 140,6) Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek! (Zsolt 7,17)