Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai,
halljátok atyátokat, Izraelt!
Rúben, elsőszülöttem,
te erőm és erősségem kezdete:
a méltóságból elsőbbség,
a hatalomból nagyobb rész illetne!
De kicsaptál, mint a víz!
Nem lesz elsőbbséged,
mert atyád fekhelyére léptél,
és ágyamat beszennyezted.
Simeon és Lévi: testvérek ők,
fegyvereik az erőszak edényei.
Tanácsukba a lelkem ne menjen,
gyülekezetükben dicsőségem ne legyen,
mert férfit gyilkoltak dühükben,
bikákat erőtlenné tettek önkényükben!
7 Átkozott a dühük, mert nyakas,
és a haragjuk, mert kemény.
Elosztom őket Jákobban,
és szétszórom őket Izraelben.
Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid;
ellenségeid nyakán lesz a kezed,
és atyád fiai meghajolnak előtted.
Júda fiatal oroszlán,
zsákmányért indulsz, fiam,
s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán,
mint a nőstény oroszlán – ki merné felkelteni?
El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától,
sem a vezér botja az ő térdei közül,
míg el nem jön az, akié az,
akinek a népek engedelmeskednek.
Szőlőtőhöz köti csikaját,
az indához a szamara vemhét.
Borban mossa ruháját,
és szőlő vérében a palástját.
Szeme feketébb a bornál,
s a foga fehérebb a tejnél.
Zebulon a tenger partján lakik,
hajók kikötőjénél, és elér egész Szidonig.
Isszakár mint erős szamár
hever a karámok között.
Látja, hogy jó a nyugalom,
és hogy a földje kiváló.
Vállát tehát teher alá hajtja
s lesz belőle adózó szolga.
16 Dán igazságot szolgáltat népének,
mint bármely törzse Izraelnek.
Kígyó lesz Dán az úton,
vipera az ösvényen,
amely megmarja a ló patáját,
hogy lovasával hanyatt essék.
A te szabadításodra várakozom, Uram!
19 Gád ellen rablók támadnak,
de harcra készen ő követi nyomukat.
Áser kenyere kövér,
királyoknak adhatna csemegét!
Naftali iramló szarvas,
viseli szép szarvait.
Gyümölcsöző fa József,
gyümölcstermő fa a forrás felett,
ágai áthajolnak a falon.
Megkeserítették azonban, és belekötöttek,
ellene fordultak a dárdavetők.
Ám összetört az íjuk,
s karjuk inai szétszakadtak
Jákob Hatalmasának keze által,
Izrael Pásztorának, Kövének neve által.
Atyád Istene segítőd lesz,
s a Mindenható meg fog áldani téged
az ég áldásaival onnan felülről,
és a lent fekvő mélység áldásaival,
a mell és az anyaméh áldásaival.
Atyád áldásai erősebbek
az örök hegyek áldásainál,
az ősi halmok kívánságánál!
Szálljanak József fejére,
testvérei nazírjának homlokára!
Benjamin ragadozó farkas:
reggel prédát eszik,
este pedig zsákmányt osztogat.«
Aztán megparancsolta nekik: »Én immár népemhez térek. Temessetek engem atyáimhoz a Makpéla barlangba, amely a hetita Efron mezején van, Mamréval szemben, Kánaán földjén, amelyet Ábrahám vett meg a hetita Efrontól, a mezővel együtt, temetőbirtokul. Ott temették el őt, és a feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot is a feleségével, Rebekkával együtt, és ott fekszik eltemetve Lea is.«
Amikor aztán befejezte parancsait, amelyeket fiainak adott, felhúzta lábát az ágyra, meghalt, és népéhez tért.
Jegyzetek
49,1 Jákob áldása az egyes törzsekről szóló áldó, átkozó és magyarázó mondások gyűjteménye. A gyűjtemény megalkotója jól ismerte a törzsek későbbi történetét. Az áldások, ill. mondások sokszor annyira tömörek, hogy az értelmük nem világos.
49,7 Simeon és Lévi törzse beolvadtak a többi törzsbe. Júda (akitől Dávid származik; 9-12.v.) és József (azaz Efraim; 22-26.v.) törzse lettek a nép politikai vezérei. Nevük a két országrészt is jelenti (Júda: Dél, József: Észak).
49,16 Szójáték: Dán jelentése „ítél”.
49,19 Szójáték: Gád jelentése „szorongat”.