Izrael azt felelte nekik: »Hogy bajt szerezzetek vele nekem, azért mondtátok el neki, hogy van még egy öcsétek.« Ám azok azt felelték: »Az az ember kérdezett ki sorban nemzetségünkről: hogy él-e az apánk, hogy van-e még testvérünk. Ezért feleltünk mi neki annak megfelelően, amit kérdezett. Tudhattuk-e, hogy azt fogja mondani: ‘Hozzátok el magatokkal öcséteket?’«
Júda ekkor így szólt az apjához, Izraelhez: »Engedd el velem a gyermeket, hadd menjünk, hogy életben maradhassunk, és meg ne haljunk, mi és a gyermekeink! Felelek én a gyermekért: az én kezemből kérd őt számon! Ha vissza nem hozom és vissza nem adom neked, bűnös legyek előtted minden időre! Ha ez a huzavona közbe nem jön, már kétszer is visszajöttünk volna!«
11Izrael, az apjuk azt mondta erre nekik: »Ha így kell lennie, tegyétek hát meg, amit akartok! Tegyetek edényeitekbe e föld legkiválóbb gyümölcseiből, s vigyétek el ajándékul annak az embernek: egy kis gyantát és mézet, szóraxot, mirhazsengét, terebintdiót és mandulát! Pénzt meg kétannyit vigyetek magatokkal! Azt is vigyétek vissza, amit a zsákotokban találtatok, hátha tévedés történt! Aztán vigyétek öcséteket is, és menjetek el ahhoz az emberhez! Az én mindenható Istenem pedig tegye őt könyörületessé hozzátok, hogy visszabocsássa veletek fogságban levő testvéreteket, és ezt a Benjamint is. Én magam meg így maradok, elárvultan, gyermek nélkül!«
Fogták erre a férfiak az ajándékot, a kétszerannyi pénzt és Benjamint, lementek Egyiptomba, és József elé álltak. 16Amikor József meglátta őket és velük Benjamint, megparancsolta háza felügyelőjének: »Vezesd be ezeket az embereket a házba, aztán vágj állatot, és készíts lakomát, mert velem fognak enni délben!« Az teljesítette a parancsot, és bevezette a férfiakat József házába.
Azok pedig megrettentek ott, és azt mondták egymásnak: »Bizonyosan a pénz miatt hoztak be minket ide, amelyet a múltkor visszavittünk zsákjainkban, hogy hamis vád alapja legyen, és erőszakos módon rabszolgaságra vessenek minket is, szamarainkat is.« Azért még az ajtóban a ház felügyelője elé járultak, és azt mondták: »Kérünk, uram, hallgass meg minket! A múltkor egyszer itt voltunk már eleséget venni. A vásárlás után, amikor a szállásra értünk, kinyitottuk zsákjainkat, és a pénzt a zsákok szájában találtuk. Most súlyban visszahoztuk azt, sőt más pénzt is hoztunk, hogy vegyünk, amire szükségünk van. Nem tudjuk, ki tette azt a zsákjainkba!«
Ám az így felelt: »Béke veletek, ne féljetek! Istenetek és atyátok Istene adta nektek azt a kincset zsákjaitokba. A pénzt ugyanis, amit nekem adtatok, én igazolom.« Aztán kivezette hozzájuk Simeont, és bevitte őket a házba. Vizet hozott, hogy mossák meg a lábukat, és abrakot adott szamaraiknak. Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön; hallották ugyanis, hogy ott fognak enni.
26Amikor aztán József hazatért, elé rakták az ajándékot, amelyet a kezükben hoztak, és földre borultak előtte. Erre ő kegyesen köszöntötte őket, és megkérdezte tőlük: »Egészséges-e a ti idős atyátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még?« Ők azt felelték: »Egészséges a szolgád, a mi atyánk: még életben van.« Azzal meghajtották magukat, és leborultak előtte.
Amikor József felemelte szemét és meglátta Benjamint, az ő édes testvérét, így szólt: »Ez a ti legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem?« Aztán pedig azt mondta: »Fiam, legyen kegyes Isten irántad!« Aztán elsietett, mert megindult a szíve az öccse miatt, és kicsordultak a könnyei. Bement tehát a belső szobába, és sírt.
31Aztán megmosta az arcát, erőt vett magán, ismét kijött, és így szólt: »Adjátok fel az étkeket!« Miután feltálaltak, külön Józsefnek, külön a testvéreinek, és külön az egyiptomiaknak, akik ott ettek – az egyiptomiaknak ugyanis nem szabad a héberekkel együtt enniük, ők az ilyen lakomát tisztátalannak tartják –, leültették őket előtte: az elsőszülöttet rangja szerint, és a legfiatalabbikat is a maga kora szerint. Ezen ők nagyon elcsodálkoztak. Mindegyikük elvette a részét, amelyet tőle kapott – Benjaminnak akkora rész jutott, hogy ötször nagyobb volt, mint a többieké –, aztán ittak, és megrészegedtek vele együtt.
44 1József ezután megparancsolta a háza felügyelőjének: »Töltsd meg zsákjaikat gabonával, amennyi csak fér beléjük, s tedd mindegyikük pénzét a zsákja szájába. A legfiatalabbnak a zsákja szájába pedig tedd be az ezüstpoharamat, és azt a pénzt, amelyet a gabonáért adott!« Úgy is történt.
Hajnalhasadtakor aztán elbocsátották őket szamaraikkal együtt. Amikor kiértek a városból és haladtak egy keveset, József hívatta háza felügyelőjét, és azt mondta neki: »Kelj fel, menj azok után a férfiak után, és ha utolérted őket, mondd nekik: Miért fizettetek rosszal a jóért? Az a pohár, amelyet elloptatok, uram ivópohara, abból szokott jósolni! Nagyon nagy gonoszságot műveltetek!«
Az úgy tett, ahogy József megparancsolta, és amikor utolérte őket, az utasítás szerint beszélt hozzájuk. Ők azt felelték: »Miért mondja ezt a mi urunk, mintha szolgáid ekkora vétket követtek volna el? Azt a pénzt, amit a zsákjaink szájában találtunk, Kánaán földjéről visszahoztuk neked: hogyan loptunk volna tehát aranyat vagy ezüstöt urad házából? Ha szolgáid közül bárkinél előkerül, amit keresel, az haljon meg, mi pedig rabszolgái leszünk urunknak!«
Ő azt mondta nekik: »Legyen, ahogy állítjátok! De ha bárkinél előkerül, az rabszolgám lesz, ti pedig sértetlenek maradtok.« Erre mindegyik sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta. Ő végigkutatta mindegyiket, a legnagyobbtól kezdve a legkisebbig, és Benjamin zsákjában megtalálta a poharat.
Erre megszaggatták ruháikat, újra felrakodtak a szamarakra, és visszatértek a városba. Júda a testvéreivel együtt bement Józsefhez – ő ugyanis még nem távozott el arról a helyről –, és mindnyájan a földre vetették magukat előtte. Ő azt mondta nekik: »Miért tettétek ezt? Nem tudjátok, hogy nincs hozzám hasonló a jósolás tudományában?« Júda azt válaszolta neki: »Mit feleljünk uramnak, mit szóljunk, vagy mit hozhatnánk fel mentségünkre? Isten feltárta szolgáid vétségét. Íme, mindannyian rabszolgái vagyunk uramnak: mi is, és az is, akinél megkerült a pohár!« József azt felelte: »Távol álljon tőlem, hogy így cselekedjek! Aki a poharat ellopta, az legyen a rabszolgám, ti pedig menjetek szabadon atyátokhoz!«
Júda ekkor közelebb járult és bizakodva így szólt: »Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót a füledbe, és ne haragudj meg szolgádra, hiszen olyan vagy, mint a fáraó! Az én uram a múltkor azt kérdezte szolgáitól: ‘Van-e atyátok vagy testvéretek?’ Mi azt feleltük uramnak: Van egy idős apánk és egy kisöcsénk, aki az ő öregségében született. Az édes testvére meghalt, így egyedül ő maradt meg anyjától, és az apja igen szereti. Ekkor te azt mondtad szolgáidnak: ‘Hozzátok el hozzám, hadd lássam őt!’ Mi kijelentettük uramnak: Nem hagyhatja el az a gyermek az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja. Te azonban azt mondtad szolgáidnak: ‘Ha el nem jön veletek legkisebb öcsétek, ne kerüljetek többé a színem elé!’
Amikor tehát felmentünk szolgádhoz, az apánkhoz, elbeszéltünk neki mindent, amit uram mondott. Amikor aztán azt mondta apánk: ‘Menjetek el ismét, és vegyetek egy kis gabonát nekünk,’ mi azt mondtuk neki: Nem mehetünk. Ha eljön velünk legkisebb öcsénk, vele együtt elmegyünk. Mert ha ő nem lesz velünk, nem merünk annak az embernek a színe elé kerülni. Erre ő azt felelte: ‘Tudjátok, hogy csak kettőt szült nekem ez a feleségem. Az egyik elment tőlem, és így szóltam: Fenevad falta fel! És mindeddig nem került elő. Ha ezt is elviszitek, és valami éri az úton, ősz fejemet bánatával juttatjátok az alvilágba.’
Ha tehát én most elmegyek szolgádhoz, az apánkhoz, és hiányzik a fiú – mivel az ő lelke ennek a lelkén csüng –, amikor meglátja, hogy nincs velünk, meghal, és ősz fejét bánatával juttatják szolgáid az alvilágba. A gyermek helyett hadd legyek én a rabszolgád, aki kezességet vállaltam apámnál ezekkel a szavakkal: Ha vissza nem hozom, bűnös legyek atyám előtt minden időre!
Hadd maradjak tehát én, a te szolgád, a gyermek helyett uram szolgálatában, a gyermek pedig hadd menjen fel testvéreivel! Úgysem tudnék visszatérni apámhoz e gyermek nélkül, hogy ne legyek tanúja a bajnak, amely alatt összeroskad az apám!«
Jegyzetek
43,1 Nem Simeon kiszabadítása, hanem a fenyegető éhhalál miatt térnek vissza Jákob fiai Egyiptomba.
43,11 Vö. Ter 37,25.
43,16 Jákob fiait vendégként fogadják József házában.
43,26 József álma (Ter 37,5-8) beteljesedik.
43,31 Az egyiptomiak nem ettek együtt külföldiekkel.
44,1 József ki akarja próbálni, vajon a testvérei éppúgy gyűlölik-e Benjamint, ahogyan őt gyűlölték.
Eliú harmadik beszéde: 35,1-16
Isten fensége 35 És újra megszólalt Eliú, és ezt mondta:
2 »Vajon helyesnek látszik-e neked felfogásod,
hogy mondod: ‘Inkább nekem van igazam, mint Istennek!’
Mert kérdezed: ‘Nem tetszik-e neked az, ami igaz?’
vagy: ‘Mi hasznod abból, ha vétkezem?’
Megfelelek tehát szavaidra
és veled együtt barátaidnak:
– Tekints az égre és nézd,
szemléld a mennyet, amely magasan van fölötted!
Ha vétkezel, mit ártasz Neki?
Ha számosak bűneid, mit teszel ezzel Neki?
Ha igaz vagy, mit adsz Neki,
és mit vesz ő kezedből?
Bűnöd a magadfajta embernek a kára,
és igazvoltod neked, ember fiának a haszna.
Kiáltanak az elnyomók sokasága miatt,
és keseregnek a zsarnokok erős karja miatt.
De nem kérdik: ‘Hol van Isten, az alkotónk,
aki dalokat ad éjjel,
aki többre tanított minket, mint a mező barmait,
aki bölcsebbé tett minket az ég madarainál?’
Nem hallgat ő rájuk, bárhogy kiáltanak akkor,
a gonoszok hivalkodása miatt.
De nem igaz, hogy Isten nem hall,
hogy a Mindenható nem tekint oda!
Mondd bár, hogy nem veszi észre,
az ítélet nála már megvan,
csak meg kell őt várnod.
Most pedig, mert haragját nem engedi szabadjára,
s a bűnt nem bosszulja meg nagyon,
Jób is hiába tátja ki száját,
és értelem nélkül szaporítja a szót.«
Eliú negyedik beszéde: 36,1-37,24
Az isteni megtorlás 36 És folytatta Eliú, és ezeket mondta:
»Tűrj engem még egy keveset, és megjelentem neked,
mert van még mit mondanom Istenért;
messziről veszem tudásomat,
hogy megvédjem Teremtőm igazát.
Szavaim valóban hamisság nélkül vannak,
és tökéletes tudás áll helyt majd előtted.
Nem veti el Isten a hatalmasokat,
hiszen ő is hatalmas!
De nem segíti a bűnösöket,
és igazságot szolgáltat az elnyomottaknak;
nem veszi le szemét az igazról.
Trónra ültet királyokat örök időkre,
de azok felfuvalkodnak.
Amikor azonban bilincsbe vannak verve,
s a nyomor kötelei tartják őket fogva,
megjelenti nekik tetteiket
és bűneiket: hogy erőszakot cselekedtek,
és megnyitja fülüket feddésének,
és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságtól.
Ha meghallgatják és alávetik magukat,
jólétben töltik napjaikat
és dicsőségben éveiket.
Ha azonban nem hallgatják, belerohannak a kardba,
és meghalnak dőreségükben.
A képmutatók és álnokok azonban kihívják Isten haragját,
és nem kiáltanak Istenhez, amikor kötözve vannak,
fiatal korban pusztul el a lelkük,
és életük már az ifjúkorban.
Megmenti a szenvedőt szenvedése által,
és megnyitja fülét a szorongatással.
Téged is kiragad a szorongatás torkából;
tágasság lép helyébe, szűkösség nélkül,
s amit asztalodra raknak, tele lesz kövérséggel.
17 Ha kimondod akkor a gonoszra az ítéletet,
ragaszkodj joghoz és igazsághoz!
Vigyázz, hogy az el ne csábítson bő ajándékkal,
és tetemes vesztegetés meg ne hajlítson!
Ne kívánd birtokolni az aranyat,
és ne áhítsd a gazdagság támasztékát,
hogy az emberek el ne jöjjenek érte éjjel!
Vigyázz magadra, hogy ne hajolj igaztalanságra,
mert inkább ezt pártoltad, mint a nyomorúságot!
22 Íme, magasztos Isten az ő erejében,
és nincsen hozzá hasonló tanítómester!
Ki tudná felülvizsgálni útjait?
Ki mondhatja neki: ‘Igaztalanul cselekedtél?’
Legyen gondod, hogy magasztald művét,
amelyet megénekeltek az emberek!
Mindenki látja azt,
és mindegyik távolról szemléli.
Íme, nagy az Isten, és nem tudjuk felfogni,
évei számát nem lehet kifürkészni.
Elvonja a vízcseppeket
és szakadó záport zúdít,
amely ömlik a felhőkből,
a mindent beborító fellegekből.
Ha kiteríti a felhőket,
úgy, mint a sátrát,
ha villogtatja felülről fényét,
s a tenger sarkait is befödi,
ezek által ítéli meg a népeket,
s ad eledelt sok halandónak.
Fényt rejt el kezében,
és parancsot ad neki, hogy újra előjöjjön;
mesélhet arról az ő pásztora,
s a nyáj is fergetege dühéről.
Jegyzetek
35,2 Eliú válaszol Jób néhány állítására, hogy ezen a földön az embernek nincs haszna az erényes életből, mert Istent ez nem is érdekli (29,14-30). Eliú válasza: Igaz ugyan, hogy az erények vagy bűnök nem hoznak hasznot és nem okoznak kárt Istennek, mindazonáltal ő számontartja, mert törődik a másikkal, akinek a bűn árt.
36,17 Ezeknek a verseknek az eredeti szövege különösen rossz állapotban maradt meg. Az értelmük valószínűleg ez: aki megátalkodik a rosszban, az elszenvedi az érte járó büntetést. Vannak, akik azt tartják, hogy ez buzdítás, amelyet Eliú intéz Jóbhoz, hogy Isten további büntetéseit elkerülje.
36,22 Eliú itt egy emelkedett hangú himnuszba kezd – és ez az egész 37. fejezeten végighúzódik – Isten fenségéről, hatalmasságáról, bölcsességéről, gondviseléséről, hogy Jób megértse, mennyire felfoghatatlanok és magasztosak az ember számára Isten szándékai.
10 Figyelmezz, fiam, és fogadd be igéimet,
akkor megsokasodnak életed esztendei!
Eligazítlak a bölcsesség útján,
és vezetlek az igazság ösvényein.
Ha azokon jársz, semmi sem zavarja járásodat,
és nem botlasz meg, amikor szaladsz.
Tartsd meg a fegyelmet és el ne hagyd,
őrizd meg, mert ez a te életed!
Ne gyönyörködj a gonoszok ösvényein,
és ne leld tetszésedet a rosszak útjában!
Fuss tőle és ne járj rajta,
kerüld és hagyd el azt,
hisz aludni sem tudnak, ameddig gonoszt nem cselekszenek,
kerüli őket az álom, ameddig valakit meg nem ejtenek,
mert eszik a gonoszság kenyerét,
és isszák az erőszak borát.
Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a derengő fény,
amely mindinkább erősödik, amíg a nappal teljes lesz.
Jegyzetek
4,10 A bölcsesség fegyelmet, elhatárolódást, a helyes út melletti döntést jelent (vö. Zsolt 1).