III. BARNABÁS ÉS PÁL MISSZIÓS ÚTON. A JERUZSÁLEMI ZSINAT
Barnabás és Saul kiválasztása.
1311 Az antióchiai egyházban volt több próféta és tanító, mint Barnabás, a Nigernek is nevezett Simon, a cirenei Luciusz, Heródes tejtestvére, Manaén és Saul. 22 Egy nap, amikor az istentiszteletet tartották és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szentlélek: „Rendeljétek nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyet szántam nekik!” 33 Erre böjtöt tartottak, majd rájuk tették kezüket, és útnak bocsátották őket.
Saul Ciprus szigetén.
44 A Szentlélektől küldetve Szeleukiába mentek, onnét Ciprusba hajóztak. 55 Szalamiszba érve a zsidók zsinagógáiban hirdették az Isten szavát. János is segített nekik. 66 Bejárták Páfuszig az egész szigetet, s közben találkoztak egy Barjézus nevű zsidó varázslóval és hamis prófétával. 77 Ez Szergiusz Paulusz helytartónak, ennek a bölcs férfinak a kíséretéhez tartozott, aki magához kérette Barnabást és Sault, hogy hallja az Isten szavát. 88 De Elimász, a varázsló – ezt jelenti a neve – akadékoskodott, és azon volt, hogy elfordítsa a helytartót a hittől. 99 Erre Saul, vagy másik nevén Pál a Szentlélekkel eltelve rászegezte tekintetét, és 1010 rákiáltott: „Ördög fia, tele minden ravaszsággal és gonoszsággal, és ellensége minden igazságnak, nem hagyod abba, hogy áskálódj az Úr egyenes útja ellen? 1111 Lám, most lesújt rád az Úr keze, megvakulsz és nem látod a napot egy ideig.” Azon nyomban vak sötétség szakadt rá, és botorkálva kereste, hogy valaki kezet nyújtson neki. 1212 Amikor a helytartó látta az esetet, hívő lett, mert egészen lenyűgözte az Úr tanítása.
A pizidiai Antióchiában.
1313 Pál és kísérői tengerre szálltak, és Páfuszból a pamfíliai Pergébe hajóztak. János elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe. 1414 Ők Pergén keresztül eljutottak a pizidiai Antióchiába. Itt egy szombaton bementek a zsinagógába és leültek. 1515 A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk ezzel a kéréssel: „Testvérek, férfiak! Ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!” 1616 Ekkor Pál szólásra emelkedett, kezével csendre intett, és beszélni kezdett: „Izraelita férfiak és ti istenfélők, figyeljetek! 1717 Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat, és Egyiptom földjén a száműzetés idején nagy néppé tette őket. Aztán hatalmas karjával kivezette őket onnét, 1818 és mintegy negyven éven át táplálta őket a pusztában. 1919 Hét népet kiirtott Kánaán földjén, és földjüket nekik adta birtokul. 2020 Közben körülbelül négyszázötven év telt el. Aztán bírákat adott egészen Sámuel prófétáig. 2121 Ekkor királyt kívántak, és az Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kis fiát, ezt a Benjamin törzséből származó férfiút. 2222 Elvetése után Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről így nyilatkozott: Rátaláltam Dávidra, Izáj fiára, a szívem szerinti férfira, aki majd teljesíti minden akaratomat. 2323 Ígéretéhez híven az ő utódai közül támasztotta Isten Izraelnek megváltóul Jézust. 2424 Föllépése előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének. 2525 Amikor János teljesítette küldetését, kijelentette: Nem az vagyok, akinek véltek, de már a nyomomban van, akinek arra sem vagyok méltó, hogy lábán a saruját megoldjam. 2626 Testvérek! Ábrahám nemzetségének fiai és ti istenfélők! Ennek az üdvösségnek a híre nekünk szólt. 2727 De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték el, hanem ítéletükkel beteljesítették a próféták szavát, amelyet szombatonként mindig felolvasnak. 2828 Bár semmi halált érdemlő bűnt nem tudtak róla, mégis halálát kérték Pilátustól. 2929 Miután így minden beteljesedett, amit róla írtak, levették a keresztfáról és sírba tették. 3030 De Isten feltámasztotta a halálból, 3131 s ő több napon át megjelent azoknak, akik vele jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúskodnak mellette a nép előtt. 3232 Így mi azt az ígéretet hirdetjük nektek, melyet az Isten az atyáknak tett, 3333 amint azt ő utódaiknak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust. Ez van a második zsoltárban megírva: Fiam vagy, ma nemzettelek. 3434 Azt pedig, hogy feltámasztja a halálból, úgyhogy nem tér többé vissza az enyészetbe, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak szóló szent ígéretet. 3535 Vagy ahogy egy más helyen mondja: Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet. 3636 Dávid a saját nemzedékében szolgálta Isten akaratát, aztán meghalt, eltemették atyái mellé, és bizony romlást látott. 3737 Akit azonban feltámasztott Isten, az nem látott rothadást. 3838 Tudjátok meg hát, testvérek, hogy általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. Ezektől Mózes törvénye alapján nem igazulhattatok meg, 3939 őbenne viszont minden hívő megigazul. 4040 Vigyázzatok hát, nehogy beteljesedjen rajtatok a próféták szava: 4141 Ide nézzetek, ti gőgösök, ámuljatok, aztán vesszetek! Mert olyat viszek véghez napjaitokban, hogy nem hinnétek, ha hírét hallanátok.” 4242 Kifelé menet arra kérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról. 4343 Sőt amikor a gyülekezet szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jövevények közül sokan a nyomukba szegődtek Pálnak és Barnabásnak. Ezeket arra biztatták, hogy tartsanak ki az Isten kegyelmében. 4444 A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát. 4545 Amikor a zsidók meglátták a nagy tömeget, irigység fogta el őket, s rágalmakat szórva próbálták Pál szavait meghazudtolni. 4646 De Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: „Először nektek kellett volna hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. 4747 Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.” 4848 Amikor a pogányok ezt meghallották, örültek, és magasztalták az Isten szavát, s hittek is mind, akik az örök életre voltak rendelve. 4949 Elterjedt az Úr szava az egész környéken. 5050 A zsidók azonban felbújtották az előkelő vallásos asszonyokat meg a város tekintélyesebb férfiait, és üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, elűzték őket a vidékről. 5151 Ők lerázták – ellenük bizonyságul – lábukról a port, és Ikóniumba mentek. 5252 A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.