1
Miután régen számos alkalommal és sokféle módon szólt Isten az atyákhoz a próféták révén,
ezekben a végső időkben egy fiú révén szólt hozzánk, akit mindenek örökösévé tett, és aki által a világot teremtette;
aki dicsőségének ragyogása és lényegének képmása, aki szavának erejével hordozza a mindenséget; és aki, miután a bűnöktől való megtisztítást bevégezte, helyet foglalt a Fenség jobbján a magasságban.
Annyival följebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
Mert az angyalok közül kinek mondta valaha is: Te a Fiam vagy, ma nemzettelek téged!; továbbá: Én atyja leszek, ő meg a fiam? Amikor pedig az elsőszülöttet a világba vezeti, ismét így szól: Imádja őt Isten minden angyala! Míg az angyalokról ezt mondja: Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává, addig a Fiúról így szól: Trónusod, ó Isten, örökkön-örökké megmarad, és jogarod az igazság jogara.
Szeretted az igazságot, és gyűlölted a törvénytelenséget, ezért kent fel téged Isten, a te Istened az öröm olajával társaid fölé. Továbbá: Te vetettél, Uram, kezdetben alapot a földnek; és kezed alkotása az ég.
Ezek elpusztulnak, de te megmaradsz. Ezek mind elavulnak, mint a ruha. Összegöngyölíted őket, mint egy köpenyt, és mint a ruha, elváltoznak; de te ugyanaz maradsz; és esztendeid el nem fogynak. Az angyalok közül kinek mondta valaha is: Ülj a jobbom felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem? Nemde mindannyian szolgáló lelkek ők, akik azok szolgálatára küldettek, akik örökölni fogják az üdvösséget?
2 Még jobban kell tehát figyelnünk a hallottakra, hogy el ne sodródjunk. Ugyanis ha az angyalok által hirdetett ige hatályba lépett, és minden törvényszegés és engedetlenség megkapta jogos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha semmibe veszünk egy ilyen nagy üdvösséget? Ezt először az Úr hirdette, és azok, akik hallották, megerősítették számunkra, Isten pedig velük együtt tett tanúságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.
Ugyanis nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről beszélünk. Sőt valahol valaki így tett tanúságot: Mi az ember, hogy megemlékezel róla, vagy az ember fia, hogy gondot viselsz rá? Egy kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál. Dicsőséggel és méltósággal koronáztad, és mindent a lába alá vetettél. Ha pedig mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most még nem látjuk, hogy minden az uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevéssel lett kisebbé az angyaloknál, a halál elszenvedése által dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, mivel Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.
Mert helyénvaló volt, hogy akiért és aki által van minden, s aki számos fiát dicsőségre vezeti, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. Ugyanis a megszentelő és a megszenteltek egytől valók. Ennek okán nem szégyelli testvéreinek nevezni őket, amikor így szól: Hirdetem majd neved testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged. Továbbá: Én benne reménykedem, illetve: Íme, itt vagyunk, én és a gyermekek, akiket Isten adott nekem. Mivel pedig a gyermekek egyazon test és vér részesei, ő is hasonlóképpen részese lett ezeknek, hogy halála által semmivé tegye azt, akinek hatalma van a halálon – azaz az ördögöt –, és szabaddá tegye azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel. Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hitelt érdemlő főpap legyen az Istent illető dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is szenvedett kísértést, tud segíteni azokon, akik kísértésbe esnek.
3 Ezért, szent testvéreim, mennyei hivatás részesei, legyetek figyelemmel hitvallásunk apostola és főpapja, Jézus iránt, akit megbízója tett hitelt érdemlővé, ahogy Mózest is az Ő [egész] házában.
Ugyanis ő nagyobb dicsőségre méltó, mint Mózes, mint ahogy a háznál nagyobb méltóság illeti a ház építőjét. Minden háznak van ugyanis építője, de Isten az, aki mindent felépített. Mózes hitelt érdemelt az Ő egész házában mint szolga, hogy tanúságot tegyen azokról a dolgokról, amelyeket később kellett hírül adni. Krisztus viszont mint Fiú hitelt érdemel a saját háza fölött. Mi vagyunk az ő háza, ha szilárdan megtartjuk a bátor bizalmat és a reménységből fakadó büszkeséget.
Ezért, amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadás idején, a kísértés napján a pusztában, ahol atyáitok azzal kísértettek meg, hogy próbára tettek, és látták tetteimet negyven éven át. Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam:
„Állandóan tévelygő szívűek, és útjaimat nem ismerték meg.” Így megesküdtem haragomban: „Nem fognak bemenni nyugalmamba.”
Vigyázzatok, testvéreim, nehogy közületek valakinek a szíve a hitetlenségig romlott legyen, és elszakadjon az élő Istentől! Hanem buzdítsátok egymást nap mint nap, amíg ez a „ma” tart, hogy a bűn cselvetése meg ne keményítsen közületek valakit! Ugyanis Krisztus részesei vagyunk, amennyiben azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk. Ezért a buzdítás: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadás idején! Kik voltak azok, akik hallották és fellázadtak? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból? És kikre haragudott negyven éven át? Ugye azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalmába, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? Látjuk tehát, hogy hitetlenségük miatt nem mehettek be.
4 Nagy gonddal ügyeljünk tehát arra – amíg fönnáll az ő nyugalmába való bemenetel ígérete –, hogy ebből közületek senki ki ne zárassék! Mert nekünk is hirdették az örömhírt, akárcsak nekik; de nekik nem használt a hallott szó, mivel nem léptek közösségre a hitben azokkal, akik meghallgatták. Mi viszont, akik eljutottunk a hitre, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: Így megesküdtem haragomban: „Nem fognak bemenni nyugalmamba”; jóllehet alkotásai készen voltak a világ teremtése óta. Egy bizonyos helyen ugyanis így szól a hetedik napról: És megpihent Isten a hetedik napon minden alkotómunkája után. Az imént idézett helyen viszont így: Nem fognak bemenni nyugalmamba. Mivel tehát még várható, hogy lesznek, akik bemennek oda, és mivel akiknek előbb hirdették az örömhírt, engedetlenségük miatt nem mentek be, egy napot ismét így jelöl meg: „ma”, amikor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogy az előbb mondtuk: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket! Mert ha Józsue megadta volna nekik a nyugalmat, akkor később nem szólt volna egy másik napról. Következésképpen a szombati nyugalom még ezután vár Isten népére. Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megpihent munkáitól, ahogy Isten is a magáétól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében! Isten igéje ugyanis élő és hatékony, élesebb minden kétélű kardnál. Behatol az elme és a lélek, az ízületek és a velő szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincs előtte rejtve teremtmény: minden mezítelen és födetlen szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.
Mivel nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz! Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna együttérezni erőtlenségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de a bűntől mentes maradt. Járuljunk tehát bátor bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk!
Mert az angyalok közül kinek mondta valaha is: Te a Fiam vagy, ma nemzettelek téged!; továbbá: Én atyja leszek, ő meg a fiam? Amikor pedig az elsőszülöttet a világba vezeti, ismét így szól: Imádja őt Isten minden angyala! Míg az angyalokról ezt mondja: Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává, addig a Fiúról így szól: Trónusod, ó Isten, örökkön-örökké megmarad, és jogarod az igazság jogara.
Szeretted az igazságot, és gyűlölted a törvénytelenséget, ezért kent fel téged Isten, a te Istened az öröm olajával társaid fölé. Továbbá: Te vetettél, Uram, kezdetben alapot a földnek; és kezed alkotása az ég.
Ezek elpusztulnak, de te megmaradsz. Ezek mind elavulnak, mint a ruha. Összegöngyölíted őket, mint egy köpenyt, és mint a ruha, elváltoznak; de te ugyanaz maradsz; és esztendeid el nem fogynak. Az angyalok közül kinek mondta valaha is: Ülj a jobbom felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem? Nemde mindannyian szolgáló lelkek ők, akik azok szolgálatára küldettek, akik örökölni fogják az üdvösséget?
2 Még jobban kell tehát figyelnünk a hallottakra, hogy el ne sodródjunk. Ugyanis ha az angyalok által hirdetett ige hatályba lépett, és minden törvényszegés és engedetlenség megkapta jogos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha semmibe veszünk egy ilyen nagy üdvösséget? Ezt először az Úr hirdette, és azok, akik hallották, megerősítették számunkra, Isten pedig velük együtt tett tanúságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.
Ugyanis nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről beszélünk. Sőt valahol valaki így tett tanúságot: Mi az ember, hogy megemlékezel róla, vagy az ember fia, hogy gondot viselsz rá? Egy kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál. Dicsőséggel és méltósággal koronáztad, és mindent a lába alá vetettél. Ha pedig mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most még nem látjuk, hogy minden az uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevéssel lett kisebbé az angyaloknál, a halál elszenvedése által dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, mivel Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.
Mert helyénvaló volt, hogy akiért és aki által van minden, s aki számos fiát dicsőségre vezeti, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. Ugyanis a megszentelő és a megszenteltek egytől valók. Ennek okán nem szégyelli testvéreinek nevezni őket, amikor így szól: Hirdetem majd neved testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged. Továbbá: Én benne reménykedem, illetve: Íme, itt vagyunk, én és a gyermekek, akiket Isten adott nekem. Mivel pedig a gyermekek egyazon test és vér részesei, ő is hasonlóképpen részese lett ezeknek, hogy halála által semmivé tegye azt, akinek hatalma van a halálon – azaz az ördögöt –, és szabaddá tegye azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel. Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hitelt érdemlő főpap legyen az Istent illető dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is szenvedett kísértést, tud segíteni azokon, akik kísértésbe esnek.
3 Ezért, szent testvéreim, mennyei hivatás részesei, legyetek figyelemmel hitvallásunk apostola és főpapja, Jézus iránt, akit megbízója tett hitelt érdemlővé, ahogy Mózest is az Ő [egész] házában.
Ugyanis ő nagyobb dicsőségre méltó, mint Mózes, mint ahogy a háznál nagyobb méltóság illeti a ház építőjét. Minden háznak van ugyanis építője, de Isten az, aki mindent felépített. Mózes hitelt érdemelt az Ő egész házában mint szolga, hogy tanúságot tegyen azokról a dolgokról, amelyeket később kellett hírül adni. Krisztus viszont mint Fiú hitelt érdemel a saját háza fölött. Mi vagyunk az ő háza, ha szilárdan megtartjuk a bátor bizalmat és a reménységből fakadó büszkeséget.
Ezért, amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadás idején, a kísértés napján a pusztában, ahol atyáitok azzal kísértettek meg, hogy próbára tettek, és látták tetteimet negyven éven át. Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam:
„Állandóan tévelygő szívűek, és útjaimat nem ismerték meg.” Így megesküdtem haragomban: „Nem fognak bemenni nyugalmamba.”
Vigyázzatok, testvéreim, nehogy közületek valakinek a szíve a hitetlenségig romlott legyen, és elszakadjon az élő Istentől! Hanem buzdítsátok egymást nap mint nap, amíg ez a „ma” tart, hogy a bűn cselvetése meg ne keményítsen közületek valakit! Ugyanis Krisztus részesei vagyunk, amennyiben azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk. Ezért a buzdítás: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadás idején! Kik voltak azok, akik hallották és fellázadtak? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból? És kikre haragudott negyven éven át? Ugye azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalmába, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? Látjuk tehát, hogy hitetlenségük miatt nem mehettek be.
4 Nagy gonddal ügyeljünk tehát arra – amíg fönnáll az ő nyugalmába való bemenetel ígérete –, hogy ebből közületek senki ki ne zárassék! Mert nekünk is hirdették az örömhírt, akárcsak nekik; de nekik nem használt a hallott szó, mivel nem léptek közösségre a hitben azokkal, akik meghallgatták. Mi viszont, akik eljutottunk a hitre, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: Így megesküdtem haragomban: „Nem fognak bemenni nyugalmamba”; jóllehet alkotásai készen voltak a világ teremtése óta. Egy bizonyos helyen ugyanis így szól a hetedik napról: És megpihent Isten a hetedik napon minden alkotómunkája után. Az imént idézett helyen viszont így: Nem fognak bemenni nyugalmamba. Mivel tehát még várható, hogy lesznek, akik bemennek oda, és mivel akiknek előbb hirdették az örömhírt, engedetlenségük miatt nem mentek be, egy napot ismét így jelöl meg: „ma”, amikor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogy az előbb mondtuk: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket! Mert ha Józsue megadta volna nekik a nyugalmat, akkor később nem szólt volna egy másik napról. Következésképpen a szombati nyugalom még ezután vár Isten népére. Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megpihent munkáitól, ahogy Isten is a magáétól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében! Isten igéje ugyanis élő és hatékony, élesebb minden kétélű kardnál. Behatol az elme és a lélek, az ízületek és a velő szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincs előtte rejtve teremtmény: minden mezítelen és födetlen szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.
Mivel nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz! Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna együttérezni erőtlenségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de a bűntől mentes maradt. Járuljunk tehát bátor bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk!