2
Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.
(1Kor 1,17.2Pét;1,16)
Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.
(Gal 6,14;1Kor 1,23)
És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.
(Csel 18,1.9;Csel 18,1-3)
És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában:
(1Kor 1,17)
Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék.
(Eféz 1,17.19.1Thess;1,5.2Kor;4,7)
Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét;
(Luk 10,7; Mát 10,10; Gal 6,6)
Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;
(Zsolt 51,8; Róm 16,24.25)
Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:
(Zsolt 24,8.9; Csel 3,15.17)
Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.
(Ésa 64,4)
Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.
(Mát 13,11;Ján 14,26.1Ján;2,27)
Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
(Mát 20,27.28.2Kor;11,7)
Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.
(Csel 16,8;21,26)
Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
(1Kor 1,17.2Pét;1,16)
Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
(Róm 8,7;1Kor 1,23)
A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
(Péld 28,5)
Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
(Róm 11,34; Fil 2,5; Mát 28,19.20)