311 Megint csak ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk – mint némelyek – hozzátok szóló vagy tőletek eredő ajánlólevélre? 22 Ti vagytok ajánlólevelünk, szívünkbe írva. Ismeri és olvassa azt minden ember, 33 mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira. 44 Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered. 55 Nem mintha saját erőnkből képesek volnánk valamit is kigondolni magunkról, hiszen képességünk Istentől származik. 66 Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké. Hiszen a betű öl, a Lélek pedig éltet. 77 Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcába, arcának múló ragyogása miatt, 88 hogyan ne lenne sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata? 99 Ha ugyanis már annak szolgálata is dicsőséges, ami ítéletre vezet; mennyivel jobban bővelkedik dicsőségben a megigazulás szolgálata? 1010 Sőt, ami ott dicsőséges, ennek túláradó dicsőségéhez képest nem is dicsőséges. 1111 Ha ugyanis már a mulandó olyan dicsőséges, mennyivel inkább lesz dicsőséges a maradandó!
Az apostoli bátorság.
1212 Mivel tehát ilyen a reményünk, teljes nyíltsággal szólunk, 1313 nem úgy mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó szolgálatának végét. 1414 Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig ugyanaz a lepel borítja az Ószövetséget, amikor olvassák, és rajta is marad, mivel csak Krisztusban tűnik el. 1515 Sőt mind a mai napig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre, 1616 de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a lepel. 1717 Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 1818 Mi pedig mindnyájan födetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét és e szemléletében fokról fokra az ő képmásává változunk át az Úr Lelke által.
Az igazság hirdetése.
411 Mivel Isten irgalmából ilyen szolgálatunk van, nem veszítjük el bátorságunkat. 22 Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem élünk álnokságban és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem nyíltan hirdetjük az igazságot és ezzel rábízzuk magunkat minden ember lelkiismeretére Isten előtt. 33 Ha evangéliumunk mégis el van takarva, azok előtt van eltakarva, akik elvesznek. 44 Ezeknek a hitetleneknek e világ istene elvakította értelmüket, hogy ne ragyogjon számukra a Krisztusnak, Isten képmásának dicsőségéről szóló evangélium világossága. 55 Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint Jézus kedvéért szolgátokat. 66 Isten ugyanis, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon fény”, világosságot támasztott a mi szívünkben is, hogy fölragyogjon nekünk Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.
Isten ereje az emberi gyöngeségben.
77 Ezt a kincset cserépedényben őrizzük, hogy az erő túláradó nagyságát ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. 88 Mindenfelől szorongatnak, de össze nem szorítanak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk, 99 üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk, földre terítenek, de el nem pusztulunk, 1010 testünkben Jézus kínszenvedését hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. 1111 Életünk folyamán váltig halálra szánnak minket Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön. 1212 Bennünk tehát a halál működik, bennetek pedig az élet. 1313 Mivel pedig a hitnek ugyanaz a szelleme él bennünk, mint amiről írva van: „Hittem, azért szólaltam meg”, mi is hiszünk, s azért beszélünk. 1414 Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust föltámasztotta, Jézussal minket is föltámaszt és veletek együtt elébe állít. 1515 Mindez értetek történik. Minél bővebben árad ugyanis a kegyelem, annál bővebben áradjon túl a hálaadás Isten dicsőségére. 1616 Ezért nem veszítjük el bátorságunkat, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul. 1717 Pillanatnyi, könnyű szenvedésünk ugyanis a mennyei dicsőség túláradó, örök mértékét szerzi meg számunkra. 1818 Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra szegezzük tekintetünket. A látható ugyanis ideig tartó, a láthatatlan viszont örök.
Mennyei honvágy.
511 Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakóházat: örök hajlékot a mennyben, amit nem emberkéz épített. 22 Ezért is sóhajtozunk itt, mert mennyei hajlékunkba óhajtunk beköltözni. 33 Csak akkor nem látszunk többé ruhátlanoknak, ha oda beköltözünk. 44 Amíg tehát e sátorban lakunk, elnehezülten sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így a halandót elnyelje az élet. 55 Hiszen Isten, aki erre előkészített minket, a Lélek foglalóját adta nekünk. 66 Ezért tölt el bizalom, hiszen tudjuk, hogy míg testben élünk, távol járunk az Úrtól. 77 A hitben élünk ugyanis, nem a szemlélésben. 88 Ám bizalom tölt el, s jobban szeretnénk megválni a testtől és hazajutni az Úrhoz. 99 Ezért is törekszünk arra, hogy kedvében járjunk, akár nála vagyunk, akár távol élünk tőle. 1010 Hiszen mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, amint jót vagy gonoszat tett.
Krisztus szeretete.
1111 Mivel az Úr félelmének tudatában élünk, igyekszünk meggyőzni az embereket, hiszen Isten előtt ismertek vagyunk, s remélem, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is tisztán állunk. 1212 Ezzel ismét nem magunkat akarjuk ajánlani, hanem módot adunk arra, hogy dicsekedhessetek velünk azokkal szemben, akik dicsőségüket a látszatban keresik és nem a szívük igazságában. 1313 Ha ugyanis magunkon kívül vagyunk, Istenért vagyunk; ha észnél vagyunk, értetek vagyunk. 1414 Erre Krisztus szeretete sürget minket, abban a meggyőződésben, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak. 1515 Ő mindenkiért meghalt, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és föltámadt.
A nagy kiengesztelés hirdetője.
1616 Ezentúl tehát nem tekintünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberi szempontból tekintettük is, most már nem úgy tekintjük. 1717 Mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi tovatűnt, lám valami új valósult meg. 1818 Mindez Istentől ered, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, s aki ránk bízta a kiengesztelés szolgálatát. 1919 Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelte magával a világot s nem számítja be bűneinket, sőt ránk bízta a kiengesztelés igéjét. 2020 Tehát Krisztus követségében járunk. Isten maga buzdít általunk. Krisztus nevében kérlek: engesztelődjetek ki Istennel! 2121 Ő „bűnné” tette értünk azt, aki bűnt nem ismert, hogy általa igazak legyünk Istenben.