A palotaépületek 7
1A maga házán pedig tizenhárom esztendeig építkezett Salamon, amíg teljesen befejezte.
Megépíttette ugyanis a Libanon erdejének száz könyöknyi hosszú, ötven könyöknyi széles és harminc könyöknyi magas házát és cédrusfa oszlopok között levő négy folyosóját – cédrusfából vágatta ugyanis az oszlopokat –,
aztán cédrusfa deszkázattal befedette az egész tetőzetet. Utóbbit negyvenöt oszlop tartotta. Egy-egy sorban tizenöt oszlop volt.
Ezek egymással szemben helyezkedtek el,
és egymásra néztek; az oszlopok között egyenlő közök, az oszlopok felett pedig négyszögletes, mindenben egyenlő gerendák voltak.
Csináltatott továbbá egy ötven könyöknyi hosszú és harminc könyöknyi széles oszlopcsarnokot s e nagyobbik csarnok elé egy másik csarnokot és oszlopokat s az oszlopokra gerendázatot.
Csináltatott továbbá egy tróncsarnokot az ítélőszék elhelyezésére és beborította cédrusfával a padlótól a mennyezetig.
Az a ház, amelyben ítéletre ültek, a csarnok közepén volt, s ugyanígy készült; csináltatott továbbá egy házat a fáraó lányának (akit Salamon feleségül vett) ugyanolyan módon, mint e csarnokot.
Mindez értékes, belül-kívül megfelelő formára és méretre fűrészelt kövekből készült az alaptól a falak tetejéig s kívülről a nagy udvarig. Az alap is értékes kövekből volt: nagy, tíz- vagy nyolc könyöknyi kövekből, s igazán értékes, ugyanilyen méretű faragott kövek, valamint cédrusfák voltak. 12A nagy udvart három sor faragott kő és egy sor faragott cédrusfa kerítette, ugyanígy volt az Úr házának belső udvarával s a ház csarnokával is.
A templom pompája Elküldött továbbá Salamon király és elhozatta Tíruszból Hírámot. Ez egy Naftali törzséből való özvegyasszonynak volt a fia, de tíruszi apától származott; rézműves volt és tökéletes műérzékkel, hozzáértéssel és ügyességgel tudott mindenféle rézmunkát végezni. El is jött Salamon királyhoz és elkészítette minden művét.
Alkotott ugyanis két rézoszlopot; tizennyolc könyöknyi magas volt egy-egy oszlop, s tizenkét könyöknyi zsinór érte körül mindegyik oszlopot. Majd két, rézből öntött oszlopfőt készített, hogy azokat az oszlopok tetejére helyezze – öt könyöknyi magas volt az egyik oszlopfő és öt könyöknyi magas volt a másik oszlopfő –, és csodás munkával egybefont láncocskákból hálószerű díszeket készített rájuk. Mindkét oszlopfő öntött volt; hét rend hálózat volt az egyik oszlopfőn és hét hálózat a másik oszlopfőn. Amikor aztán elkészítette az oszlopokat, két sor gránátalmát tett mindegyik hálózat köré, úgy, hogy az befedje a fönt levő oszlopfőket; ugyanígy tett a másik oszlopfővel is. Azok az oszlopfők, amelyek az előcsarnokban, az oszlopok legtetején voltak, négy könyöknyi liliomszerű művet alkottak; az oszlopok legtetején ugyanis, fönn, a hálózattal szemben levő oszlopdomborulat mellett újabb oszlopfők voltak. Gránátalma kétszáz volt sorban körös-körül mindkét oszlopfőn. 21Majd felállította a két oszlopot a templom csarnokában, s miután felállította a jobb oszlopot, elnevezte azt Jákinnak, majd felállította a másik oszlopot is, s azt elnevezte Boáznak – liliomszerű művet helyezett az oszlopok tetejére –, s elkészült az oszlopok műve.
23Megcsinálta továbbá az öntött tengert: tíz könyöknyi volt az egyik szélétől a másik széléig, körös-körül kerek, öt könyöknyi a magassága, s harminc könyöknyi zsinór érte körül. A pereme alatt metszetek övezték: könyökönként tíz-tíz vette körül a tengert, két sor domború, öntött metszet volt rajta. Tizenkét szarvasmarhán állt; ezek közül három északra nézett, három nyugatra, három délre és három keletre; a tenger fönn, rajtuk volt; hátsó része mindegyiknek befelé volt és nem látszott. A medence vastagsága három hüvelyk volt, pereme olyan, mint a serleg pereme vagy a kinyílt liliom pártája; kétezer bát fért bele.
27Készített továbbá tíz rézállványt: mindegyik állványnak négy könyöknyi volt a hossza, négy könyöknyi a szélessége és három könyöknyi a magassága. Maga az állvány műve átszegett volt, s a keretlécek között metszetek voltak. A párkányzatok és az oldallécek között, valamint a felső keretléceken oroszlánok, szarvasmarhák és kerubok voltak, az oroszlánok és szarvasmarhák alatt pedig rézrojtok függtek. Mindegyik állványon négy kerék volt: tengelyeik is rézből készültek; négy sarkukon, az üst alatt, egymással szembenéző, öntött vállacskák voltak. Az üst ágya fenn, a korona belsejében volt; az, ami ebből kívülről látszott, egészen kerek, egy könyöknyi, mindenestül másfél könyöknyi volt. A keretlécek lapjain mindenféle metszetek voltak, s az, ami a keretlécek között volt, négyszögű volt, nem kerek. A négy kerék, amely az állvány négy sarkán volt, az állvány alatt állt kapcsolatban egymással; egy-egy kerék másfél könyök magas volt. Olyanok voltak a kerekek, mint amilyeneket a szekerekre szoktak csinálni, de tengelyük, küllőjük, talpuk és agyuk mind öntött volt. Az a négy vállacska, amely mindegyik állvány minden sarkán volt, egy darabba volt öntve és készítve az állvánnyal. Az állvány tetején egy fél könyöknyi domborulat volt, úgy készítve, hogy az üstöt rá lehessen helyezni; vésetei és különböző metszetei belőle magából kerültek ki. A réztáblákra és a keretlécekre kerubokat, oroszlánokat és pálmákat metszett, szinte úgy, mint ahogy az ember áll, úgyhogy nem látszottak metszetteknek, hanem körös-körül odarakottaknak. Így készítette el a tíz állványt egyenlő öntéssel, mérettel és egyenlő metszetekkel. 38Csinált továbbá tíz rézüstöt: negyven bát fért egy üstbe, s négy könyöknyi volt mindegyik, s rátett mindegyik állványra, azaz mind a tízre, egy-egy üstöt. Aztán elhelyezte a tíz állványt: ötöt a templom jobb oldalára, ötöt a bal oldalára – a templom jobb oldalára, délkeletre pedig elhelyezte a tengert.
Majd elkészítette Hírám a medencéket, a csészéket s a lapátokat, s így elvégezte Salamon király egész munkáját az Úr templomában: a két oszlopot meg a két, gömbszerű oszlopfőt a két oszlop tetejére, meg a két hálózatot az oszlopok tetején levő két gömb befedésére, meg a négyszáz gránátalmát a két hálózatra, a két sor gránátalmát mindegyik hálózatra, az oszlopok tetején levő két gömb befedésére, meg a tíz állványt és a tíz üstöt a tíz állványra, meg az egy tengert s a tizenkét szarvasmarhát a tenger alá, meg a medencéket, meg a csészéket, meg a lapátokat. Minden tárgy, amelyet Hírám Salamon királynak az Úr háza számára készített, tiszta rézből volt. 46A Jordán síkján öntette őket a király, agyagos földben, Szukkót és Szártán között. Aztán elhelyezte Salamon mindezeket a tárgyakat: nagyon nagy mennyisége miatt meg sem mérték a rezet.
Elkészíttetett továbbá Salamon minden egyéb tárgyat is az Úr háza számára: az arany oltárt, az arany asztalt a kiteendő kenyerek elhelyezésére, az arany mécstartókat, ötöt jobbra, ötöt balra a felelőhely elé, színaranyból, s rájuk liliom formájú virágokat s arany mécseseket, meg az arany hamuszedőket, továbbá a vödröket, a villákat, a csészéket, a mozsárkákat és a tömjénezőket, színaranyból; a belső háznak, a szentek szentjének ajtósarkai s a templomháznak ajtósarkai is aranyból voltak.
Amikor elkészült az egész munka, amelyet Salamon az Úr háza számára csináltatott, Salamon bevitte azt, amit apja, Dávid az Úrnak szentelt, az ezüstöt, az aranyat és az egyéb tárgyakat és elhelyezte az Úr házának kincsei közé.
Mindez értékes, belül-kívül megfelelő formára és méretre fűrészelt kövekből készült az alaptól a falak tetejéig s kívülről a nagy udvarig. Az alap is értékes kövekből volt: nagy, tíz- vagy nyolc könyöknyi kövekből, s igazán értékes, ugyanilyen méretű faragott kövek, valamint cédrusfák voltak. 12A nagy udvart három sor faragott kő és egy sor faragott cédrusfa kerítette, ugyanígy volt az Úr házának belső udvarával s a ház csarnokával is.
A templom pompája Elküldött továbbá Salamon király és elhozatta Tíruszból Hírámot. Ez egy Naftali törzséből való özvegyasszonynak volt a fia, de tíruszi apától származott; rézműves volt és tökéletes műérzékkel, hozzáértéssel és ügyességgel tudott mindenféle rézmunkát végezni. El is jött Salamon királyhoz és elkészítette minden művét.
Alkotott ugyanis két rézoszlopot; tizennyolc könyöknyi magas volt egy-egy oszlop, s tizenkét könyöknyi zsinór érte körül mindegyik oszlopot. Majd két, rézből öntött oszlopfőt készített, hogy azokat az oszlopok tetejére helyezze – öt könyöknyi magas volt az egyik oszlopfő és öt könyöknyi magas volt a másik oszlopfő –, és csodás munkával egybefont láncocskákból hálószerű díszeket készített rájuk. Mindkét oszlopfő öntött volt; hét rend hálózat volt az egyik oszlopfőn és hét hálózat a másik oszlopfőn. Amikor aztán elkészítette az oszlopokat, két sor gránátalmát tett mindegyik hálózat köré, úgy, hogy az befedje a fönt levő oszlopfőket; ugyanígy tett a másik oszlopfővel is. Azok az oszlopfők, amelyek az előcsarnokban, az oszlopok legtetején voltak, négy könyöknyi liliomszerű művet alkottak; az oszlopok legtetején ugyanis, fönn, a hálózattal szemben levő oszlopdomborulat mellett újabb oszlopfők voltak. Gránátalma kétszáz volt sorban körös-körül mindkét oszlopfőn. 21Majd felállította a két oszlopot a templom csarnokában, s miután felállította a jobb oszlopot, elnevezte azt Jákinnak, majd felállította a másik oszlopot is, s azt elnevezte Boáznak – liliomszerű művet helyezett az oszlopok tetejére –, s elkészült az oszlopok műve.
23Megcsinálta továbbá az öntött tengert: tíz könyöknyi volt az egyik szélétől a másik széléig, körös-körül kerek, öt könyöknyi a magassága, s harminc könyöknyi zsinór érte körül. A pereme alatt metszetek övezték: könyökönként tíz-tíz vette körül a tengert, két sor domború, öntött metszet volt rajta. Tizenkét szarvasmarhán állt; ezek közül három északra nézett, három nyugatra, három délre és három keletre; a tenger fönn, rajtuk volt; hátsó része mindegyiknek befelé volt és nem látszott. A medence vastagsága három hüvelyk volt, pereme olyan, mint a serleg pereme vagy a kinyílt liliom pártája; kétezer bát fért bele.
27Készített továbbá tíz rézállványt: mindegyik állványnak négy könyöknyi volt a hossza, négy könyöknyi a szélessége és három könyöknyi a magassága. Maga az állvány műve átszegett volt, s a keretlécek között metszetek voltak. A párkányzatok és az oldallécek között, valamint a felső keretléceken oroszlánok, szarvasmarhák és kerubok voltak, az oroszlánok és szarvasmarhák alatt pedig rézrojtok függtek. Mindegyik állványon négy kerék volt: tengelyeik is rézből készültek; négy sarkukon, az üst alatt, egymással szembenéző, öntött vállacskák voltak. Az üst ágya fenn, a korona belsejében volt; az, ami ebből kívülről látszott, egészen kerek, egy könyöknyi, mindenestül másfél könyöknyi volt. A keretlécek lapjain mindenféle metszetek voltak, s az, ami a keretlécek között volt, négyszögű volt, nem kerek. A négy kerék, amely az állvány négy sarkán volt, az állvány alatt állt kapcsolatban egymással; egy-egy kerék másfél könyök magas volt. Olyanok voltak a kerekek, mint amilyeneket a szekerekre szoktak csinálni, de tengelyük, küllőjük, talpuk és agyuk mind öntött volt. Az a négy vállacska, amely mindegyik állvány minden sarkán volt, egy darabba volt öntve és készítve az állvánnyal. Az állvány tetején egy fél könyöknyi domborulat volt, úgy készítve, hogy az üstöt rá lehessen helyezni; vésetei és különböző metszetei belőle magából kerültek ki. A réztáblákra és a keretlécekre kerubokat, oroszlánokat és pálmákat metszett, szinte úgy, mint ahogy az ember áll, úgyhogy nem látszottak metszetteknek, hanem körös-körül odarakottaknak. Így készítette el a tíz állványt egyenlő öntéssel, mérettel és egyenlő metszetekkel. 38Csinált továbbá tíz rézüstöt: negyven bát fért egy üstbe, s négy könyöknyi volt mindegyik, s rátett mindegyik állványra, azaz mind a tízre, egy-egy üstöt. Aztán elhelyezte a tíz állványt: ötöt a templom jobb oldalára, ötöt a bal oldalára – a templom jobb oldalára, délkeletre pedig elhelyezte a tengert.
Majd elkészítette Hírám a medencéket, a csészéket s a lapátokat, s így elvégezte Salamon király egész munkáját az Úr templomában: a két oszlopot meg a két, gömbszerű oszlopfőt a két oszlop tetejére, meg a két hálózatot az oszlopok tetején levő két gömb befedésére, meg a négyszáz gránátalmát a két hálózatra, a két sor gránátalmát mindegyik hálózatra, az oszlopok tetején levő két gömb befedésére, meg a tíz állványt és a tíz üstöt a tíz állványra, meg az egy tengert s a tizenkét szarvasmarhát a tenger alá, meg a medencéket, meg a csészéket, meg a lapátokat. Minden tárgy, amelyet Hírám Salamon királynak az Úr háza számára készített, tiszta rézből volt. 46A Jordán síkján öntette őket a király, agyagos földben, Szukkót és Szártán között. Aztán elhelyezte Salamon mindezeket a tárgyakat: nagyon nagy mennyisége miatt meg sem mérték a rezet.
Elkészíttetett továbbá Salamon minden egyéb tárgyat is az Úr háza számára: az arany oltárt, az arany asztalt a kiteendő kenyerek elhelyezésére, az arany mécstartókat, ötöt jobbra, ötöt balra a felelőhely elé, színaranyból, s rájuk liliom formájú virágokat s arany mécseseket, meg az arany hamuszedőket, továbbá a vödröket, a villákat, a csészéket, a mozsárkákat és a tömjénezőket, színaranyból; a belső háznak, a szentek szentjének ajtósarkai s a templomháznak ajtósarkai is aranyból voltak.
Amikor elkészült az egész munka, amelyet Salamon az Úr háza számára csináltatott, Salamon bevitte azt, amit apja, Dávid az Úrnak szentelt, az ezüstöt, az aranyat és az egyéb tárgyakat és elhelyezte az Úr házának kincsei közé.
Jegyzetek
7,1 A palota mélyebben feküdt, mint a templom. „A Libanoni faház” egy nagy terem volt, amely libanoni cédrusokból készült oszlopairól kapta a nevét. Nagyobb volt, mint a templom, és Izajás idejében fegyverraktárnak használták (Iz 22,8).
7,12 „Nagy udvar”-nak nevezték a térséget, ahol a palotaépületek álltak. A palotát a várostól fal választotta el.
7,21 Jákin és Boáz lehetséges jelentése: „adjon (az Úr) szilárdságot és erőt” (ti. a templomnak és a királyi háznak).
7,23 Az „érctenger” a papok mosakodására szolgált.
7,27 Egy eszköz leírása, amely az üst szállítására szolgált.
7,38 1 bát = kb. 40 liter.
7,46 Régészeti leletek igazolják, hogy a környék lakói már a honfoglalás előtt is értettek a fémfeldolgozáshoz.