1
Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,
(4Móz 12,6.7)
A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,
(Ján 1,1.3; Kol 1,16)
A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,
(Márk 16,19; Fil 2,9.11;Ján 1,29)
Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
(Zsid 5,5)
Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?
(Zsolt 2,7;2Sám 7,14)
Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.
(Zsolt 97,7; Jel 5,11-13)
És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,
(Zsolt 104,4)
Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája.
(Róm 9,5)
Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.
(Zsolt 45,8)
És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;
(Zsolt 102,26.27)
Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.
(Zsid,1 11. 12.)
És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
(1Ján 2,1)
Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
(Zsolt 110,1)
Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?
(Gal 4,4.5)
2
Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.
(1Móz 3,19)
Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését:
(Csel 7,53;5Móz 27,26)
Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra,
(Mát 4,17)
Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.
(Csel 3,6-9;5,3-5;Csel 8,15-17)
Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, a melyről szólunk.
(Zsid 12,28; Luk 10,9)
Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?
(Zsolt 8,5-7)
Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin,
(Zsolt 40,7-9)
Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.
(Mát 28,18; Eféz 1,20-22)
Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
(Fil 2,9-11;1Ján 2,2)
Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.
(Luk 24,26.46;Csel 3,15)
Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni,
(Zsid 10,10.14)
Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked.
(Zsolt 22,23)
És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott.
(Zsolt 18,3;Ésa 8,18)
Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,
(Róm 1,3;2Tim 1,10)
És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.
(1Kor 15,25.26)
Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.
(Zsid 4,1)
Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.
(Fil 2,7.8)
Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek.
(Zsid 4,15)
3
Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra,
(Zsid 4,14)
A ki hű ahhoz, a ki őt rendelte, valamint Mózes is az ő egész házában.
(Ján 17,4;4Móz 12,7)
Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, mint Mózes, a mennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak.
(Zak 6,12)
Mert minden háznak van építője, a ki pedig mindent elkészített, az Isten az.
(Zsid 2,16;19,15; Zsid 4,12)
Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára,
(Zsid 3,6;4,14)
Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, a kinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mind végig erősen megtartjuk.
(1Kor 3,16;6,19)
Annakokáért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,
(Zsolt 95,7-11)
Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában,
(2Móz 17,2-7)
A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.
(2Pét 3,10-12)
Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én útaimat.
(Ésa 40,6.1Pét;1,24)
Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.
(4Móz 14,21-24)
Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon;
(5Móz 29,18)
Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által:
(Zsid 10,25; Júd 1,21-23)
Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk.
(5Móz 32,35)
E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.
(Zsid 12,29)
Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, a kik kijövének Égyiptomból Mózes által?
(4Móz 14,24.30)
Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek, a kiknek testei elhullottak a pusztában?
(1Ján 1,5)
Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek?
(4Móz 14,22)
Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.
(Mát 10,32)
4
Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék.
(Zsid 3,12.19; Márk 16,16)
Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották.
(Márk 16,16)
Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.
(Zsolt 95,11)
Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől.
(1Móz 2,2)
És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.
(Zsid 3,11)
Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek először hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt:
(Jak 2,12; Róm 8,2;Ján 13,17)
Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idő multán, a mint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.
(Zsolt 95,7.8)
Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról.
(1Móz 4,4.5; Zsid 12,24)
Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.
(1Móz 5,24)
Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól,
(1Móz 2,2)
Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.
(1Móz 6,13.14)
Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.
(Jer 23,29)
És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk.
(Zsolt 139,4.11.12)
Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz.
(Márk 16,19; Eféz 1,20-22;Mát 3,17)
Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.
(Luk 22,42-44; Fil 2,7.8;1Ján 3,5)
Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.
(Ján 16,23.24.27)