3
Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
(2Kor 5,12)
A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
(1Kor 9,2.3)
A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
(Jer 31,33)
Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
(Ján 14,6)
Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
(Csel 16,14;Ján 15,15)
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
(Róm 8,2; Ján 6,63;5Móz 27,26)
Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
(2Móz 24,12;2Móz 34,30.33)
Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
(Csel 16,16-18)
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
(Róm 1,17;3,21)
Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
(Kol 2,17)
Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
(Zsid 12,18)
Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
(2Kor,3 4. Eféz. 6,19.)
És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
(2Móz 34,33.35)
De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
(Ésa 6,10;2Kor,3 13.)
Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
(Ján 1,12)
Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
(Róm 11,23.25.26)
Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
(2Kor,3 6. Ján. 4,24.)
Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.
(1Kor 13,12)
4
Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;
(2Kor 3,6;1Kor 7,25)
Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
(1Thess 2,5;2Kor 2,17)
Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:
(1Kor 1,18)
A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.
(Zsid 1,3; Kol 1,15)
Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.
(2Kor 1,24;1Kor 2,2)
Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
(1Móz 1,2.3;2Pét 1,19)
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.
(2Kor 5,1;1Kor 2,5)
Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
(2Kor 1,8;7,5;1Kor 1,11)
Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;
(Zsolt 37,24.33; Mik 7,7-9)
Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.
(Róm 8,17; Gal 6,17)
Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
(Zsolt 44,23; Róm 8,36)
Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.
(1Kor 4,9)
Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;
(Zsolt 116,10)
Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít.
(Csel 3,15;1Thess 4,16.17)
Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.
(Róm 5,15)
Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
(1Pét 4,1;Eféz 3,16; Róm 6,6; Kol 3,10)
Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;
(Zsolt 30,6.1Pét;1,6;Róm 8,18)
Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
(Róm 8,24.25)
5
Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.
(Jób 4,19.2Pét;1,13.14;Ján 14,2; Zsid 11,10)
Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;
(Róm 8,23)
Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
(Róm 15,18.19.1Kor;9,2)
Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.
(1Kor 15,53.54)
A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát is adta minékünk.
(2Kor 1,22; Róm 8,16.23; Eféz 1,13.14)
Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
(1Krón 29,15; Zsolt 39,13)
(Mert hitben járunk, nem látásban );
(Zsid 11,1;1Kor 13,12)
Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
(Fil 1,23)
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
(Zsolt 39,13)
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
(Csel 17,31; Róm 2,6;14,10;Jób 34,11; Préd 12,16)
Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk.
(Jób 31,23; Mát 25,31-46;Júd 1,23)
Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek.
(2Kor 3,1;Gal 6,12)
Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az.
(2Kor 11,16.17)
Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket,
(1Tim 2,6; Róm 8,35-39)
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
(Zsid 2,9;1Tim 2,6; Róm 14,7.9; Gal 2,20)
Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
(Fil 2,7.8;Csel 3,17.1Kor;2,8)
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
(Róm 8,1.10;Ésa 43,19)
Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
(Róm 5,10; Kol 1,20)
Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
(Róm 3,24.25)
Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
(Ésa 52,7; Agge 1,13.1Kor;4,1)
Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
(Kol 1,14; Eféz 1,6.7; Fil 3,9;Gal 3,13)