A templomépítés 6
1Így történt, hogy Izrael fiainak Egyiptom földjéről való kivonulása után a négyszáznyolcvanadik esztendőben, Salamon Izraelen való uralkodásának negyedik esztendejében, a Zív hónapban (azaz a második hónapban) épülni kezdett a ház az Úrnak.
2A háznak, amelyet Salamon király az Úrnak épített, hatvan könyök volt a hossza, húsz könyök a szélessége és harminc könyök a magassága.
A templom előtt egy előcsarnok volt, amely húsz könyöknyi hosszú volt, a templom szélességi méretével megegyezően, s tíz könyöknyi széles a templom előtt.
A templomra rézsútos ablakokat készíttetett,
körös-körül a templom falára, a ház falára pedig – a szentély körül is, meg a felelőhely körül is – emeleteket építtetett, s körös-körül melléktermeket készíttetett.
A legalul levő emelet szélessége öt könyöknyi volt, a középső emelet szélessége pedig hat könyöknyi, amíg a harmadik emelet hét könyöknyi széles volt; a gerendákat körös-körül kívülről helyeztette a házra, hogy ne nyúljanak be a templom falába.
Az építésnél a házat kifaragott s kész kövekből építették, úgyhogy sem kalapács, sem fejsze, sem egyéb vasszerszám zaja nem hallatszott a házban, amikor épült. A melléképítmény ajtaja középen, a ház jobb oldalán volt, s onnan csigalépcső vitt fel a középső emeletre, s a középsőből a harmadikra. Amikor a házat teljesen felépíttette, befedette a házat cédrusfa mennyezettel, s felépíttette az emeleteket az egész ház körül, öt-öt könyöknyi magasságban, s befedette a házat cédrusfával.
Ekkor az Úr szózatot intézett Salamonhoz, s ezt mondta: »Íme, a ház, amelyet építesz. Ha parancsaim szerint jársz, s teljesíted rendeleteimet, s ügyelsz minden parancsolatomra, s azok szerint jársz, megvalósítom rajtad szavamat, amelyet Dávidnak, az apádnak mondtam, s Izrael fiai között fogok lakni, s nem hagyom el népemet, Izraelt.«
Amikor aztán teljesen felépíttette Salamon a házat, bevonatta a ház falait belülről cédrusfa deszkákkal – a ház padlójától a falak tetejéig, egész a mennyezetig beboríttatta belülről cédr usfával –, és befedette a padlózatot fenyőfa deszkával. Majd építtetett a templom hátsó részében, húsz könyöknyire, egy cédrusfalat a padlózattól egészen a mennyezetig, s így elkészíttette a ház belső részét felelőhelynek, szentek szentjének. Maga a szentély, a felelőhely ajtaja előtt, negyven könyöknyi volt. Belülről az egész házat cédrusfa borította, faragványokkal, mesteri füzérekkel s domború díszítésekkel. Mindent cédrusfa deszka borított, úgyhogy egyáltalában nem látszott ki kő a falból.
Belül a házban, a belső részben, felelőhelyet készíttetett, hogy odahelyeztesse az Úr szövetségének ládáját – a felelőhely húsz könyöknyi hosszú, húsz könyöknyi széles és húsz könyöknyi magas volt –, és azt beboríttatta és bevonatta színarannyal, az oltárt pedig bevonatta cédrusfával. Majd bevonatta a felelőhely előtt levő termet is színarannyal, aranyszegekkel szegeztetve fel a lemezeket. Semmi sem volt a templomban, amit ne borított volna arany, sőt a felelőhely előtt levő oltárt is egészen bevonta arannyal.
23Majd két tíz könyöknyi magas kerubot készíttetett a felelőhelyre olajfából. Öt könyöknyi volt a kerub egyik szárnya s öt könyöknyi a kerub másik szárnya, azaz tíz könyöknyi volt az egyik szárny végétől a másik szárny végéig. Tíz könyöknyi volt a másik kerub is, egyenlő méretű és egyforma művű volt mindkét kerub, azaz tíz könyöknyi magas volt az egyik kerub s ugyanannyi a másik kerub. Majd elhelyeztette a kerubokat a belső templom bensejében; a kerubok kiterjesztették szárnyukat, s az egyiknek az egyik szárnya az egyik falig, a másik kerub egyik szárnya a másik falig ért, a másik két szárnyuk pedig a templom közepén összeért egymással. Aztán beboríttatta a kerubokat arannyal. Majd mindenféle cifraságokat és faragványokat metszetett körös-körül a templom egész falára: kerubokat, pálmákat s mindenféle, a falból kiemelkedő s kidomborodó ábrákat készíttetett rájuk. Majd beboríttatta a ház padlózatát is arannyal, benn és kinn egyaránt.
Aztán olajfából ajtókat készíttetett a felelőhely bejáratára, ötszögű ajtókerettel, és két, olajfából készült ajtószárnnyal – s kerubalakokat, pálmamintázatokat és erősen kidomborodó faragványokat metszetett rájuk, majd bevonatta őket arannyal, úgyhogy a kerubokat is, a pálmákat is, meg a többit is beboríttatta arannyal. Aztán olajfából négyszögű ajtófélfákat készíttetett a templom bejáratára, fenyőfából pedig két ajtót egymással szemben – mindkét ajtószárny kétrétű volt, úgyhogy össze lehetett hajtani, ha kinyitották –, s kerubokat, pálmákat s erősen kidomborodó díszítéseket metszetett rájuk, s mindezt beborította szabályosan rájuk illő aranylemezekkel.
Aztán három sor faragott kőből s egy sor cédrusgerendából felépítette a belső udvart.
A negyedik esztendőben, a Zív hónapban tették le az Úr házának alapját, s a tizenegyedik esztendőben, a Búl hónapban (azaz a nyolcadik hónapban), készült el a ház, minden dolga s minden felszerelése: hét évig építették.
Az építésnél a házat kifaragott s kész kövekből építették, úgyhogy sem kalapács, sem fejsze, sem egyéb vasszerszám zaja nem hallatszott a házban, amikor épült. A melléképítmény ajtaja középen, a ház jobb oldalán volt, s onnan csigalépcső vitt fel a középső emeletre, s a középsőből a harmadikra. Amikor a házat teljesen felépíttette, befedette a házat cédrusfa mennyezettel, s felépíttette az emeleteket az egész ház körül, öt-öt könyöknyi magasságban, s befedette a házat cédrusfával.
Ekkor az Úr szózatot intézett Salamonhoz, s ezt mondta: »Íme, a ház, amelyet építesz. Ha parancsaim szerint jársz, s teljesíted rendeleteimet, s ügyelsz minden parancsolatomra, s azok szerint jársz, megvalósítom rajtad szavamat, amelyet Dávidnak, az apádnak mondtam, s Izrael fiai között fogok lakni, s nem hagyom el népemet, Izraelt.«
Amikor aztán teljesen felépíttette Salamon a házat, bevonatta a ház falait belülről cédrusfa deszkákkal – a ház padlójától a falak tetejéig, egész a mennyezetig beboríttatta belülről cédr usfával –, és befedette a padlózatot fenyőfa deszkával. Majd építtetett a templom hátsó részében, húsz könyöknyire, egy cédrusfalat a padlózattól egészen a mennyezetig, s így elkészíttette a ház belső részét felelőhelynek, szentek szentjének. Maga a szentély, a felelőhely ajtaja előtt, negyven könyöknyi volt. Belülről az egész házat cédrusfa borította, faragványokkal, mesteri füzérekkel s domború díszítésekkel. Mindent cédrusfa deszka borított, úgyhogy egyáltalában nem látszott ki kő a falból.
Belül a házban, a belső részben, felelőhelyet készíttetett, hogy odahelyeztesse az Úr szövetségének ládáját – a felelőhely húsz könyöknyi hosszú, húsz könyöknyi széles és húsz könyöknyi magas volt –, és azt beboríttatta és bevonatta színarannyal, az oltárt pedig bevonatta cédrusfával. Majd bevonatta a felelőhely előtt levő termet is színarannyal, aranyszegekkel szegeztetve fel a lemezeket. Semmi sem volt a templomban, amit ne borított volna arany, sőt a felelőhely előtt levő oltárt is egészen bevonta arannyal.
23Majd két tíz könyöknyi magas kerubot készíttetett a felelőhelyre olajfából. Öt könyöknyi volt a kerub egyik szárnya s öt könyöknyi a kerub másik szárnya, azaz tíz könyöknyi volt az egyik szárny végétől a másik szárny végéig. Tíz könyöknyi volt a másik kerub is, egyenlő méretű és egyforma művű volt mindkét kerub, azaz tíz könyöknyi magas volt az egyik kerub s ugyanannyi a másik kerub. Majd elhelyeztette a kerubokat a belső templom bensejében; a kerubok kiterjesztették szárnyukat, s az egyiknek az egyik szárnya az egyik falig, a másik kerub egyik szárnya a másik falig ért, a másik két szárnyuk pedig a templom közepén összeért egymással. Aztán beboríttatta a kerubokat arannyal. Majd mindenféle cifraságokat és faragványokat metszetett körös-körül a templom egész falára: kerubokat, pálmákat s mindenféle, a falból kiemelkedő s kidomborodó ábrákat készíttetett rájuk. Majd beboríttatta a ház padlózatát is arannyal, benn és kinn egyaránt.
Aztán olajfából ajtókat készíttetett a felelőhely bejáratára, ötszögű ajtókerettel, és két, olajfából készült ajtószárnnyal – s kerubalakokat, pálmamintázatokat és erősen kidomborodó faragványokat metszetett rájuk, majd bevonatta őket arannyal, úgyhogy a kerubokat is, a pálmákat is, meg a többit is beboríttatta arannyal. Aztán olajfából négyszögű ajtófélfákat készíttetett a templom bejáratára, fenyőfából pedig két ajtót egymással szemben – mindkét ajtószárny kétrétű volt, úgyhogy össze lehetett hajtani, ha kinyitották –, s kerubokat, pálmákat s erősen kidomborodó díszítéseket metszetett rájuk, s mindezt beborította szabályosan rájuk illő aranylemezekkel.
Aztán három sor faragott kőből s egy sor cédrusgerendából felépítette a belső udvart.
A negyedik esztendőben, a Zív hónapban tették le az Úr házának alapját, s a tizenegyedik esztendőben, a Búl hónapban (azaz a nyolcadik hónapban), készült el a ház, minden dolga s minden felszerelése: hét évig építették.
Jegyzetek
6,1 Salamon uralkodásának évei Kr. e. 961-931.
6,2 A templom egy hosszú, rácsos ablakokkal ellátott épület volt, kiegészítve egy előcsarnokkal, kamrákkal és oldalsó emeleti helyiségekkel. 1 könyök = kb. 50 cm.
6,23 A kerubok emberarcú szárnyas alakok (a szfinxhez hasonlóak), Isten jelenlétét jelezték. A ládát a két kerub közé, a szárnyaik alá tették (vö. 8,6).