611 Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. 22 Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. 33 És harsány hangon mondogatták egymásnak: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” 44 Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól, és a templom tele lett füsttel. 55 Erre így szóltam: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.” 66 Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. 77 Megérintette vele az ajkamat és így szólt: „Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a bűnöd.” 88 Aztán hallottam az Úr szavát, amint így szólt: „Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?” Így válaszoltam: „Itt vagyok, engem küldj el!” 99 Erre így szólt: „Menj, mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne fogjátok föl. 1010 Tedd érzéketlenné e nép szívét, süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy ne lásson a szemével, ne halljon a fülével és ne értsen a szívével, s így ne térjen meg és ne gyógyuljon meg.” 1111 Erre megkérdeztem: „Meddig tart ez, Uram?” Így válaszolt: „Míg a városok el nem pusztulnak, s lakók nélkül nem maradnak, a házak meg emberek nélkül; míg a szántóföldek pusztává nem lesznek, 1212 s az Úr messzire nem űzi az embereket. Akkor majd nagy pusztulás lesz az országban. 1313 De ha egy tizednyi megmarad a népből, az úgy pusztul el, mint a terebint, amelyet ha levágnak, csak törzsöke marad, ám a megmaradt törzsök szent mag.”
Acház első figyelmeztetése.
711 Júda királyának, Acháznak uralkodása idején, aki Jotamnak, Uzija fiának volt a fia, felvonult Jeruzsálem ellen Arám királya, Razon és Remaljahu fia, Pekach, Izraelnek a királya, hogy ostrom alá fogják, de nem tudták bevenni. 22 Hírül vitték ezt Dávid házának s jelentették: „Arám már Efraimban táborozik.” Erre úgy megremegett a király szíve és népének a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. 33 De az Úr azt mondta Izajásnak: „Menj el Acházhoz fiaddal, Seár-Jasubbal együtt. Ott találkozhatsz vele a Felső-tó vízvezetékének a végénél, a Kalló-mezőre vezető úton. 44 És ezt mondd majd neki: Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat és ne félj! Ne remegjen a szíved ennek a két fadarabnak füstölgő zsarátnokától, 55 és attól, hogy Arám, Efraim és Remaljahu fia elvesztésedre szövetkeztek, mondván: 66 Vonuljunk fel Júda ellen, hadd reszkessen, aztán ragadjuk magunkhoz, és tegyük meg Tabeel fiát királyává. 77 Ezt mondja az Úr: Nem következik ez be és nem így lesz, 88 hanem Damaszkusz csak Arám fővárosa marad, Recin meg Damaszkusz feje. 99 Szamária csak Efraim fővárosa marad, Remaljahu fia meg Szamária feje. Még hatvanöt esztendő, és Efraimot úgy szétszórják, hogy nem lesz többé nép. Bizony, ha nem hisztek, nem maradtok meg.
Acház második figyelmeztetése. Az Immanuel-jel.
1010 Az Úr újra szólt Acházhoz. Azt mondta: 1111 „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” 1212 De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.” 1313 Erre a próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? 1414 Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el. 1515 Vaj és méz lesz a tápláléka, míg meg nem tanulja elvetni, ami gonosz, és a jót választani. 1616 Mert mielőtt ez a gyermek még megtanulná, hogy ami gonosz, azt elvesse, és a jót válassza, pusztává lesz az az ország, amelynek két királya most rettegésben tart. 1717 Rád, népedre és atyád házára olyan napokat hoz majd az Úr, amilyenek nem voltak, amióta Efraim elszakadt Júdától, [csak Asszíria királya (idején)].” 1818 Azon a napon az Úr füttyszóval elhívja majd Egyiptomból, a Nílus vidékéről a legyeket, és Asszíria földjéről a méheket. 1919 El is jönnek, és megtelepszenek a meredek völgyekben, a sziklák hasadékaiban, minden bozótban és minden legelőn. 2020 Azon a napon az Úr leborotválja majd a Folyamon túlról bérelt borotvával, azaz Asszíria királya által a fejet és a test szőrét, sőt a szakállt is elveszi. 2121 Azon a napon mindenki csak egy fejőstehenet és két juhot tart. 2222 És a tej bősége miatt, amit adnak, vaj és méz lesz mindenkinek a tápláléka, aki csak életben marad ebben az országban. 2323 Azon a napon minden helyet, ahol ezer ezüstöt érő ezer szőlőtő állt, bojtorján ver föl és gaz. 2424 Nyíllal és íjjal lép be oda az ember, mert az egész ország csupa bojtorján s gaz lesz. 2525 A hegyoldalakra, amelyeket kapával szoktak megkapálni, senki sem megy föl, annyira fél majd a bojtorjántól és a gaztól. Valamennyi a barmok legelőjévé lesz és juhok járnak rajta.
Izajásnak fia születik.
811 Így szólt hozzám az Úr: „Végy magadnak egy táblát, és írd fel rá közönséges írással: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!” 22 Megbízható tanúkat is választottam magamnak: Urija papot és Zakariást, Barakiás fiát. 33 Majd bementem a prófétaasszonyhoz. Fogant és fiút szült. Akkor az Úr azt mondta nekem: „Ezt a nevet add neki: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!” 44 Mielőtt ugyanis a gyermek megtanulja kimondani: „apám” és „anyám”, Damaszkusz kincsét és Szamária zsákmányát Asszíria királya elé viszik.
Siloe és Eufrátesz
55 Aztán újra szólt hozzám az Úr és azt mondta: 66 Mivel ez a nép megvetette Siloénak csendesen folydogáló vizeit, és remeg Recintől meg Remaljahu fiától: 77 Azért az Úr felhozza ellenük a Folyam hatalmas és nagy vizeit: az asszírok királyát és annak dicső hatalmát. Kilép a medréből s vize kiárad a partjain túl. 88 Behatol Júdába és áthömpölyög rajta, elönti, míg egészen nyakig nem ér. Kiterjesztett szárnyai betöltik országod egész szélességét, ó Immánuel.
Az ellenségre váró kudarc
99 Vegyétek tudomásul, népek: vereség vár rátok. Hallgassatok ide, ti távoli nemzetek! Csak öltsetek fegyvert! Vereség vár rátok. Csak övezzétek fel magatokat! Vereség vár rátok. 1010 Hiába szőtök terveket: úgyis meghiúsul. Hasztalan hoztok határozatot: nem valósul meg. Mert velünk az Isten.
Az Úr a botlás köve a hitetleneknek
1111 Így beszélt hozzám az Úr, amikor keze megragadott, hogy ne járjak azon az úton, amelyet ez a nép követ: 1212 Ti ne mondjátok összeesküvésnek, amit ez a nép összeesküvésnek mond. És amitől fél, attól ne féljetek és ne remegjetek. 1313 A Seregek Urát – őt valljátok Szentnek, csak tőle féljetek, csak tőle remegjetek. 1414 Ő a szentély, a botlás köve és a botránkozás sziklája, Izrael mindkét háza számára, tőr és háló Jeruzsálem lakóinak. 1515 Közülük sokan megbotlanak, sokan elesnek és összezúzzák magukat, hálóba kerülnek és fogságba esnek.
Izajás intelme tanítványaihoz
1616 Megőrzöm ezt a tanúbizonyságot, tanítványaim szívében lepecsételem ezt a kinyilatkoztatást. 1717 Én az Urat várom, aki Jákob háza elől elrejti arcát, csak benne remélek. 1818 Itt vagyok én és fiaim, akiket az Úr adott nekem: mi vagyunk Izraelben a jelképek és a csodák a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik. 1919 És ha azt mondják nektek az emberek: „Kérdezzétek meg a halottidézőket és a jósokat, akik suttognak és motyognak”, akkor ezt mondjátok: „Hát nem Istenét kell megkérdeznie a népnek, vagy talán a holtaktól kell felvilágosítást kérni az élők felől?” 2020 Vissza a tanításhoz és a kinyilatkoztatáshoz! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala.
Bolyongás a sötétben
2121 Csüggedten, éhesen bolyong majd az ilyen, és éhségében úgy haragra gerjed, hogy megátkozza magát és Istenét. Akár fölfelé néz, 2222 akár a földre szegezi szemét, mindenütt csak nyomorúságot, sötétséget talál, félelmetes homályt s aggasztó éjszakát.
Gyermek születik nekünk.
2323 Hát nem csupa homály ott minden, ahol aggodalom uralkodik? Egykor megalázta az Úr Zebulun földjét és Naftali földjét. De az eljövendő napokban megdicsőíti majd a Tenger útját, a Jordánon túli vidéket, a pogány nemzetek tartományát. 911 A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad. 22 Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik. Úgy örülnek majd színed előtt, ahogy aratáskor szoktak örülni, s ahogy akkor örülnek, amikor a zsákmányt osztják. 33 Mert terhes igáját, a vállára nehezedő rudat, sanyargatója botját összetöröd, mint Midián idejében. 44 Mert minden harcban viselt sarut, minden vérben forgatott ruhát elégetnek, s tűznek lesz martaléka. 55 Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. 66 Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete.
Az Úr bosszúja
77 Az Úr kimondta Jákobra a szót, és az utol is érte Izraelt: 88 Az egész nép megérti, Efraim és Szamária lakói. Gőgjükben és szívük kevélységében így beszéltek: 99 „A téglaépületek leomlottak, majd kockakövekből építjük fel újra. A vadfügefákat kivágták, majd cédrusfákat ültetünk helyükbe.” 1010 Ám az Úr felvonultatja e nép ellen az ellenségeit, ellenfeleit fölkelésre szítja; 1111 kelet felől Arámot, nyugat felől a filiszteusokat, és teli szájjal felfalják Izraelt. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva. 1212 De a nép nem tért meg ahhoz, aki lesújtott rá, és nem kereste a Seregek Urát. 1313 Ezért az Úr levágta Izraelről egy nap a fejet és a farkat, a pálmaágat és a nádszálat. 1414 [Az előkelők és a tekintélyesek – ezek a fej, a hamis próféták meg a farok.] 1515 E nép vezetői tévútra tértek, s akiket vezettek, eltévelyedtek. 1616 Ezért nem fogja kímélni az Úr az ifjakat, s nem könyörül meg az árvákon és özvegyeken. Mert valamennyi istentelen és gonosz, és minden száj ostobaságot beszél. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva. 1717 Mert az istentelenség lángra kapott, mint a tűz, megemészti a bogáncsot és a gazt, felgyújtja a sűrű erdőt, úgyhogy magasra csap fel a füstje. 1818 A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld, és a nép a tűz martaléka lesz. Senki sem kíméli embertársát, 1919 mindenki a másik ember húsát eszi. Jobbról szel, de éhen marad, balról harap, mégse lakik jól. 2020 Manassze Efraimot falja, Efraim Manasszét, aztán mindketten Júdának esnek. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.