6
A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;
(Ésa 31,9; Zsid 12,29.5Móz;4,24;9,3)
Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett;
(Jel 4,8)
És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!
(Ésa 59,17)
És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.
(1Kir 8,11)
Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!
(2Móz 24,10.11;33,20; Bir 13,22; Jer 4,13)
És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról;
És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett.
(Jer 1,9; Dán 10,16)
És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!
(Ésa 2,2.3; Mik 4,1.2; Róm 15,12.1Móz;49,5.6; Ésa 42,6)
És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;
(Ésa 42,20; Jer 5,21; Máté 13,15; Csel 28,26)
Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.
(Ésa 43,5;66,18; Jer 30,10;5,26)
És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;
(Ésa 9,21; Hós 1,11.12; Mik 5,3)
És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön;
És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; de mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent mag lészen!
(5Móz 32,22)
7
És lőn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Reczin, Sziriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izráelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem veheté meg azt.
(2Kir 16,1.5.2Krón;28,1)
És hírül vivék a Dávid házának, mondván: Sziria Efraimmal egyesült! és megindula szíve s népének szíve, a mint megindulnak az erdő fái a szél miatt.
(Ésa 54,7.8;25,1;26,1;51,22)
És mondá az Úr Ésaiásnak: Menj ki, kérlek, Akház eleibe te és Seár-Jásub fiad, a felső tó csatornájának végéhez, a ruhafestők mezejének útján;
(2Kir 18,17.2Krón;32,1-16; Ésa 36,2)
És mondd néki: Vigyázz és légy nyugodt; ne félj! és meg ne lágyuljon szíved e két füstölgő üszögdarab miatt, Reczinnek és Sziriának, és Remalja fiának felgerjedett haragja miatt!
(Jer 46,10;50,27;51,40; Ezék 39,17-19; Jel 19,17.18)
Mivelhogy gonosz tanácsot tartott ellened Sziria, Efraim és Remalja fia, mondván:
(Zsolt 66,1-5;118,1;106,1.1Krón;16,8-10)
Menjünk el Júda ellen, s reszkettessük meg, és kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királylyá benne Tábeal fiát,
(Zsolt 83,4-6)
Így szól az Úr Isten: Nem áll meg és nem lészen ez!
(Jer 49,18)
Mert Sziria feje Damaskus, és Damaskusnak feje Reczin, és még hatvanöt esztendő, s megromol Efraim és nép nem lészen.
(Ésa 46,47)
Efraim feje pedig Samaria, és Samaria feje a Remalja fia: ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok!
(Zsolt 9,11;37,3-7.34;40,5)
És szóla ismét az Úr Akházhoz, mondván:
(Ésa,7 17. 19.)
Kérj jelt magadnak az Úrtól, a te Istenedtől, kérj a mélységben vagy fent a magasban!
(Ésa 13,21.22)
És mikor szóla Akház: Nem kérek s nem kisértem az Urat!
(5Móz 6,16; Máté 4,7)
Akkor monda a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok?
(Jóel 1,15; Jel 6,17)
Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,
(Máté 1,23; Luk 1,31)
Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani;
(Ésa 21,3; Zsolt 48,7; Jer 49,24;50,43)
Mert mielőtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani, elpusztul a föld, melynek két királyától te reszketsz.
(Ésa 26,21)
És hozni fog az Úr reád és népedre és atyád házára oly napokat, milyenek még nem jöttenek, mióta Efraim elszakadott Júdától: Assiria királyát.
(2Kir 18,13.23)
És lesz ama napon: süvölt az Úr az Égyiptom folyóvize mellett való legyeknek, s Assiria földje méheinek,
(Ésa 10,12; Jer 50,29; Dán 4,27)
S mind eljönnek, és letelepszenek a meredek völgyekben és sziklák hasadékaiban, minden töviseken és minden legelőkön.
(Ésa 40,10;59,20)
Ama napon leberetválja az Úr a folyón túl bérlett beretvával, Assiria királya által a főt s a lábak szőrét, a mely a szakált is leveszi;
(Agge 2,6)
És lesz ama napon, hogy kiki egy fejőstehenet tart és két juhot,
(Ésa 43,19;48,21;49,10.11)
És lészen, hogy a tej bősége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön.
(Ésa 49,10)
S lészen ama napon, hogy minden helyet, a hol ezer szőlőtő ezer siklust érő vala, tövis és gaz ver fel.
(Zsolt 137,9; Hós 10,14;14,1)
Nyilakkal és kézívvel mehet oda az ember, mivel tövis és gaz verte fel mind az egész földet;
(Ésa 45,1-4; Jer 51,28)
Sőt a hegyekre, a melyeket kapával kapáltanak, sem fogsz felmenni, félvén a tövistől és gaztól; hanem barmok legelőjévé lesznek és juhok járásává.
(2Kir 8,12;15,16)
8
És monda nékem az Úr: Végy magadnak egy nagy táblát, és írd fel reá közönséges betűkkel: siess zsákmányra és gyorsan prédára;
(Hab 2,2; Ésa 30,8)
És én hív tanúkul választom magamnak Úriást, a papot és Zakariást, Jeberekiás fiát.
(Jer 50,39; Ésa 34,13)
És bementem a prófétaasszonyhoz, a ki fogant, és szült fiat; és mondá az Úr nékem: Nevezd nevét: siess zsákmányra és gyorsan prédára.
(3Móz 17,7.2Krón;11,15)
Mert mielőtt e gyermek ezt ki tudja mondani: apám és anyám, Damaskus gazdagságát és Samaria prédáját Assiria királyának szolgája elviszi.
(2Kir 15,29;16,9)
Ismét szólott az Úr hozzám, mondván:
Mivel megútálta e nép Siloahnak lassan folyó vizét, és Reczinben és Remalja fiában gyönyörködik:
(Ezék 29,7)
Azért ímé rájok hozza az Úr a folyónak erős és sok vizét, Assiria királyát és minden ő hatalmát, és feljő minden medre fölé, és foly minden partjai felett,
(Zsolt 124,4.5;69,16)
És becsap Júdába, és megáradván átmegy rajta, s torkig ér, és elterjesztett szárnyai ellepik földednek szélességét, oh Immánuel!
Fenekedjetek csak népek és romoljatok meg; figyeljetek, valakik messze laktok; készüljetek és megrontattok; készüljetek és megrontattok.
Tanácskozzatok, de haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, mert Isten van mi velünk!
(Ésa 7,2.5-7; Zsolt 33,10;Zsolt 46,1-6)
Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván:
(Ezék 1,3;37,1)
Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek;
(Ésa 37,24)
A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!
És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.
(Róm 9,33)
És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!
(Máté 21,42-44.1Pét;2,8)
Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!
(Dán 8,26;12,4.9; Jel 5,1.2.3)
Én pedig várom az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom.
(Ésa 49,4;50,7; Mik 7,7; Zsolt 40,1;18,3)
Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi!
(Zsid 2,13)
És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni?
(3Móz 20,27;5Móz 18,11.12.1Sám;28,7-15; Ésa 29,4)
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!
(Ján 12,35)
9
De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
(Ésa 8,20; Máté 4,13-16)
A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
(Ésa 42,1-7;26,19;60,1)
Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
(Zsolt 126,3;4,8;68,13;119,162)
Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;
(Bir 7,22-25; Ésa 10,26; Zsolt 83,10)
Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;
Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
(Luk 1,32.33;2,10.11;Jer 23,5.6)
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
(Ésa 1,27;Ésa 37,32.2Kir;19,31)
Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,
(Ésa 9,12.17.21;10,4;5,25)
Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:
Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!
De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;
(2Kir 16,9)
A Sziriabeliek elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
(2Kir 15,29; Ésa 5,25)
Hiszen e nép nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték;
(Jer 5,3)
Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon.
(Ésa 3,3.4)
A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.
Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.
(Ésa 3,13; Jer 6,14; Máté 23,13)
Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
(Zsolt 86,1;5,2;3,4)
Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg az füst oszlopában.
(Ésa 47,14; Máté 3,12)
A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián nem könyörül,
(Ésa 13,9.10;Jer 16,6.9)
Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik,
(Jer 19,9)
Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.