9
Az elsőnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szentélye.
Hiszen sátrat építettek, amelynek első részében volt a gyertyatartó meg az asztal és az áldozati kenyerek. Ezt nevezték „szent sátor”-nak.
A második függönyön túl volt a „szentek szentjé”-nek nevezett sátor.
Itt volt az arany füstölőoltár és a szövetség ládája, minden oldalról arannyal borítva. A szövetségládában volt egy aranyedény a mannával és Áron kivirágzott vesszeje meg a szövetség táblái,
fölötte pedig a dicsőség kerubjai, amelyek beárnyékolták a könyörület trónját. De ezekről most nem szükséges részletesen szólni.
Amióta ezeket így elrendezték, a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok, a másodikba azonban csak évenként egyszer és egyedül a főpap mehet be, azzal a vérrel, amelyet felajánl önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért. A Szentlélek ezzel nyilvánvalóvá teszi, hogy addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út, amíg az első sátor fennáll. A jelenre vonatkozó jelkép ez: ott olyan ajándékokat és áldozatokat ajánlanak fel, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálatot végzőt, mivel ezek csak ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkozó külső rendelkezések, melyek csak az új rendelkezés idejéig vannak érvényben.
Krisztus viszont mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való, és nem is bakok és borjak vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. Mert ha a bakok és a bikák vére és a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis az istentisztelet számára tisztává teszi a testet, akkor Krisztus vére, aki az örökkévaló Lélek által önmagát ajánlotta föl Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgáljunk.
Ezért új szövetség közvetítője, hogy miután meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, a meghívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. Mert ahol végrendelet van, ott be kell következnie a végrendelkező halálának is; ugyanis a végrendelet csak halál esetén érvényes. Amíg a végrendelkező él, addig nem hatályos. Ezért az első szövetség sem lépett életbe vér nélkül. Mert amikor Mózes a Törvény szerint elmondott az egész népnek minden parancsolatot, vette a borjak [és bakok] vérét együtt a vízzel, a vörös gyapjúval és az izsóppal, és meghintette magát a könyvet és az egész népet, e szavakkal: Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet Isten kötött veletek. Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátrat és az istentisztelet minden eszközét is. A Törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.
Szükséges volt tehát, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat viszont ezeknél különb áldozatokkal. Mert nem emberkéz alkotta szentélybe – amely az igazi szentély előképe – ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most értünk Isten színe elé lépjen. Nem azért, hogy újra meg újra felajánlja önmagát, ahogyan a főpap évenként bemegy a szentélybe másnak a vérével, hiszen akkor a világ kezdete óta sokszor kellett volna szenvednie. Most, az idők végén, egyetlenegyszer jelent meg, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következzék, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűntől függetlenül fog megjelenni azoknak, akik tőle várják üdvösségüket.
10 Mivel a Törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként állandóan bemutatnak, soha nem lesz képes tökéletessé tenni azokat, akik az áldozatot felajánlják. Különben nem hagyták volna abba az áldozatok felajánlását? Hiszen akik áldoztak, és egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot. Az áldozatok ellenben évről évre a bűnökre emlékeztetnek. Lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és a bakok vére bűnöket töröljön el. Ezért, amikor a világba lép, így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, hanem testet alkottál nekem. Az égő- és a bűnért való áldozatokat nem kedvelted. Akkor így szóltam: „Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratod, Istenem.” Először ezt mondja: Az áldozatokat és az ajándékokat, az égő- és a bűnért való áldozatokat – amelyeket a Törvény szerint mutatnak be – nem akartad, nem is kedvelted. Azután viszont így szól: Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratod. Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. Az ő akarata szentelt meg minket egyszer s mindenkorra Jézus Krisztus testének feláldozása által.
Minden pap naponta szolgálatba áll, és sokszor bemutatja ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. Ezzel szemben ő, miután egyetlen áldozatot ajánlott fel a bűnökért, örökre helyet foglalt Isten jobbján, és várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. Ugyanis egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette azokat, akik megszentelődnek. A Szentlélek is tanúságot tesz nekünk erről, mert miután ezt mondja: Ez az a szövetség, amelyet majd ama napok múltán velük kötök, így szól az Úr: Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom. Bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem. Ahol pedig ezek bocsánatot nyernek, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.
Testvéreim, mivel Jézus Krisztus vére által bátor bizalommal léphetünk a szentélybe azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a függöny, azaz teste által; és mivel ilyen papunk van Isten háza felett: járuljunk oda őszinte szívvel és teljes hittel, hiszen a szívünk megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testünket pedig lemosták tiszta vízzel! Tartsunk ki reményünk rendületlen megvallásában, mert hitelre méltó az, aki az ígéretet tette! Legyen gondunk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó tettekre sarkalljuk! Ne hagyjuk el saját gyülekezetünket, ahogy némelyek teszik, hanem bátorítsuk egymást; annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
Amennyiben az igazság megismerése után szándékosan vétkezünk, nincs többé bűnökért való áldozat, hanem valami rettentő várakozás az ítéletre, amikor mohó tűz emészti majd föl az ellenszegülőket. Aki megszegi Mózes Törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Mit gondoltok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki Isten Fiát lábbal tapossa, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tekinti, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja? Hiszen ismerjük, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek. Továbbá: Az Úr megítéli az ő népét. Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.
Idézzétek emlékezetbe a korábbi napokat, amikor, miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teli küzdelmet álltatok ki. Egyrészt gyalázkodó beszéddel és bántalmazással nyilvánosan megszégyenítettek benneteket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel így bántak. Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elkobzását örömmel fogadtátok annak tudatában, hogy nektek értékesebb és maradandóbb javaitok vannak. Ne veszítsétek el tehát bátor bizalmatokat, mert ennek nagy a jutalma. Állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát tettekre váltva beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy nagyon kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.
11 A hit a remélt dolgok alapja, és a nem láthatók bizonyítéka. Ennek alapján kaptak elismerést a régiek. A hit révén ismerjük fel, hogy a világot Isten szava alkotta úgy, hogy a nem láthatókból lett a látható. Hite által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Káin, és ezáltal bizonyult igaznak, hiszen Isten tanúskodik ajándékairól, így hite által még holta után is beszél. Hite miatt ragadtatott el Énok, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. Hit nélkül senki sem lehet kedves előtte, hiszen aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. Hit által kapott figyelmeztetést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félő tisztelettel készítette el a bárkát háza népe megmentésére. Ezáltal elítélte a világot, és a hit szerinti igaz mivolt örökösévé lett.
Hitből engedelmeskedett Ábrahám, amikor Isten hívta, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. Elindult, nem tudva, hová megy.
Hit által költözött át az ígéret földjére mint idegen földre, és sátrakban lakott csakúgy, mint Izsák és Jákob, ugyanannak az ígéretnek az örökösei. Azt a szilárd alapú várost várta ugyanis, amelynek tervezője és építője Isten. Hit által kapott erőt a meddő Sára is, hogy foganjon, noha már idős volt, mert hitelre méltónak tartotta azt, aki az ígéretet tette. Így tehát egytől – méghozzá egy szinte már halottól – származtak oly sokan, mint az ég csillagai és mint a tengerpart fövenye, amely megszámlálhatatlan.
Ezek mind hitben haltak meg anélkül, hogy részük lett volna az ígéretek beteljesedésében. Csak távolról látták ezt, és üdvözölték, és megvallották, hogy idegenek és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. És ha arra a hazára gondoltak volna, ahonnét eljöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. Azonban egy jobb után vágyakoztak, mégpedig a mennyei után. Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, hiszen várost készített számukra.
Hitből ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondta Isten: Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni. Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt előkép gyanánt. Hit által áldotta meg Izsák eljövendő dolgokkal kapcsolatban Jákobot és Ézsaut. Hite által áldotta meg a haldokló Jákob József valamennyi fiát, és botja végére támaszkodva imádkozott. Hite által gondolt József élete végén Izrael fiainak kivonulására, és rendelkezett holtteste felől.
Hitük által rejtegették születése után három hónapig Mózest a szülei, ugyanis látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. Hite által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának nevezzék. Inkább választotta Isten népének sanyarú sorsát, semhogy a bűn mulandó előnyét élvezze. Nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a jutalomra figyelt. Hite által hagyta el Egyiptomot, s nem félt a király haragjától. Szilárd maradt, mint aki látja a láthatatlant. Hit által ünnepelte meg a pászkát és a vérrel való meghintést, hogy a Pusztító ne érintse elsőszülötteiket. Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön. Amikor ezt az egyiptomiak megpróbálták, elnyelte őket a víz. Hit által omlottak le Jerikó falai, miután hét napon át körüljárták. Hite által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a szajha, amikor a kémeket békességgel befogadta.
És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. Ezek a hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját zárták be, tűz hevét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, és idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok kapták vissza halottaikat feltámadás révén. Megkínoztak viszont másokat, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadásban legyen részük. Mások a megszégyenítés és a megkorbácsoltatás próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, szétfűrészelték, karddal megölték őket. Juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem volt méltó a világ. Bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. És mindezeken – noha hitük okán jó tanúbizonyság szólt mellettük – nem teljesült be az ígéret. Isten ugyanis számunkra valami jobbról gondoskodott: azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.
Amióta ezeket így elrendezték, a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok, a másodikba azonban csak évenként egyszer és egyedül a főpap mehet be, azzal a vérrel, amelyet felajánl önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért. A Szentlélek ezzel nyilvánvalóvá teszi, hogy addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út, amíg az első sátor fennáll. A jelenre vonatkozó jelkép ez: ott olyan ajándékokat és áldozatokat ajánlanak fel, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálatot végzőt, mivel ezek csak ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkozó külső rendelkezések, melyek csak az új rendelkezés idejéig vannak érvényben.
Krisztus viszont mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való, és nem is bakok és borjak vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. Mert ha a bakok és a bikák vére és a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis az istentisztelet számára tisztává teszi a testet, akkor Krisztus vére, aki az örökkévaló Lélek által önmagát ajánlotta föl Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgáljunk.
Ezért új szövetség közvetítője, hogy miután meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, a meghívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. Mert ahol végrendelet van, ott be kell következnie a végrendelkező halálának is; ugyanis a végrendelet csak halál esetén érvényes. Amíg a végrendelkező él, addig nem hatályos. Ezért az első szövetség sem lépett életbe vér nélkül. Mert amikor Mózes a Törvény szerint elmondott az egész népnek minden parancsolatot, vette a borjak [és bakok] vérét együtt a vízzel, a vörös gyapjúval és az izsóppal, és meghintette magát a könyvet és az egész népet, e szavakkal: Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet Isten kötött veletek. Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátrat és az istentisztelet minden eszközét is. A Törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.
Szükséges volt tehát, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat viszont ezeknél különb áldozatokkal. Mert nem emberkéz alkotta szentélybe – amely az igazi szentély előképe – ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most értünk Isten színe elé lépjen. Nem azért, hogy újra meg újra felajánlja önmagát, ahogyan a főpap évenként bemegy a szentélybe másnak a vérével, hiszen akkor a világ kezdete óta sokszor kellett volna szenvednie. Most, az idők végén, egyetlenegyszer jelent meg, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következzék, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűntől függetlenül fog megjelenni azoknak, akik tőle várják üdvösségüket.
10 Mivel a Törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként állandóan bemutatnak, soha nem lesz képes tökéletessé tenni azokat, akik az áldozatot felajánlják. Különben nem hagyták volna abba az áldozatok felajánlását? Hiszen akik áldoztak, és egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot. Az áldozatok ellenben évről évre a bűnökre emlékeztetnek. Lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és a bakok vére bűnöket töröljön el. Ezért, amikor a világba lép, így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, hanem testet alkottál nekem. Az égő- és a bűnért való áldozatokat nem kedvelted. Akkor így szóltam: „Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratod, Istenem.” Először ezt mondja: Az áldozatokat és az ajándékokat, az égő- és a bűnért való áldozatokat – amelyeket a Törvény szerint mutatnak be – nem akartad, nem is kedvelted. Azután viszont így szól: Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratod. Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. Az ő akarata szentelt meg minket egyszer s mindenkorra Jézus Krisztus testének feláldozása által.
Minden pap naponta szolgálatba áll, és sokszor bemutatja ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. Ezzel szemben ő, miután egyetlen áldozatot ajánlott fel a bűnökért, örökre helyet foglalt Isten jobbján, és várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. Ugyanis egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette azokat, akik megszentelődnek. A Szentlélek is tanúságot tesz nekünk erről, mert miután ezt mondja: Ez az a szövetség, amelyet majd ama napok múltán velük kötök, így szól az Úr: Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom. Bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem. Ahol pedig ezek bocsánatot nyernek, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.
Testvéreim, mivel Jézus Krisztus vére által bátor bizalommal léphetünk a szentélybe azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a függöny, azaz teste által; és mivel ilyen papunk van Isten háza felett: járuljunk oda őszinte szívvel és teljes hittel, hiszen a szívünk megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testünket pedig lemosták tiszta vízzel! Tartsunk ki reményünk rendületlen megvallásában, mert hitelre méltó az, aki az ígéretet tette! Legyen gondunk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó tettekre sarkalljuk! Ne hagyjuk el saját gyülekezetünket, ahogy némelyek teszik, hanem bátorítsuk egymást; annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
Amennyiben az igazság megismerése után szándékosan vétkezünk, nincs többé bűnökért való áldozat, hanem valami rettentő várakozás az ítéletre, amikor mohó tűz emészti majd föl az ellenszegülőket. Aki megszegi Mózes Törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Mit gondoltok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki Isten Fiát lábbal tapossa, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tekinti, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja? Hiszen ismerjük, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek. Továbbá: Az Úr megítéli az ő népét. Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.
Idézzétek emlékezetbe a korábbi napokat, amikor, miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teli küzdelmet álltatok ki. Egyrészt gyalázkodó beszéddel és bántalmazással nyilvánosan megszégyenítettek benneteket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel így bántak. Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elkobzását örömmel fogadtátok annak tudatában, hogy nektek értékesebb és maradandóbb javaitok vannak. Ne veszítsétek el tehát bátor bizalmatokat, mert ennek nagy a jutalma. Állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát tettekre váltva beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy nagyon kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.
11 A hit a remélt dolgok alapja, és a nem láthatók bizonyítéka. Ennek alapján kaptak elismerést a régiek. A hit révén ismerjük fel, hogy a világot Isten szava alkotta úgy, hogy a nem láthatókból lett a látható. Hite által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Káin, és ezáltal bizonyult igaznak, hiszen Isten tanúskodik ajándékairól, így hite által még holta után is beszél. Hite miatt ragadtatott el Énok, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. Hit nélkül senki sem lehet kedves előtte, hiszen aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. Hit által kapott figyelmeztetést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félő tisztelettel készítette el a bárkát háza népe megmentésére. Ezáltal elítélte a világot, és a hit szerinti igaz mivolt örökösévé lett.
Hitből engedelmeskedett Ábrahám, amikor Isten hívta, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. Elindult, nem tudva, hová megy.
Hit által költözött át az ígéret földjére mint idegen földre, és sátrakban lakott csakúgy, mint Izsák és Jákob, ugyanannak az ígéretnek az örökösei. Azt a szilárd alapú várost várta ugyanis, amelynek tervezője és építője Isten. Hit által kapott erőt a meddő Sára is, hogy foganjon, noha már idős volt, mert hitelre méltónak tartotta azt, aki az ígéretet tette. Így tehát egytől – méghozzá egy szinte már halottól – származtak oly sokan, mint az ég csillagai és mint a tengerpart fövenye, amely megszámlálhatatlan.
Ezek mind hitben haltak meg anélkül, hogy részük lett volna az ígéretek beteljesedésében. Csak távolról látták ezt, és üdvözölték, és megvallották, hogy idegenek és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. És ha arra a hazára gondoltak volna, ahonnét eljöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. Azonban egy jobb után vágyakoztak, mégpedig a mennyei után. Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, hiszen várost készített számukra.
Hitből ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondta Isten: Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni. Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt előkép gyanánt. Hit által áldotta meg Izsák eljövendő dolgokkal kapcsolatban Jákobot és Ézsaut. Hite által áldotta meg a haldokló Jákob József valamennyi fiát, és botja végére támaszkodva imádkozott. Hite által gondolt József élete végén Izrael fiainak kivonulására, és rendelkezett holtteste felől.
Hitük által rejtegették születése után három hónapig Mózest a szülei, ugyanis látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. Hite által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának nevezzék. Inkább választotta Isten népének sanyarú sorsát, semhogy a bűn mulandó előnyét élvezze. Nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a jutalomra figyelt. Hite által hagyta el Egyiptomot, s nem félt a király haragjától. Szilárd maradt, mint aki látja a láthatatlant. Hit által ünnepelte meg a pászkát és a vérrel való meghintést, hogy a Pusztító ne érintse elsőszülötteiket. Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön. Amikor ezt az egyiptomiak megpróbálták, elnyelte őket a víz. Hit által omlottak le Jerikó falai, miután hét napon át körüljárták. Hite által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a szajha, amikor a kémeket békességgel befogadta.
És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. Ezek a hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját zárták be, tűz hevét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, és idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok kapták vissza halottaikat feltámadás révén. Megkínoztak viszont másokat, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadásban legyen részük. Mások a megszégyenítés és a megkorbácsoltatás próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, szétfűrészelték, karddal megölték őket. Juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem volt méltó a világ. Bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. És mindezeken – noha hitük okán jó tanúbizonyság szólt mellettük – nem teljesült be az ígéret. Isten ugyanis számunkra valami jobbról gondoskodott: azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.