Rebekka meghallotta, hogy Izsák a fiával, Ézsauval beszél. Mihelyt kiment Ézsau a mezőre, hogy zsákmányt ejtsen, és feláldozza, Rebekka így szólt a fiához, Jákobhoz: »Hallottam, amint atyád beszélt bátyáddal, Ézsauval, és azt mondta neki: ‘Hozz nekem vadászatodból, készíts belőle ételt, hogy egyek, és megáldjalak az Úr előtt, mielőtt meghalok!’ Most tehát, fiam, hallgasd meg szavam, amit parancsolok neked: menj el a nyájhoz, hozz nekem két igen jó kecskegidát, hogy ételt készítsek belőlük atyádnak, olyat, amilyet szeret, hogy amikor beviszed atyádhoz, és megeszi, téged áldjon meg, mielőtt meghal!« Ő azt felelte neki: »Tudod, hogy Ézsau, a bátyám szőrös ember, én meg csupasz vagyok. Ha atyám megtapogat és megismer, félek, azt gondolja, hogy gúnyt akartam űzni belőle, és áldás helyett átkot vonok magamra.« Anyja azonban azt mondta neki: »Énrám szálljon az az átok, fiam! Csak hallgass szavamra, menj el, és hozd ide, amit mondtam!«
El is ment tehát, elhozta és odaadta anyjának. Az elkészítette az ételt, úgy, amint tudta, hogy atyja szereti, aztán felöltöztette őt Ézsau legjobb ruháiba, amelyek nála voltak a házban, s a kecskegidák bőrével körülvette kezét, és befödte a csupasz nyakát. Aztán az ételt meg a kenyeret, amelyet készített, odaadta a fiának, Jákobnak a kezébe.
Ő bement atyjához, és így szólt: »Atyám!« Az így válaszolt: »Hallgatlak! Ki vagy te, fiam?« Jákob erre azt mondta apjának: »Én vagyok elsőszülötted, Ézsau! Úgy cselekedtem, ahogy parancsoltad nekem. Kelj fel, ülj le, és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.« Ám Izsák újra szólt a fiához: »Hogy találtad ezt ilyen hamar, fiam?« Jákob azt felelte: »Az Úr, a te Istened akarata volt, hogy hamar elém jöjjön, amit kerestem!«
Izsák erre így szólt Jákobhoz: »Gyere csak ide, hadd tapogassalak meg, fiam, s hadd győződjem meg, te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem!« Ő odament apjához. Izsák megtapogatta, és így szólt: »A hang ugyan Jákob hangja, de a kéz az Ézsau keze!« Nem ismerte meg, mert a szőrös kezei jobban hasonlítottak Ézsaura. Meg akarta tehát őt áldani, ezért megkérdezte tőle: »Te vagy az én fiam, Ézsau?« Ő azt válaszolta: »Én vagyok.«
Erre így szólt: »Akkor hozd ide nekem az ételt a vadászatodból, fiam, hogy megáldjon téged a lelkem!« Ő odavitte, s mikor azt elfogyasztotta, bort is nyújtott neki. Miután megitta, Izsák, az ő atyja azt mondta neki: »Gyere ide hozzám, és csókolj meg, fiam!« Ő odament, és megcsókolta. Erre aztán, mihelyt megérezte ruhái illatát, megáldotta őt ezekkel a szavakkal:
»Íme, olyan az én fiam illata,
mint a dús mező illata,
amelyet az Úr megáldott.
Adjon neked Isten az ég harmatából
s a föld kövérségéből,
bőséget a gabonából és a borból.
Népek szolgáljanak neked,
nemzetségek boruljanak eléd:
légy ura testvéreidnek,
és anyád fiai hajoljanak meg előtted.
Aki átkoz téged, legyen átkozott,
s aki megáld téged, teljen el áldással!«
Amikor Ézsau meghallotta apja szavait, mélységesen elkeseredve és nagy hangon kiáltva kérlelte apját: »Áldj meg engem is, atyám!« Ő azonban azt mondta: »Az öcséd eljött álnokul, és elvette áldásodat!« 36Erre ő azt mondta: »Méltán nevezték el Jákobnak, mert íme, másodízben csalt meg engem: a múltkor elvette elsőszülöttségemet, most meg másodszor: alattomban ellopta áldásomat!«
Aztán megkérdezte: »Nem tartottál fenn nekem valamiféle áldást?« Izsák azt felelte: »Uraddá tettem őt, minden testvérét az ő szolgálata alá vetettem, gabonával és borral őt láttam el. Ezek után mit tehetnék még veled, fiam?« Ézsau megkérdezte apját: »Csak ez az egy áldásod van, atyám? Könyörgöm, áldj meg engem is!« Mivel nagyon jajgatott és sírt, 39Izsák megszánta, és azt mondta neki:
»A zsíros földektől távol lesz lakásod,
és távol az ég fentről jövő harmatától.
Kardod által fogsz élni,
s szolgálsz az öcsédnek,
de eljön az idő, mikor nekifeszülsz
és lerázod igáját nyakadról.«
46Rebekka azután azt mondta Izsáknak: »Meguntam az életemet Hét lányai miatt! Ha Jákob is Hét lányai közül vesz feleséget, nem kívánok tovább élni!«
28 1Hívatta erre Izsák Jákobot, megáldotta, és megparancsolta neki: »Ne végy feleséget Kánaán lányai közül, hanem eredj, menj el Paddan-Arámba, Bátuelnek, anyád atyjának a házához, s onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének a lányai közül! A mindenható Isten pedig áldjon meg téged, szaporítson és sokasítson meg, hogy népek seregévé légy! Adja Ábrahám áldásait neked, és utódodnak, hogy birtokold ezt a földet, amelyen idegenként laktál, s amelyet nagyapádnak megígért!« Miután Izsák így elbocsátotta őt, útra kelt, és elment Paddan-Arámba Lábánhoz, az arám Bátuel fiához, Jákob és Ézsau anyjának, Rebekkának a testvéréhez.
Ézsau megtudta, hogy apja megáldotta Jákobot, és elküldte Paddan-Arámba, hogy onnan vegyen feleséget, és hogy az áldás után megparancsolta neki: »Ne végy feleséget Kánaán lányai közül!« és hogy Jákob engedelmeskedett szüleinek, és elment Szíriába. Azt is tudta, hogy apja nem nézi jó szemmel Kánaán lányait. Ezért elment Izmaelhez, és az eddigieken kívül feleségül vette Máheletet, Izmaelnek, Ábrahám fiának a lányát, Nábajót húgát.
10Jákob tehát elindult Beersebából, és Hárán felé tartott. Eljutott egy helyre, és ott, amikor a nap leszállt, le akart pihenni. Fogott tehát egy ott heverő követ, a feje alá tette, és elaludt azon a helyen. Álmában azt látta, hogy egy létra áll a földön, a teteje pedig az eget éri, és Isten angyalai fel és le járkálnak rajta. Az Úr a létrára támaszkodott, és azt mondta neki: »Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene! A földet, amelyen alszol, neked és utódodnak fogom adni. Annyi utódod lesz, mint a föld porszeme. Kiterjedsz nyugatra és keletre, északra és délre. Benned és utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége. Íme, én veled leszek, és őrződ leszek, bárhová mégy, és visszahozlak erre a földre. Nem hagylak el, amíg nem teljesítem mindazt, amit mondtam!«
Amikor Jákob felébredt az álomból, így szólt: »Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem is tudtam!« Aztán megrémülve azt mondta: »Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja!« Ezért Jákob, amikor reggel felkelt, fogta a követ, amelyet a feje alá rakott, és felállította emlékjelül, majd olajat öntött rá. Azt a várost pedig elnevezte Bételnek – azelőtt Lúzának hívták.
Fogadalmat is tett Jákob, ezekkel a szavakkal: »Ha velem lesz az Úr, és megőriz az úton, amelyen járok, ha ad nekem kenyeret, amit megeszem, és ruhát, amit felveszek, s ha szerencsésen visszatérek atyám házába: az Úr lesz az én Istenem. Ezt a követ pedig, amelyet emlékjelül ideállítottam, Isten házának fogják hívni, és neked áldozom a tizedét mindannak, amit adsz majd nekem!«
Jegyzetek
27,1 Az elsőszülött kétszer annyit kapott az apai örökségből, mint a többi örökös, és ő örökölte az atyai áldást. Isten terve valósul meg az emberi csalás és viszálykodás görbe útjain keresztül is (éppúgy, mint József történetében).
27,36 Jákob nevének (egyik) jelentése „csaló”.
27,39 Az áldás Edom kopár hegyvidékére utal. Edom vazallusa lesz Izraelnek (2 Sám 8,12-14), de később lerázza magáról Izrael igáját (1Kir 11,14-22.25).
27,46 Kiegészítés, amely másképp magyarázza Jákob menekülését: célja, hogy feleséget szerezzen magának.
28,1 Papi hagyomány [P]. Ézsaut is kedvezőbb színben tűnteti fel: ő is feleségül vesz két lányt apja rokonságából.
28,10 A létra ég és föld összekapcsolódását jelképezi. Isten Jákob Istene is lesz, ám Jákob nem bízik Benne feltétel nélkül, mint Ábrahám, hanem először meg akarja tapasztalni Isten hatalmát. Az elbeszélés a bételi szentély (és az ott befizetendő tized) legitimizálását is szolgálta.
A lelkem megtört,
napjaim végüket járják,
már csak a sír vár rám!
Nem vétettem,
mégis keserűségeken időzik szemem.
Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé,
akkor bárki keze küzdhet ellenem!
Szívüket elzártad a belátástól,
ezért nem kerekedhetnek felül!
Az ilyen prédát ígér barátainak,
mialatt gyermekei szeme eleped.
Példabeszéddé tett engem a népnél,
s elrettentő példa vagyok előttük.
Szemem homályba borult a bánkódástól,
és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.
8 Szörnyülködnek ezen az igazak,
s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;
az igaz kitart a maga útján,
s a tisztakezű erőben gyarapszik.
De gyertek csak ismét, valahányan vagytok,
bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!
Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak,
amelyek szívemet gyötörték,
s az éjjelt nappallá változtatták,
úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.
Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom,
s a sötétségben vetem meg ágyamat;
a rothadásnak mondom: Atyám vagy!
S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!
Hol van tehát a reménységem?
S amit várok, ki látja meg azt?
Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére;
vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«
Bildád második beszéde: 18,1-21
Bildád védi igazát 18 És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:
»Mikor értek a szóbeszéd végére?
Előbb térjetek észre, s úgy beszéljünk!
Miért tartsanak minket állatoknak,
és miért legyünk tisztátalanok a szemetekben?
Te marcangolod magadat dühödben;
kedvedért talán néptelenné váljék a föld,
s a sziklák elmozduljanak helyükből?
Nemde kialszik a gonosznak világossága,
és nem fénylik tüzének lángja.
Sátrában a fény elsötétül,
s elalszik a mécses felette.
Erőteljes lépései elernyednek,
és fondorlata földre teríti;
hálóba akad lábával,
verem fonadéka fölött járkál;
lábát csapda fogja
és hurok szorítja;
tőr van elrejtve számára a földön,
és kelepce vár rá az ösvényen;
mindenfelől rémség ijeszti
és fonja be lábát.
Erejét éhség fogyasztja,
és bordáit koplalás emészti.
Elsorvasztja bőre szépségét
s elemészti tagjait a halál elsőszülöttje;
14 kiragadja őt sátrából, amelyben bizakodott,
és elküldi az iszonyat királyához.
Olyan sátorban lakik, amely már nincs is,
és ként szórnak lakóhelye fölé.
Alul elszáradnak a gyökerei,
felül pedig eltapossák termését.
Elvész emléke a föld színéről,
nem említik nevét az utcákon;
a világosságból a sötétségbe taszítják,
és elüldözik a föld kerekségéről.
Nem marad népe közt sem fia, sem sarja,
és szállásán nincsenek hátrahagyottak.
Ítélete napjától megrémülnek a nyugatiak,
s iszonyat szállja meg a kelet lakóit.
Így járnak a bűnösök hajlékai,
s ilyen a lakóhelye annak, aki Istennel nem törődik.«
Jegyzetek
17,8 Bibliai kifejezése annak a félelemnek, amelyről az isteni büntetés által tanúskodnak a bűnösök. Így Jób barátai: Jób bajait látva örvendeznek Isten igazságosságán, mivel az ősi hagyományok szerint így bünteti Isten az istenteleneket ezen a földön. Jób azonban szembefordul ezzel a hagyományos bölcsességgel és jámborsággal.
18,14 Az iszonyat királya: Hádész vagy Plutón. A görög és a keleti mitológia így nevezi azt a személyt, aki a holtakat őrzi.
1 El ne felejtsd, fiam, tanításomat,
és szíved őrizze meg parancsaimat,
mert számos napot, életévet
és boldogságot szereznek neked!
Szeretet és hűség el ne hagyjanak!
Fűzd ezeket nyakad köré,
és vésd őket szíved táblájára,
akkor tetszést lelsz és szép jutalmat
Isten és emberek előtt.
Jegyzetek
3,1 A harmadik oktató beszéd a bölcsesség és az istenfélelem eredendő egységéről szól. A versek párosával összetartoznak, az első rész egy intést, a második a jutalmat tartalmazza, amelyet az intést megfogadó elnyer.