13
Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus.
(1Pét 2,24)
Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam.
(Csel 9,15; Róm 1,1; Gal 1,15)
Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket.
(Csel 6,6.4Móz;8,10;27,18.5Móz;34,9.1Tim;4,14.2Tim;1,6)
Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba.
(Csel 22,25-29)
És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban: és János is velük vala, mint segítőtárs.
(Csel 12,25)
És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngős hamispróféta zsidóra, kinek neve vala Barjézus;
(Csel 8,9)
Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét.
Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.
(1Thess 2,2)
De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,
(Csel 14,23)
Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?
(Csel 26,23; Luk 24,26.46;Csel 9,22)
Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.
(1Thess 1,6.9)
Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.
(1Thess 2,15.16)
Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe.
(Csel 14,15;26,20.1Thess;1,9.10;Csel 16,31;19,4)
Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének.
(Luk 23,2; Ján 19,12)
És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok.
(Luk 4,16.17)
Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg.
(Fil 2,17; Csel 21,13;Csel 9,15; Gal 1,15.16)
Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által.
(Csel 7,17.2Móz;1,7.9;2Móz 6,6;12,41)
És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsöket a pusztában.
(2Móz 16,2.35; Zsolt 95,10)
És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik.
(5Móz 7,1; Józs 3,10;Józs 13,14.1.2)
És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat mind Sámuel prófétáig;
(Bir 2,16;3,9)
Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig.
(1Sám 8,5;1Sám 9,15.17;10,1)
És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.
(1Sám 13,13.14; Zsolt 89,21.22)
Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust;
(Ésa 9,6.7;11,1.2; Jer 23,5.6; Róm 1,3;Csel 5,31)
Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének.
(Csel 10,37; Luk 3,3; Márk 1,4)
És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját.
(Luk 3,15.16; Ján 1,20)
Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett.
(Csel 2,39;3,26;5,20;10,36)
Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.
(Ésa 53,1; Zsolt 22,8.9.13.19; Csel 3,13-18)
És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg.
(Luk 23,14-23; Ján 18,38)
És mikor mindazokat elvégezték, a mik ő felőle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték.
De az Isten feltámasztá őt halottaiból:
És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép előtt.
(Luk 24,36-42; Ján 20,1; Ján 21,1;Csel 1,8;3,15;10,40.41)
És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust:
(Csel 3,22-26.1Móz;22,18)
Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged.
(Zsolt 2,7; Róm 1,4; Zsid 1,5)
Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait.
(Róm 6,9;Ésa 55,3.2Sám;7,16; Zsolt 89,29.30)
Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.
(Zsolt 16,10; Csel 2,27.31)
Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott.
(1Kir 2,10; Csel 2,29)
De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.
(Róm 3,26; Csel 14,16;Tit 2,11-13; Csel 14,15)
Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata:
(Csel 2,38;5,31;10,43; Luk 24,47; Eféz 1,7)
És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul.
(Jóel 2,28)
Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak:
(Hab 1,5)
Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.
(2Kor 5,21)
Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket.
(Csel,13 4.)
Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
(Mát 23,15; Csel 2,10;6,5;10,2;13,16.26;Csel 11,23)
A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására,
(Csel 20,34.1Kor;4,12.2Thess;3,8)
Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva.
(Jak 4,4)
Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk.
(Csel 13,26;Csel 18,6;28,28; Mát 8,10-12)
Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.
(Ésa 49,6; Márk 16,15; Luk 2,32)
A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének.
(Róm 8,29-30; Eféz 1,4-6.11.1Pét;1,2)
Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban.
(1Kor 1,14)
A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból.
(Csel 16,9.10)
Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba.
(Mát 10,14; Márk 6,11; Luk 9,5;10,11; Csel 18,6)
A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.