Bevezetés
1 Miután többféleképpen és különböző módon szólt hajdan Isten a próféták útján az atyákhoz, e végső korszakban Fia által szólt hozzánk. Őt rendelte a mindenség örökösévé, hiszen általa teremtette a világot is. Dicsőségének kisugárzása és lényének képmása ő, aki hathatós szavával fenntartja a mindenséget. Miután pedig a bűntől megváltott, az isteni Fölség jobbjára ült a magasságban,Az Újszövetség magasabb rendű az Ószövetségnél
Krisztus személyének fölsége
s annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel az övéknél különb nevet örökölt.Krisztus kiválóbb az angyaloknál.
Ugyan melyik angyalnak mondta valaha Isten: „Az én Fiam vagy, én ma szültelek”? Vagy pedig:„Én atyja leszek, ő meg a Fiam”? Mikor aztán elsőszülöttjét bevezeti a világba, azt mondja: „Imádja őt Isten minden angyala.” Az angyalokról viszont:
„A gyors szelek a te angyalaid,
tüzes villámok szolganépeid.” Fiának ellenben:
„Trónod, Isten, áll örök időre,
királyi pálcád igazság vesszője, szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened,
a vigasságnak olajával,
minden barátaid felett.” Továbbá:
„Kezdetben, Uram, a földet teremtetted,
az egek a te kezedből születtek, elmúlnak mindezek, te megmaradsz,
mint ócska köntös, úgy avulnak el, mindent mint rossz ruhát a változásnak adsz,
te pedig ugyanaz vagy,
és éveid nem fogyatkoznak el.” Ugyan melyik angyalnak mondta valaha:
„Jobbom felől foglalj helyet,
míg lábad alá zsámolyul alázom
valamennyi ellenségedet.” Ugye szolgáló lelkek ők valamennyien? Küldetésüket azoknak szolgálatára kapták, akik örökölni fogják az üdvösséget. 2 Ezért kell annál pontosabban megtartanunk mindazt, amit hallottunk, hogy a céltól el ne sodródjunk. Ha ugyanis már az angyalok által meghirdetett igének akkora ereje volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését, hogyan menekülnénk meg mi, ha nem törődünk ilyen magasztos üdvösséggel? Hiszen az Úr kezdte hirdetni, majd a fültanúk tanúskodtak hűségesen mellette, Isten pedig velük együtt igaznak bizonyította jelekkel, csodákkal, különböző hatalomnyilvánításokkal meg a Szentlélek tetszése szerint osztott adományokkal.
Az emberiség megváltó királya.
Az eljövendő világot, amelyről beszélünk, nem angyalok alá rendelte Isten. Sőt, egy helyütt valaki nyomatékosan ki is fejezte: „Mi hát az ember, hogy eszedbe jut,s az ember fia, hogy meglátogatod? Angyalaid alá csak kevéssel aláztad,
dicsőséggel, nagysággal koronáztad, (fölébe rendelted kezed minden művének,)
lába alá vetetted a mindenséget.”
Azzal ugyanis, hogy mindent uralma alá vetett, semmit sem hagyott, ami ne volna alávetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden uralma alatt állna. Azt viszont látjuk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koronáját kapta, hiszen Isten irgalmas akaratából mindenkiért megízlelte a halált. Illő volt ugyanis, hogy Isten, akiért és aki által a mindenség lett, úgy vezesse dicsőségre számos fiát, hogy üdvösségük szerzőjét a szenvedés útján tegye tökéletessé. Hiszen egytől van mindkettő: a megszentelő és megszentelt is. Ezért nem szégyelli, hogy testvéreinek hívja őket, amikor azt mondja:
„Hirdetlek majd testvéreimnek téged,
gyülekezetben áldom dicsőséged.” Továbbá: „Bizalommal ráhagyatkozom.” Majd ismét: „Íme én és gyermekeim, akiket Isten nekem adott.” Mivel pedig a gyermekek teste-vére közös, ugyanúgy részesült azokban ő is. Így akarta halála által legyőzni azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik az ördögöt, és így akarta fölszabadítani azokat, akik a halál félelméből egész életükön át szolgasorban sínylődtek. Hiszen nem az angyaloknak fogta pártját, hanem Ábrahám utódainak. Minden tekintetben hasonlóvá kellett tehát lennie testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen és kiengesztelje a nép bűneit. Így, mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik kísértésbe esnek.
Krisztus kiválóbb Mózesnél.
3 Nos, szent testvéreim, a mennyei hivatás részesei, tekintsetek csak hitünk követére és főpapjára, Jézusra. Ő hűséges ahhoz, aki őt erre rendelte, mint ahogy Mózes is az volt egész házában. Mózesnél azonban annyival nagyobb dicsőségre volt méltó, amennyivel nagyobb becsülete van a háznál a ház építőjének. Minden háznak van ugyanis építője, Isten azonban a mindenséget alkotta. Mózes mint szolga volt hűséges egész házában, s a jövendő kinyilatkoztatásról tett tanúságot. Krisztus azonban mint fiú áll háza élén. Az ő háza mi vagyunk, ha mindvégig állhatatosan kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben.Buzdítás az állhatatosságra.
Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára, amint a Szentlélek mondja: „Meg ne keményítsétek szíveteket,mint a lázadáskor, a kísértés napján
a sivatagban tettétek! Atyáitok ott megpróbáltak engem,
megkísértettek, bár szemükkel látták,
amiket cselekedtem. E néptől negyven évig undorodtam,
és mondottam: tévelygő szívű nép ez!
S útjaim mégsem ismerték meg ottan. És haragban esküdtem eskümet:
ők meg nem látják békességemet!” Vigyázzatok testvérek, hogy egyiktekben se legyen hitetlenségre hajló gonosz szív, s el ne szakadjon az élő Istentől, hanem lelkesítsétek egymást mindennap, amíg az a „ma” tart, hogy meg ne keményítsen a bűn csalárdsága. Hiszen Krisztusnak lettünk sorstársai, de csak úgy, ha a kezdettől fogva táplált szilárd bizalmunkban mindvégig állhatatosan kitartunk. Azt mondja ugyanis:
„Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára:
meg ne keményítsétek szíveteket,
mint a lázadáskor tettétek.” Kik voltak azok, akik szavának hallatára lázadoztak? Nemde azok, akik Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból. Kiktől undorodott negyven esztendőn át? Nemde a bűnösöktől, akiknek teste elhullott a pusztában. És kiknek esküdött meg, hogy nem léphetnek be
békességébe? Nemde a hitetleneknek. Látjuk tehát, hogy a hitetlenség miatt nem léphettek be. 4 Óvakodjunk attól, hogy valaki közületek későn jöttnek számítson, amíg érvényben van a békességébe való bejutás ígérete. Mi éppúgy hírül vettük ugyanis az evangéliumot, mint ők, de nekik nem használt az igehirdetés, mert nem tartottak azokkal, akik hittel hallgatták.
Pedig a teremtés műve a világ megalkotása óta befejeződött.
Mi viszont azértlépünk be békességébe, mert hívőkké lettünk. Azt mondja ugyanis:
„Haragban esküdtem eskümet:
ők meg nem látják békességemet!” Egy helyütt ugyanis a hetedik napról azt mondja: „A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját.” Itt viszont: „Ők meg nem látják békességemet!” Hátra van tehát, hogy némelyek még bejussanak. Azok pedig, akik először vették hírül az evangéliumot, hitetlenségük miatt nem jutottak be. Ezért ismét kijelölt egy napot, egy „mát” , Dávid által ugyanis annyi idő múltán azt mondja, mint föntebb:
„Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára:
meg ne keményítsétek szíveteket.” Ha Józsue megszerezte volna nekik a békességet, nem szólt volna később egy másik napról. Ezért marad meg a szombati nyugalom Isten népe számára. Aki ugyanis belép az ő nyugalmába, az abbahagyja munkáját, mint Isten a magáét. Iparkodjunk tehát bejutni abba a nyugalomba, nehogy közületek valaki kövesse a hitetlenség példáját és elvesszen. Isten szava ugyanis eleven, átható és élesebb minden kétélű kardnál. Behatol és szétválaszt lelket meg szellemet, ízet és velőt. Ítél a szív gondolatairól és érzületéről.