Bevezetés
Címzés és apostoli üdvözlet.
1 Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér, Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik ott vagy itt bárhol segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól.Hálaadás.
Szüntelenül hálát adok Istenemnek miattatok Isten kegyelméért, amelynek Krisztus Jézusban részesei lettetek. Benne meggazdagodtatok minden tanításban és ismeretben. A Krisztusról szóló tanítás megerősödött köztetek. Így semmiféle kegyelemnek nem vagytok híjával, csak Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki mindvégig meg is erősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk Jézus Krisztus (eljövetele) napján.Különböző visszaélések elitélése
A pártoskodás
Hűséges az Isten: ő hívott meg Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.A pártoskodás oktalansága.
Testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket: ugyanazt valljátok mindnyájan! Ne szakadjatok pártokra, hanem forrjatok össze egyazon elvben, egyazon fölfogásban! Azt a hírt hozta ugyanis Kloé háza népe felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok. Arra célzok, hogy vannak köztetek, akik azt mondják: „Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én pedig Krisztussal.” Talán megoszlott Krisztus? Talán Pált feszítették keresztre értetek? Vagy Pál nevében kereszteltek meg? Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Kriszpuszt, meg Gájuszt. Így egyiketek sem mondhatja, hogy az én nevemben van megkeresztelve. Még Sztefanász családját is megkereszteltem, egyébként nem emlékszem, hogy mást is megkereszteltem volna. Krisztus ugyanis nem azért küldött engem, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.A kereszt hirdetése.
A kereszt hirdetése ugyan oktalanság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. Hiszen írva van:„Lerontom a bölcsek bölcsességét,
s az okosak okosságát meghiúsítom.” Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol a világnak tudósa? Ugye megmutatta Isten, hogy oktalan a világ bölcsessége? Mivel ugyanis bölcsességben a világ nem ismerte föl Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy oktalannak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. A zsidók csodákat követelnek,
a görögök bölcsességeket keresnek. Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük:
aki a zsidóknak ugyan botrány,
a pogányoknak meg oktalanság, de a meghívottaknak, akár zsidók, akár görögök: Krisztus, Isten ereje és Isten bölcsessége. Hiszen Isten „oktalansága” bölcsebb az embereknél, Isten „gyöngesége” pedig erősebb az embereknél. Gondoljatok csak a meghívásotokra, testvérek! Itt nem sok az emberileg bölcs, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. Ámde Isten azt választotta ki, ami a világ szerint oktalan, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt közönséges és megvetett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy azokat, akik valaminek látszanak, megsemmisítse. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. Általa éltek ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. Így teljesült az Írás szava: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.”