Jákób fiai újra Egyiptomba mennek
43 Az éhínség egyre súlyosabbá vált az országban. Amikor az Egyiptomból hozott összes gabonát megették, ezt mondta nekik az apjuk: Vásároljatok megint egy kis élelmet! De Júda azt mondta neki: Szigorúan figyelmeztetett bennünket az az ember: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek a testvéretek! Ha tehát hajlandó vagy elküldeni velünk az öcsénket, elmegyünk, és vásárolunk neked élelmet. De ha nem küldöd el, nem megyünk el, mert az az ember megmondta nekünk: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek az öcsétek! Izráel ezt mondta: Miért tettetek velem ilyen rosszat? Miért mondtátok el annak az embernek, hogy van még egy testvéretek? Ők így feleltek: Sokat kérdezősködött az az ember rólunk és családunkról. Él-e még az apátok? Van-e még testvéretek? És ezekre a kérdésekre nekünk válaszolnunk kellett. Honnan tudhattuk volna, hogy majd ezt mondja: Hozzátok ide a testvéreteket!Akkor Júda ezt mondta apjának, Izráelnek: Küldd el velem a fiút, hadd keljünk útra, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg sem mi, sem te, sem a gyermekeink! Én kezeskedem érte, tőlem kérd számon! Ha nem hozom vissza, és nem állítom eléd, egész életemben viseljem vétkem terhét. Bizony, ha nem késlekedünk, már kétszer is megfordulhattunk volna.
Apjuk, Izráel ekkor így szólt hozzájuk: Ha már így kell lennie, ezt tegyétek: Rakjatok az ország legjobb termékeiből a zsákjaitokba, és vigyetek ajándékot annak az embernek: egy kis balzsamot, egy kis mézet, gyógyfüvet, mirhát, diót és mandulát. Pénzt pedig kétszer annyit vigyetek magatokkal, mert azt a pénzt, amely visszakerült zsákjaitok szájába, azt is vigyétek vissza! Hátha tévedés volt! Vigyétek az öcséteket is, induljatok, menjetek vissza ahhoz az emberhez! Adja a Mindenható Isten, hogy irgalmas legyen hozzátok az az ember, és visszaengedje veletek a másik testvéreteket és Benjámint. Ha már el kell veszítenem gyermekemet, hát elveszítem.
A testvérek Józsefhez érkeznek
Fogták tehát az ajándékot, magukhoz vettek kétszer annyi pénzt, meg Benjámint, elindultak, és elmentek Egyiptomba, és megjelentek József előtt. Amikor József meglátta köztük Benjámint, így szólt házának felügyelőjéhez: Vidd be ezeket az embereket a házba! Vágj le egy állatot, és készítsd el, mert ma velem ebédelnek ezek az emberek! Az úgy is tett, ahogyan József mondta, és bevezette őket József házába. Az embereket félelem fogta el, amikor József házába vezették őket, és ezt mondták: A pénz miatt hoztak ide bennünket, amely a múltkor visszakerült zsákjainkba. Ránk fognak rontani, ránk fognak támadni, és szolgaságra vetnek bennünket szamarainkkal együtt! Odaléptek tehát József házának felügyelőjéhez, megszólították a ház ajtajában, és ezt mondták: Urunk, jártunk mi már itt a múltkor is élelmet vásárolni. De amikor elérkeztünk éjjeli szállásunkra, és kinyitottuk a zsákjainkat, akkor vettük észre, hogy mindegyikünk pénze a zsákja szájában van: ott volt a pénzünk teljes összegében! Ezt most mi visszahoztuk magunkkal. Most ezen felül is hoztunk pénzt magunkkal, hogy azon élelmet vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette pénzünket a zsákjainkba. Ő azt felelte: Legyetek nyugodtak, ne féljetek! Istenetek, atyátok Istene tette azt a kincset a zsákjaitokba. A ti pénzetek pedig eljutott hozzám. Majd kivezette hozzájuk Simeont.Azután bevezette őket József házába, adott vizet, és ők megmosták a lábukat, a szamaraiknak pedig abrakot adott. Ők pedig előkészítették az ajándékot, mielőtt József délben megjött, mert hallották, hogy ott fognak ebédelni.
József megvendégeli testvéreit
Amikor József hazaérkezett, bevitték neki a házba az ajándékot, amely náluk volt, és földre borultak előtte. Ő pedig szívélyesen köszöntötte őket, és megkérdezte: Jól van-e idős apátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még? Ők így feleltek: Apánk, a te szolgád, jól van, él még. Majd meghajoltak és leborultak. Amikor József megpillantotta testvérét, Benjámint, anyja fiát, ezt kérdezte: Ez a legkisebb testvéretek, akiről beszéltetek nekem? Majd ezt mondta: Legyen kegyelmes hozzád az Isten, fiam! Akkor azonban elsietett József, mert öccsét látva elérzékenyült, és a sírás környékezte. Bement azért a belső szobájába, és ott kisírta magát. Azután megmosta az arcát, és kijött. Uralkodott magán, és ezt mondta: Tálaljátok föl az ételt! De külön tálaltak neki, külön azoknak is és külön a vele együtt étkező egyiptomiaknak is. Az egyiptomiaknak ugyanis nem volt szabad együtt enniük a héberekkel, mert utálatosnak tartották ezt az egyiptomiak. Leültették őket vele szemben: az elsőszülöttet az elsőszülöttnek, a legfiatalabbat a legfiatalabbnak járó helyre. Azok pedig álmélkodva néztek egymásra. A maga előtt lévő ételekből vitetett nekik, de amit Benjáminnak vittek, ötször nagyobb volt mindnyájukénál. Azután ittak, és megmámorosodtak vele együtt.József serlegét Benjámin zsákjába rejtik
44 Azután József ezt parancsolta háza felügyelőjének: Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait élelemmel, amennyit csak el bírnak vinni, de mindegyiknek a pénzét tedd a zsákja szájába! Serlegemet, az ezüst serleget pedig tedd a legkisebbik zsákjának a szájába gabonája árával együtt! Ő pedig úgy tett, ahogyan József meghagyta neki. Reggel, amikor világos lett, útra bocsátották az embereket szamaraikkal együtt. Kimentek a városból, de még nem jártak messze, amikor József azt mondta háza felügyelőjének: Indulj, eredj azoknak az embereknek a nyomába! Ha utolérted őket, ezt mondd nekik: Miért fizettetek rosszal a jóért? Hiszen ez az, amiből inni szokott az uram, sőt jósolni is ebből szokott! Gonosz dolgot cselekedtetek! Amikor utolérte őket, el is mondta nekik mindezeket. Ők azonban ezt felelték neki: Miért mond az én uram ilyeneket? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyesmit tegyenek! Hiszen azt a pénzt is visszahoztuk neked Kánaán földjéről, amit zsákjaink szájában találtunk. Hogyan loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?! Az, akinél megtalálják szolgáid közül, haljon meg, mi magunk pedig az én uram rabszolgái leszünk. Ő ezt mondta: Legyen hát úgy, ahogyan mondtátok! De csak az lesz a rabszolgám, akinél megtalálják, ti szabadok maradtok. Erre mindegyikük sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta a zsákját. Ő pedig végigkutatta azokat: a legidősebbnél kezdte, és a legkisebbnél végezte. Végül a serleg Benjámin zsákjából került elő. Akkor ezek megszaggatták felsőruhájukat, majd mindnyájan fölrakodtak a szamarukra, és visszatértek a városba.Júda könyörög Benjáminért
Amikor Júda és testvérei bementek József házába, ő még otthon volt. Földre borultak előtte, József pedig ezt mondta nekik: Hogy csinálhattatok ilyet? Hát nem tudjátok, hogy a magamfajta ember jósolni is szokott? Júda így felelt: Mit mondjunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Isten hozta napvilágra szolgáid bűnét. Most már rabszolgái vagyunk az én uramnak mi is, meg az is, akinél a serleget megtalálták. De ő ezt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem! Csak az lesz a rabszolgám, akinél a serleget megtalálták, ti pedig menjetek el apátokhoz békességgel!Ekkor Júda odalépett hozzá, és ezt mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon egy szót hozzád, uramhoz a te szolgád, és ne indulj haragra a te szolgád ellen, hiszen olyan vagy te, mint a fáraó! Amikor az én uram ezt kérdezte szolgáitól: Van-e apátok vagy testvéretek, akkor mi azt feleltük az én uramnak: Van még nekünk egy öreg apánk és egy kisebbik gyermeke, aki öregkorában született neki. Ennek a bátyja meghalt, és mivel ő egyedül maradt meg az anyjától, azért szereti őt az apja. Te ezt mondtad szolgáidnak: Hozzátok el őt hozzám, hadd lássam saját szememmel! Mi azt feleltük az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja. Te akkor ezt mondtad szolgáidnak: Ha a legkisebb öcsétek nem jön el veletek, ne kerüljetek többé a szemem elé!
Mi elmentünk apánkhoz, a te szolgádhoz, és elmondtuk neki az én uram beszédét. Mikor aztán apánk azt mondta, hogy vásároljunk megint egy kis élelmet, mi azt feleltük: Nem mehetünk. Csak akkor megyünk el, ha velünk lesz a legkisebb testvérünk is, mert nem kerülhetünk annak az embernek a szeme elé, ha a legkisebb testvérünk nem lesz velünk. Akkor apám, a te szolgád ezt mondta nekünk: Ti is tudjátok, hogy csak két fiút szült nekem a feleségem. Az egyik elment tőlem, és én azt gondoltam: Biztosan vadállat tépte szét, nem is láttam viszont mindmáig. Ha ezt is elviszitek tőlem, és szerencsétlenség éri, akkor ősz fejemet a bánat miatt a holtak hazájába juttatjátok! Ha most úgy térek vissza apámhoz, a te szolgádhoz, hogy nincs velünk ez a fiú, akihez lelkéből ragaszkodik, és ha meglátja, hogy nincs meg a fiú, akkor meghal, és szolgáid a bánat miatt juttatják apánknak, a te szolgádnak ősz fejét a holtak hazájába. De szolgád így vállalt kezességet apámnál ezért a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, egész életemben viseljem vétkem terhét apám előtt! Ezért hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett uram rabszolgájaként, ez a fiú pedig menjen el testvéreivel! Mert hogyan mehetnék el apámhoz, ha ez a fiú nincs velem? Nem akarom látni azt a bajt, ami apámat érné!
Elíhú harmadik beszéde: Jóbot méltán bünteti Isten
35 Folytatta beszédét Elíhú, és ezt mondta: Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben? Ha így szólsz: „Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem?”, én megadom rá neked a választ, neked is meg a barátaidnak is. Tekints az égre, és lásd meg! Nézd a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted! Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene? Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap ő tőled? Csak a magadfajta embernek ártasz a bűnnel, és az ember fiának használ igazságod. A sok elnyomás miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja miatt. De azt nem kérdik: Hol van az én teremtő Istenem, aki éneket ad számba éjszaka, aki többre tanít minket, mint a föld állatait, és bölcsebbé tesz az égi madaraknál? Ezért kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem válaszol. Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható figyelemre se méltatja. Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell. Mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és még nem vette tudomásul, hogy mily nagy a vétek, azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót oktalanul.Elíhú negyedik beszéde: Isten hatalmas és igazságos
36 Azután így folytatta beszédét Elíhú: Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről. Messziről hozom, amit tudok, hogy kimutassam Alkotóm igazát, mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted. Milyen hatalmas az Isten, mégsem vet meg senkit; hatalmas ő, akarata erős. Nem tartja életben a bűnöst, de az elesettnek igazságot szolgáltat. Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja. Ha pedig bilincsekbe verik és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket, ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak. Megnyitja fülüket az intelemre, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból. Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben kitöltik, és éveiket boldogságban. De ha nem hallgatnak rá, átüti őket a dárda, és kimúlnak tudatlanságuk miatt. Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket. Már fiatalon meghal a lelkük, életüknek idő előtt vége, mint a paráznáknak. A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten. Téged is tágas helyre vezetne a nyomorúság torkából, oda, ahol nincs szorongattatás, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel. De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet. Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal. Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed? Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről! Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett! Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester? Ki kérheti tőle számon, amit tesz? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el? Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek! Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja.Isten dicsősége a természetben
Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen. Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál, amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre. Ki érti, hogyan teríti szét a viharfelhőt, miért mennydörög hajléka? Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja. Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen. Mindkét kezét villámfény borítja, ráküldi azokat ellenfeleire. Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledtét.
Hallgasd meg, fiam, és fogadd el mondásaimat, mert megsokasítják életed éveit.
A bölcsesség útjára tanítottalak, helyes ösvényen vezettelek téged.
Jártodban semmi sem gátolja lépteidet, és ha futsz, nem botlasz el.
Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz rá, mert ez a te életed!
A bűnösök ösvényére ne lépj, ne járj a gonoszok útján!
Ne törődj vele, ne menj arra, kerüld el azt, és menj másfelé!
Mert azok aludni sem tudnak, ha rosszat nem tehetnek, és elrabolja álmukat, ha nem vethetnek gáncsot.
Bűnnel szerzett kenyeret esznek, és erőszakkal szerzett bort isznak.
Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig.
A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg.