9
Annakokáért voltak ugyan az első szövetségnek is istentiszteletei rendtartásai, mint szintén világi szenthelye.
(2Móz 25,8)
Mert sátor építtetett, az első, a melyben vala a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek.
(2Móz 40,1-33)
A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentének,
(Gal 3,23; Fil 4,7)
Melyben vala az arany füstölő oltár és a szövetség ládája beborítva minden felől aranynyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái,
(1Kir 8,9;4Móz 17,1-11)
Fölötte pedig a dicsőség kérubjai, beárnyékolva a fedelet, a mikről most nem szükséges külön szólani.
(2Móz 25,18-25)
Ezek pedig ekképen levén elrendezve; az első sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégzésére,
(Ján 20,29.2Kor;5,7; Ésa 35,10)
A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a főpap, vérrel, melyet magáért és a nép bűneiért áldoz.
(2Móz 30,10;3Móz 16,9-19)
Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyilt meg a szentély útja, fennállván még az első sátor.
(Zsid 10,19.20; Ján 14,6)
A mi példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevőt,
(1Pét 1,6; Róm 5,3)
Csakis ételekkel meg italokkal és különböző mosakodásokkal - melyek testi rendszabályok - a megjobbulás idejéig kötelezők.
(Róm 5,3)
Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül,
(Zsid 8,6)
És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.
(1Pét 1,19;Dán 9,24)
Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára:
(3Móz 16,4-16;4Móz 19,2-20)
Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.
(1Pét 1,19)
És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.
(Csel 13,39;Márk 16,16)
Mert a hol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék.
(Jak 2,5)
Mivel a végrendelet holtak után jogerős, különben pedig, ha él a végrendelkező, épen nem érvényes.
(Ésa 40,6.1Pét;1,24)
Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg vér nélkül.
(Ésa 40,6.7;Zsolt 102,12)
Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette,
(2Móz 24,3-8)
Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt.
(Zsid,9 2. Jak. 4,8. 2 Pét. 1,7. 1 Ján. 3,18. 1 Tim. 1,5.)
Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképen meghintette vérrel.
(3Móz 8,10-30)
És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.
(3Móz 17,11)
Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.
(Zsid,9 11. 12.)
Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.
(1Ján 2,1)
Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint a hogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;
(Ján 1,13.1Pét;1,23)
Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
(Gal 4,4.5)
És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:
(1Móz 3,19)
Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, a kik őt várják idvességökre.
(1Pét 3,18;1Thess 4,16.17)
10
Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;
(Kol 2,17; Gal 3,24)
Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.
(Zsolt 118,22; Mát 21,42)
De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.
(3Móz 16,21)
Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
(Jak 2,12; Róm 8,2;Ján 13,17)
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,
(Zsolt 40,7-9)
Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
(Zsid 1,1.17.2Kor;5,6; Róm 7,23; Jak 4,1; Gal 5,17)
Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.
(Ján 4,34;10,17)
Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,
(Róm 13,1.5; Mát 22,21; Tit 3,1)
Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,
(Róm 13,4.3)
A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.
(Zsid 9,14.28)
És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.
(1Kor 1,26;Luk 12,21)
Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,
(Zsid 4,8;5,9; Róm 13,7)
Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.
(1Kor 15,25.26)
Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
(3Móz 19,18)
Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:
(5Móz 1,17)
Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
(Jer 31,31-33)
Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
(2Móz 20,13.14)
A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.
(Jak 1,25)
Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
(Ján 14,6)
Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
(Jak 2,17; Mát 7,21)
És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
(Zsid 3,6;4,14)
Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,
(Zsid 4,16)
És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,
(1Tim 2,9.10; Ésa 3,18.19)
És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,
(Gal 5,6)
El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.
(2Pét 3,10-12)
Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
(1Móz 18,12; Gal 4,26.27; Ésa 51,2; Péld 3,25)
Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
(Mát 25,41)
A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
(3Móz 20,10;5Móz 17,6)
Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
(1Móz 15,6;Ésa 41,8)
Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
(5Móz 32,35)
Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
(Zsid 12,29)
Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,
(Jak 2,17.20)
Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.
(Róm 8,28.33.3Ján;1,11)
Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
(Mát 5,12)
Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
(Mát 10,32)
Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
(1Pét 1,6.7; Jak 5,7-11)
Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.
(1Pét 1,7.2Pét;3,9)
Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
(Hab 2,4;Péld 3,32)
De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.
(Márk 16,16)
11
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
(Zsolt 140,4)
Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
(Péld 18,21;1Móz 1,27)
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
(1Móz 1,1; Ján 1,1.10)
Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.
(1Móz 4,4.5; Zsid 12,24)
Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.
(1Móz 5,24)
Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.
(5Móz 1,13;Jak 2,18)
Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.
(1Móz 6,13.14)
Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
(1Móz 12,1-4)
Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
(1Móz 35,27)
Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
(Jak 5,8.9.1Kor;10,11.1Ján;2,18.2Pét;3,10.11)
Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
(1Móz 17,17.19;21,2)
Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
(1Móz 22,17)
Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
(1Móz 48,21;1Móz 47,9)
Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
(Jak 1,6.7; Mát 7,7)
És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
(1Móz 12,1)
Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
(2Móz 3,6)
Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
(1Móz 22,2.9-12)
A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
(1Móz 21,12; Róm 9,7)
Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.
(Zak 1,3;Ésa 1,16)
Hit által áldá meg a jövendőkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut.
(1Móz 27,28.39)
Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.
(1Móz 48,13-20)
Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, és az ő tetemeiről rendelkezett.
(1Móz 50,24)
Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától.
(2Móz 2,2;2Móz 1,22)
Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,
(2Móz 2,10.11)
Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét;
(Luk 12,20)
Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.
(Csel 18,21)
Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.
(2Móz 2,15)
Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket.
(2Móz 12,3-14)
Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek.
(2Móz 14,22-29)
Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták.
(Józs 6,2)
Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel.
(Józs 2,1;6,23)
És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról;
(Bir 6,11;4,6;13,3-5.24.25;11,11.1Sám;17,45)
A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték.
(2Sám 8,1;Dán 6,16-22)
Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait.
(Dán 3,23-27;Bir 7,19-21)
Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.
(2Kir 4,20.36)
Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is;
(Jer 20,2)
Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,
(Ján 1,43;21,15-17;1Pét 1,1)
A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban.
(Mát 5,12)
És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.
(1Móz 3,15)
Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.
(Csel 3,14)