43
Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon.
És lőn mikor fogytán vala az eleség, melyet Égyiptomból hoztak vala, monda nékik az ő atyjok: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget.
És felele néki Júda, mondván: Erősen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerűljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia.
Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget;
Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerűljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz.
(1Móz 42,20)
És monda Izráel: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek?
Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felőlünk és nemzetségünk felől, mondván: Él-é még atyátok? van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát?
És monda Júda Izráelnek, az ő atyjának: Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.
Én leszek kezes érette, az én kezemből kérd elő. Ha vissza nem hozom őt hozzád, és elődbe nem állítom őt, mind éltig bűnös legyek előtted.
Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna.
És monda nékik Izráel az ő atyjok: Ha csakugyan így kell lenni, akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát.
Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sőt a mely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez.
Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz.
A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.
Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az ő kezökbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Égyiptomba, és megállának József előtt.
A mint meglátá József ő velök Benjámint, monda az ő háza gondviselőjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek ma délben.
És az a férfiú aképen cselekedék, amint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába.
És megfélemlének azok az emberek, a miért bevivék őket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely először a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.
És járulának József házának gondviselőjéhez, és szólának néki a ház ajtajában.
És mondának: Kérünk uram! Ennekelőtte alájöttünk vala eleséget venni.
(1Móz 42,3.5)
És lőn mikor éjjeli szállásra jutánk és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: ímé mindenikünknek pénze az ő zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal.
De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket zsákjainkba.
És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájok Simeont.
Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az ő szamaraiknak.
Ők pedig elkészíték az ajándékot mire József délben megjöve; mert megértették vala, hogy ott ebédelnek.
Mikor József haza jöve, bevivék néki az ajándékot, mely kezökben vala, a házba, és leborulának előtte a földig.
(1Móz 37,7.9)
És kérdezősködék egészségök felől, s monda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, a kiről nékem szóltatok? él-é még?
Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magokat és leborulának.
És felemelé szemeit és látá Benjámint az ő atyjafiát, az ő anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, a ki felől nékem szóltatok vala? És ismét monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!
(1Móz 42,13)
Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az ő öcscse iránt, és erőlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra.
(1Móz 45,2)
Azután megmosá orczáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok enni valót.
És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön: Mert nem ehettek az Égyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az Égyiptombeliek előtt.
Leűlének azért ő előtte, az elsőszülött az ő elsőszülöttsége szerint, és a fiatalabb az ő fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.
Ő pedig részt juttata azoknak maga elől és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájok részénél. És ivának és megittasodának ő nála. 44
Azután parancsola József az ő háza gondviselőjének, mondván: Töltsd meg ez embereknek zsákjait eleséggel a mennyit elvihetnek; és mindeniknek pénzét tedd zsákja szájába.
Az én poharamat pedig, az ezüst poharat, tedd a legkisebbik zsákjának szájába gabonájának árával együtt. És az József beszéde szerint cselekedék, a mint beszélt vala.
Reggel virradatkor, elbocsáttatának azok az emberek, szamaraikkal együtt.
Kimenének a városból, de nem messze haladhatának, a mikor monda József az ő háza gondviselőjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek és ha eléred őket, mondd nékik: Miért fizettetek gonoszszal a jó helyébe?
Avagy nem abból iszik-é az én uram? és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, a mit cselekedtetek!
És utóléré őket, és ilyen szavakkal szóla nékik.
Azok pedig mondának néki: Miért szól az én uram ilyen szavakkal? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.
Ímé a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk vala, meghoztuk néked Kanaán földéről; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?
Akinél megtaláltatik a te szolgáid közűl, haljon meg az; sőt mi is szolgái leszünk uramnak.
És monda: Mostan is legyen beszédetek szerint: a kinél megtaláltatik, az légyen nékem szolgám, ti pedig mentek legyetek.
És sietének és leraká kiki az ő zsákját a földre, és kioldá kiki az ő zsákját.
És keresgéle; a legnagyobbikon kezdé s a legkissebbiken végezé, és megtalálá a poharat a Benjámin zsákjában.
Azok pedig meghasogaták ruhájokat, és kiki megterhelé a maga szamarát, és visszatérének a városba.
És beméne Júda és az ő atyjafiai a József házába, ki még ott vala, és földre esének előtte.
És monda nékik József: Mi dolog ez a mit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok-é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?
És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utólérte szolgáidat. Ímé mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, a kinek kezében a pohár találtatott.
Ő pedig monda: Távol legyen tőlem, hogy azt cselekedjem: az a kinek kezében találtatott a pohár, az legyen nékem szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz.
De Júda hozzá járula és monda: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót uram fülébe a te szolgád, és ne gerjedjen fel haragod a te szolgád ellen; mert hasonló vagy te a Faraóhoz.
Az én uram kérdezte vala az ő szolgáit, mondván: Van-é atyátok, vagy testvéretek?
Akkor mi azt felelénk az én uramnak: Van egy vén atyánk, és egy kis gyermek, a ki az ő vénségében lett; és ennek bátyja megholt, és csak ő maga maradt az ő anyjától, és az ő atyja szereti őt.
És azt mondád a te szolgáidnak: Hozzátok én hozzám azt, hogy szemeimet reá vessem.
És mondánk az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az ő atyját; mert ha elhagyja atyját, meghal az.
És ezt mondád a te szolgáidnak: Ha a ti legkisebbik atyátokfia el nem jő veletek, színem elé se kerűljetek többé.
(1Móz 42,20)
Mikor azért felmenénk a te szolgádhoz, az én atyámhoz és tudtul adjuk vala néki az én uramnak beszédét;
És monda a mi atyánk: Menjetek vissza, és vegyetek nékünk egy kevés eleséget.
És mondánk: Nem mehetünk le; ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk lesz, akkor lemegyünk; mert nem mehetünk ama férfiú színe elé, ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk nem lesz.
És monda a te szolgád, az én atyám, nékünk: Ti tudjátok hogy az én feleségem nékem csak két fiat szűlt.
Az egyik kiméne tőlem, és azt mondom vala: bizonyára fenevad szaggatta széllyel és attól fogva nem láttam őt.
(1Móz 37,33)
Ha ezt is elviszitek szemeim elől, s veszedelem találja érni, akkor az én ősz fejemet keserűségtől borítva bocsátjátok alá a koporsóba.
(1Móz 42,38)
Ha tehát most visszamenéndek a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nőve,
Ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal s akkor a te szolgáid, a te szolgádnak, a mi atyánknak ősz fejét búba borítva bocsátják alá a koporsóba.
Mivel a te szolgád e fiúért az ő atyjánál kezes lett, mondván: Ha vissza nem hozom őt hozzád, mind éltig bűnös legyek az én atyám előtt.
(1Móz 43,9)
Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájáúl; e gyermek pedig menjen fel az ő bátyjaival.
Mert mimódon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne, a nélkül, hogy ne lássam a nyomorúságot, mely atyámat érné?
35
Tovább is felele Elihu, és monda:
(2Sám 22,1.2)
Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?
Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?
(Zsid 2,13)
Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.
(Zsolt 66,17-19)
Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!
(Zsolt 116,3.1Sám;19,10-12;23,26.2Sám;21,15-17)
Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?
Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?
(Zsolt 16,8)
Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.
(Bir 5,4.5)
A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;
(Zsid 12,29)
De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;
(Ésa 19,1)
A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?
(2Móz 15,18-22;Zsolt 104,4)
Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;
(Jób 27,8.9)
Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.
(2Móz 24,17;Zsolt 97,3.4)
Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!
(1Sám 7,10;Józs 10,11)
Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:
(Bir 5,20)
Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül. 36
És folytatá Elihu, és monda:
(1Sám 22,17; Zsolt 69,15; Jób 22,11)
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
(1Sám 24,15)
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
(1Sám 23,26-28; Jób 19,10-12)
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
(Zsolt 7,9.2Sám;22,21-25)
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
(1Kir 9,4;11,33)
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
(Zsolt 33,18;113,7.8)
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
(1Kir 9,4;15,5;1Sám 25,22.23)
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
(Jób,36 23. 24.)
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
(Máté 5,7)
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
(3Móz 26,23.24)
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
(Ésa 2,11; Péld 29,23)
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
(Zsolt 132,17;Zsolt 97,11;112,4)
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
(Jób 15,32; Zsolt 55,24)
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
(Péld 18,10;Zsolt 12,7)
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
(Jób 29,6; Zsolt 23,5)
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
(Zsolt 144,1.2)
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
(Zsolt 49,9)
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
(1Sám 17,4-7.14-50)
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
(2Sám 5,10;8,13.14)
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
(Zsolt 25,9)
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
(1Sám 20,15.2Sám;10,19;12,29-31)
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
(1Sám 28,6.15-18)
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
(Zsolt 83,11)
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
(2Sám 18,5.7;22,44)
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
(2Sám 8,9.10)
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
(2Sám 8,12.13)
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
(Jób,36 27. 28.)
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
(Jak 5,17.18)
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
(Zsolt 104,14.28)
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
(Zsolt 60,8.10.11; Róm 15,9)
Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
(Péld 3,11.16-18)
Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
(Péld 10,14)
Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.
A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.
(Zsolt 1,1-4)
Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább.
(Zsolt 18,3;61,4)
Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak.
(Péld 10,15)
Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát iszszák.
(Péld 1,11-16.31)
Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.
(Jób 29,3; Zsolt 37,6)
Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.
(Ésa 59,10-12)