Jákob áldása.
49 1Jákob azután hívta fiait és így szólt: „Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, ami a távoli időkben rátok vár. 2Gyűljetek össze Jákob fiai és halljátok, hallgassátok meg Izraelt, atyátokat! 3Ruben, elsőszülöttem, te erősségem és férfierőm zsengéje. Első a tekintélyben és első a hatalomban. 4De kiáradtál, mint a víz, ezért a jövőben nem leszel első. Mivel atyád fekhelyére léptél, s ellenemre beszennyezted fekhelyemet. 5Simeon és Lévi, test szerinti testvérek teljessé tették csalárdságuk hatalmát. 6Nem ülök le tanácsukban, körükben nem veszek részt, mivel haragjukban férfiakat öltek meg, s gőgjükben bikákat szelídítettek meg. 7Átkozott legyen a haragjuk, ami heves volt, s a dühük, ami kegyetlen volt. Elosztom őket Jákobban, szétszórom őket Izraelben. 8Júda, téged dicsérnek majd testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz. Atyád fiai meghajolnak előtted. 9Fiatal oroszlán lesz Júda, s a zsákmánytól kelsz fel, fiam. Azután elnyújtózkodik, s úgy fekszik ott, mint egy oroszlán, mint egy nőstényoroszlán. Ki ingerelné? 10Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki. 11A szőlőtőhöz köti csikóját és a szőlővesszőhöz a nőstény szamár fiát. Borban mossa köntösét, s a szőlő vérében ruháját. 12Szeme sötét, mint a bor, foga fehér, mint a tej. 13Zebulun a tenger partján lakik. Kormányos a hajókon, hátát Szidónnak fordítja. 14Isszachár, mint egy csontos szamár, amely karámok között tanyáz. 15Mivel látta, hogy a nyugalom szép és a föld kedves, teherhordásra hajtotta meg a hátát és jobbággyá vált. 16Dán igazságot szolgáltat népének, mint bármely törzse Izraelnek. 17Dán legyen olyan, mint a kígyó az úton, mint a vipera az ösvényen, amely a ló bokájába mar, hogy a lovasa hátra esik. 18A te üdvödet várom, uram! 19Gád – rablóbandák szorongatják, de ő a sarkukban van, üldözi őket. 20Ásernek bőségesen van kenyere és királyi csemegét szállít. 21Naftali olyan, mint egy iramló szarvas, amelynek kedves borjai vannak. 22József fiatal gyümölcsfa a forrás mellett, ágai felnyúlnak a falak fölé. 23Íjászok keserűséget okoztak neki, célbavették és veszélybe sodorták. 24De egy erős széttörte íjukat. Jákob erősének keze, Izrael sziklájának neve szétzúzta karjuk inait, 25atyáid Istene, aki segítséget küld neked, a mindenható Isten, aki megáld téged felülről, az ég áldásának bőségével és az alant elterülő mélység áldásának bőségével. A kebel és az anyaméh áldásának bőségével, 26a kalász és a virág áldásának bőségével, az örök hegyek, az ősi halmok áldásának bőségével. Ez mind szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejének tetejére. 27Benjamin ragadozó farkas, reggel prédát eszik, este zsákmányt osztogat.” 28Ez Izrael tizenkét törzse, ez, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta őket. Mindegyikre a megfelelő áldást adta.Jákob utolsó intelmei és halála.
29Azután parancsot adott nekik és így szólt: „Ha majd megtértem atyáimhoz, atyáim mellé, a hettita Efron telkén levő barlangba temessetek, 30Kánaán földjén, Mamrétól keletre, a machpelai telken levő barlangba, amelyet Ábrahám a hettita Efrontól vásárolt temetőhelynek. 31Ott temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot és Rebekkát, s ott temettem el Leát. 32A telket és a barlangot erre a célra vásárolták a hettitáktól. 33Miután Jákob megadta fiainak a végső rendelkezést, visszahúzta lábát fekhelyére. Azután meghalt és megtért övéihez.Jákob temetése.
50 1József ráborult atyjára, sírt fölötte és megcsókolta. 2Azután József megparancsolta a szolgálatában álló orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját. Az orvosok bebalzsamozták Izraelt, 3s ezzel negyven nap telt el. Ennyi időt vett igénybe a balzsamozás. Az egyiptomiak 70 napos gyászt tartottak. 4A gyászidő leteltével József így szólt a fáraó környezetéhez: „Ha kegyelmet találtam szemetekben, szóljatok érdekemben a fáraónál. 5Atyám esküt vett ki tőlem és azt mondta: »Nézd, nekem meg kell halnom. Temessetek el saját sírboltomban Kánaán földjén, amelyet ott készítettem.« Most tehát fel szeretnénk oda menni, hogy eltemessem atyámat, azután ismét visszatérek.” 6A fáraó ezt válaszolta: „Menj fel, temesd el atyádat, ahogy megesketett.” 7József tehát elment, hogy eltemesse atyját, vele mentek a fáraó szolgái, házának tisztviselői, Egyiptom földjének minden méltósága, 8továbbá József minden hozzátartozója, testvérei és atyjának egész belső személyzete. Csak a gyermekeket, a juhokat és marhákat hagyták hátra Gósen földjén. 9Szekerek és lovasok is kísérték őket, így a menet igen nagy volt. 10Amikor Góren-ha-Atadhoz értek, a Jordánon túlra, nagy ünnepi gyászszertartást tartottak. Hét napig tartó gyászünnepséget rendezett atyjának. 11Mikor a föld lakói, a kánaániták a góren-ha-atadi gyászünnepélyt látták, így szóltak: „Az egyiptomiaknak nagy gyászünnepük van.” Ezért a helyet Abel-Mizrajimnak nevezték el. A Jordánon túl fekszik. 12Fiai úgy tettek vele, ahogy megparancsolta. 13Fiai elvitték Kánaán földjére és eltemették a machpelai telek barlangjában, Mamrétól keletre, amelyet Ábrahám a hettita Efrontól vásárolt temetőhelynek. 14Azután József ismét visszatért Egyiptomba: ő, a testvérei és mindazok, akik eljöttek vele atyja temetésére.József további története.
15József testvérei atyjuk halála után féltek, és így szóltak: „Mi lesz, ha József ellenségesen viselkedik velünk szemben és megtorolja mind a rosszat, amit tettünk vele?” 16Ezért elküldtek Józsefhez és ezt üzenték: „Atyád halála előtt meghagyta nekünk, 17hogy mondjátok Józsefnek: bocsásd meg testvéreid vétkét és bűnét, a rosszat, amit veled tettek. Tehát bocsásd meg atyád Istene szolgáinak vétkét.” József sírt az üzenet hallatára. 18Azután testvérei maguk mentek Józsefhez, leborultak előtte és így szóltak: „Nézd, szolgáid vagyunk.” 19De József így beszélt hozzájuk: „Ne féljetek! Vajon Isten helyettese vagyok én? 20Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: életben tartson egy nagy népet. 21Tehát ne féljetek, gondoskodom rólatok és gyermekeitekről!” Így vigasztalta őket és barátságosan beszélt hozzájuk. 22József Egyiptomban maradt: ő és atyja házanépe. József 110 esztendős lett. 23József meglátta Efraim dédunokáit, Manassze fiának, Machirnak a fiai is József térdén születtek. 24József meghagyta testvéreinek: „Én meghalok. Isten majd meglátogat benneteket és visszavezet ebből az országból arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel megígért.” 25Azután megeskette Izrael fiait: „Ha majd Isten meglátogat benneteket, vigyétek el csontjaimat magatokkal!” 26József 110 éves korában halt meg. Bebalzsamozták és Egyiptomban koporsóba helyezték.
41
1Nézd, csalatkozol reménységedben, puszta tekintete legyőzi az embert.
2Hogyha fölébresztik, dühroham fogja el. Ki volna képes ellenállni neki?
3Ki maradt épségben, ha vele szembeszállt? A kerek ég alatt nincs egyetlen egy sem.
4Nem hallgathatok el semmit tagjairól, sem az erejéről, sem szép alkatáról.
5Ki merné felnyitni felső ruházatát, és ki hatolhat be kettős páncéljába?
6Torkának kapuit vajon ki nyitja ki? Fogazata körül rémület tanyázik.
7Háta pikkelyeket visel barázdásan, mik le vannak zárva kovakő pecséttel.
8Egyik a másikhoz hozzáilleszkedik, még a levegő sem hatol át közöttük.
9Szorosan záródik az egyik a másikhoz, összekapcsolódnak, s el nem választhatók.
10Tüsszentése nyomán világosság ragyog, szeme olyan, mint a hajnal szempillája.
11A torkából meg fáklyák törnek elő, s mint a tűz szikrái szállnak, a magasba.
12Az orrlyukaiból füst gomolyog elő, mint a fazékból, amely forr és buzog.
13A parázs lángra lobban, hogyha rálehel, a torkából meg tűzcsóva tör elő.
14Nyakszirtjén az erő vett lakást magának, előtte meg a rémület jár. Ha föltápászkodik, a habok is félnek, a tenger hullámai távolabb húzódnak.
15Szilárdan áll rajta rétegezett húsa, mozdulatlan, mintha ráöntötték volna.
16Mintha kőből volna, oly kemény a szíve, kemény, mint amilyen az alsó malomkő.
18Aki találkozik vele, hiába ránt kardot, nem használ a lándzsa, s a kopja és a nyíl sem.
19Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, az ércet nem nézi többre pudvás fánál.
20A nyíl nem tudja megfutamítani, a rázúdított kövek pozdorjává törnek.
21Csak egy szalmaszálnak nézi a buzogányt, nevet a dárdán is, amely felé süvít.
22Lehetnek alatta éles cserepek is. Felszántja az iszapot, akár a borona.
23Forrásba hozza a mélyet, mint egy üstöt, festékesfazék lesz körötte a tenger.
24Mögötte fényesen világlik az útja, ősz ember hajának gondolnád a tengert.
25Nincs hozzá fogható a földkerekségen, arra termett, hogy sohase féljen.
26Mindent, ami magas, megvetéssel néz le, mert a büszke állatoknak ő a királyuk.