11
Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ő népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségéből való.             
            
                (Fil 3,5)
            
        
        
Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről? a mint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván:             
            
                (1Kor 6,11)
            
        
        
Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.             
            
                (1Kir 19,10.18)
            
        
        
De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak.             
            
                (Eféz 1,15.16; Róm 1,8)
            
        
        
Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.             
            
                (Kol 1,9-11;2,5-7;1Kor 12,8)
            
        
        
Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.             
            
                (Róm 1,16.2Kor;1,21)
            
        
        
Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek:             
            
                (Zsolt 34,11;Fil 3,20; Tit 2,13)
            
        
        
A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.              
            
                (Ésa 6,9.10; Mát 13,13-15)
            
        
        
Dávid is ezt mondja: Legyen az ő asztaluk tőrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá.              
            
                (Zsolt 69,23.24)
            
        
        
Sötétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő hátokat mindenkorra görbítsd meg.             
            
                (Fil 3,16;Fil 2,2.3.15.16)
            
        
        
Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek.             
            
                (Csel 13,46;5Móz 32,21)
            
        
        
Ha pedig az ő esetök világnak gazdagsága, és az ő veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességök?             
            
                (Róm 3,3-9;Csel 18,24-26)
            
        
        
Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem,             
            
                (Csel 9,15; Gal 2,7.8)
            
        
        
Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.              
            
                (1Tim 4,16)
            
        
        
Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?             
            
                (1Kor 1,5)
            
        
        
Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.             
            
                (Róm 16,15.17)
            
        
        
Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;              
            
                (Jer 11,16.17)
            
        
        
Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.             
            
                (Róm 1,16;2Kor 4,3)
            
        
        
Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.             
            
                (Ésa 29,14)
            
        
        
Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;             
            
                (Jób 12,17; Ésa 33,18;Jób 17,20)
            
        
        
Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.              
            
                (2Pét 2,4.5)
            
        
        
Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.              
            
                (Ján 15,2)
            
        
        
Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.              
            
                (2Kor 3,16)
            
        
        
Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.              
            
                (Jer 11,16)
            
        
        
Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.             
            
                (Mik 5,3.4;Luk 21,24)
            
        
        
És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:              
            
                (Ésa 59,20)
            
        
        
És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.              
            
                (Jer 31,31-34)
            
        
        
Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.         
Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.              
            
                (2Tim 2,13)
            
        
        
Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt:             
            
                (Jer 23,5.6; Róm 4,25.2Kor;5,21;Ján 17,19)
            
        
        
Azonképen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek;             
            
                (Ésa 65,16; Jer 9,23.24.2Kor;10,17)
            
        
        
Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.              
            
                (Gal 3,22)
            
        
        
Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!             
            
                (Gal 6,14;Róm 1,23)
            
        
        
Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?              
            
                (Ésa 40,13; Jób 11,17)
            
        
        
Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt?              
            
                (Jób 41,11)
            
        
        
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.             
            
                (Eféz 1,17.19.1Thess;1,5.2Kor;4,7)
            
        
                    12
Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.              
            
                (Róm 6,13)
            
        
        
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.             
            
                (Eféz 4,23.1Thess;4,3)
            
        
        
Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.             
            
                (Préd 7,16;1Kor 12,11)
            
        
        
Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van:             
            
                (Ésa 64,4)
            
        
        
Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.              
            
                (1Kor 12,12.13.27; Eféz 4,11.12)
            
        
        
Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük;              
            
                (1Kor 12,4)
            
        
        
Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban;              
            
                (1Pét 4,10.11)
            
        
        
Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az előljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vídámsággal mívelje.              
            
                (2Kor 9,7)
            
        
        
A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.              
            
                (Ámós 5,15)
            
        
        
Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.             
            
                (Zsid 13,1.2.1Pét;1,22)
            
        
        
Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.             
            
                (Róm 11,34; Fil 2,5; Mát 28,19.20)
            
        
        
A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak;             
            
                (Luk 18,1;Zsid 10,36)
            
        
        
A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.             
            
                (1Kor 16,1;Zsid 13,1.2)
            
        
        
Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok.              
            
                (Mát 5,44; Luk 23,34; Csel 7,60)
            
        
        
Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.              
            
                (1Kor 12,26.27)
            
        
        
Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.             
            
                (Fil 2,2;Péld 3,7)
            
        
        
Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt.             
            
                (Mát 5,39;2Kor 8,21)
            
        
        
Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.              
            
                (Zsid 12,14)
            
        
        
Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.             
            
                (3Móz 19,18; Mát 5,39;5Móz 32,35)
            
        
        
Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.              
            
                (Péld 25,21.22; Mát 5,44.45.48)
            
        
        
Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.             
            
                (Róm 15,10;Róm 1,5)
            
        
                    13
Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.             
            
                (Tit 3,1; Péld 24,21)
            
        
        
Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.             
            
                (Róm,13 11.)
            
        
        
Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól.              
            
                (1Pét 2,13.14)
            
        
        
Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, a ki gonoszt cselekszik.             
            
                (Róm 15,8; Csel 9,3.5.17;26,16;22,17;Róm 4,15)
            
        
        
Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is.             
            
                (Róm 4,15)
            
        
        
Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak.             
            
                (Róm 6,19.2Kor;6,16; Eféz 2,21.22.1Pét;2,5; Zsid 3,6;Róm 8,9)
            
        
        
Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet.             
            
                (Mát 22,21; Márk 12,17)
            
        
        
Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.              
            
                (Ján 13,34.35; Gal 5,14)
            
        
        
Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat.             
            
                (2Móz 20,13-17)
            
        
        
A szeretet nem illeti gonoszszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.              
            
                (Mát 22,37-40.1Tim;1,5)
            
        
        
Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívőkké lettünk.             
            
                (Eféz 5,14)
            
        
        
Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.             
            
                (1Ján 2,8;Eféz 5,11)
            
        
        
Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben:              
            
                (Luk 21,34.1Thess;5,5.6)
            
        
        
Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.             
            
                (Gal 3,27)
            
        
                    14
A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.              
            
                (Róm 15,1)
            
        
        
Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőtelen pedig zöldséget eszik.             
            
                (4Móz 18,8.31.5Móz;18,2.3)
            
        
        
A ki eszik, ne vesse meg azt, a ki nem eszik; és a ki nem eszik, ne kárhoztassa azt, a ki eszik. Mert az Isten befogadta őt.             
            
                (2Móz 34,7.1Ján;3,21;Zsolt 35,24)
            
        
        
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.             
            
                (Jak 4,12)
            
        
        
Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.              
            
                (Kol 2,16)
            
        
        
A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.             
            
                (Ján 3,27; Róm 12,6.1Pét;4,10; Jak 1,17.1Krón;29,14)
            
        
        
Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:              
            
                (2Kor 5,15)
            
        
        
Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.              
            
                (2Kor 5,15.1Thess;5,10)
            
        
        
Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék.              
            
                (Csel 10,42)
            
        
        
Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.              
            
                (Mát 7,1; Luk 6,37.2Kor;5,10)
            
        
        
Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.              
            
                (Ésa 45,23; Fil 2,10)
            
        
        
Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.             
            
                (Fil 2,16)
            
        
        
Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást.              
            
                (Mát 18,6.7)
            
        
        
Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, a ki tisztátalannak tartja.              
            
                (Mát 15,11)
            
        
        
De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. Ne veszítsd el azt a te ételeddel, a kiért Krisztus meghalt.              
            
                (1Kor 8,11)
            
        
        
Ne káromoltassék azért a ti javatok.             
            
                (1Tim 1,2.2Tim;1,2)
            
        
        
Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.              
            
                (Luk 17,20)
            
        
        
Mert a ki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált.             
            
                (Csel 18,21; Zsid 6,3; Jak 4,15)
            
        
        
Azért tehát törekedjünk azokra, a mik a békességre és az egymás épülésére valók.             
            
                (Róm 2,1.4.5; Luk 17,20)
            
        
        
Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, a ki botránkozással eszi.              
            
                (1Kor 8,10.11; Tit 1,15)
            
        
        
Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, a miben a te atyádfia megütközik vagy megbotránkozik, vagy erőtelen.              
            
                (1Kor 8,13)
            
        
        
Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, a ki nem kárhoztatja magát abban, a mit helyesel.             
            
                (4Móz 11,4.33)
            
        
        
A ki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. A mi pedig hitből nincs, bűn az.             
            
                (2Kor 10,1; Kol 2,5)