A fáraó lánya éppen lement, hogy megfürödjék a folyóban. A szolgálói ezalatt a folyó partján járkáltak. Amikor a fáraó lánya meglátta a kosárkát a sás között, odaküldte egyik szolgálóját, elhozatta, és kinyitotta. Amikor látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne, megkönyörült rajta, és így szólt: »Ez a héberek gyermekei közül való!« A gyermek nénje ekkor azt mondta neki: »Akarod-e, hogy elmenjek, és hívjak neked egy héber asszonyt, hogy szoptassa a gyermeket?« Az így felelt: »Menj!« Elment a lány, és elhívta a gyermek anyját. A fáraó lánya így szólt hozzá: »Fogd ezt a gyermeket, és szoptasd nekem! Jutalmadat megadom majd neked!« Az asszony fogta a gyermeket, szoptatta, és amikor megnőtt, átadta a fáraó lányának. A fáraó lánya fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mondván: »Mert a vízből vettem ki.«
Azokban a napokban, amikor Mózes már felnőtt, kiment testvéreihez. Látta sanyargatásukat, és hogy egy egyiptomi ember üti az ő egyik héber testvérét. Ekkor szétnézett erre is, arra is, és amikor látta, hogy nincs ott senki sem, leütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban. Másnap ismét kiment, és azt látta, hogy két héber ember civódik. Azt mondta erre annak, aki jogtalanul cselekedett: »Miért ütöd felebarátodat?« Az így felelt: »Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá fölénk? Talán meg akarsz ölni, ahogy tegnap megölted az egyiptomit?« Megijedt erre Mózes, és azt mondta: »Hogyan derülhetett ki ez a dolog?«
Mózes Midiánban 15De a fáraó is hallott a dologról, és halálra kerestette Mózest. Erre ő elmenekült a fáraó színe elől, és Mádián földjén telepedett meg. Elérkezett tehát Mádián földjére, és leült egy kút mellé. 16Mádián papjának volt hét lánya, ezek odajöttek vizet meríteni. Megtöltötték az itatókat, és meg akarták itatni apjuk nyáját. Odajöttek azonban a pásztorok, és elkergették őket. Felkelt erre Mózes, megvédelmezte a lányokat, és megitatta juhaikat. Amikor azok visszatértek atyjukhoz, Ráguelhez, az megkérdezte tőlük: »Miért jöttetek meg hamarabb a szokottnál?« Ők azt felelték: »Egy egyiptomi férfi kiszabadított minket a pásztorok kezéből, sőt vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat.« Erre ő megkérdezte: »Hol van ő? Miért engedtétek el azt az embert? Hívjátok meg, hogy egyen kenyeret!« Mózes ezután úgy döntött, hogy vele fog lakni. A lányát, Cippórát pedig feleségül vette. Az fiút szült neki, s ő elnevezte Gersámnak, mondván: »Jövevény voltam idegen földön.«
Mózes meghívása 23Sok idő múltán meghalt Egyiptom királya. Ekkor Izrael fiai sóhajtoztak és segítségért kiáltottak a munka miatt. Kiáltásuk felszállt Istenhez a szolgaságból, ő pedig meghallotta sóhajtozásukat, és megemlékezett arról a szövetségről, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött. 25Rátekintett az Úr Izrael fiaira, és megjelent nekik.
Jegyzetek
2,1 Az ókorban gyakoriak az elbeszélések az Istentől kiválasztott emberek születéséről, veszélybe kerüléséről és megmeneküléséről. Az akkád II. Szárgonról (Kr. e. 2300 körül) mesélték például, hogy az anyja egy nád-ládikóban az Eufráteszre tette, egy kertész mentette ki és fogadta örökbe, és Istár közbelépésének köszönhetően lett Babilon királya. Mózes, aki Izraelt a vízen átvezetve megszabadítja, először saját maga menekül meg a vízből. Mózes egyiptomi név, jelentése „gyerek”, de hangzása hasonlít a héber masa (= kihúzni) igére is.
2,15 A midiániták tevéken vándorló nomádok voltak az Akabai öböl és a Sínai-félsziget környékén. Ősatyjukat a Biblia Ábrahám egyik fiának tartja (Ter 25,1).
2,16 A pap nevét a különböző hagyományok másként hozzák: Reuel (Kiv 3,1), Hobáb (Bír 4,11).
2,23 A versek Mózes meghívásának indítékát közlik.
2,25 A héber szövegben a mondat vége valószínűleg hiányzik.