»Szent, szent, szent a Seregek Ura,
betölti az egész földet dicsősége!«
Ekkor így szóltam:
»Jaj nekem, végem van!
Mert tisztátalan ajkú ember vagyok,
és tisztátalan ajkú nép között lakom,
mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!«
»Íme, ez megérintette ajkadat,
és eltűnt a bűnöd,
vétked bocsánatot nyert.«
‘Hallván halljatok, de ne értsetek,
és látván lássatok, de ne ismerjetek!’
Tedd hájassá e nép szívét,
fülét tedd süketté, és szemét ragaszd le,
hogy ne lásson szemével,
fülével ne halljon, és szívével ne értsen,
hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon!«
»Meddig, Uram?« Ő így szólt:
»Amíg el nem pusztulnak a városok, s lakók nélkül nem lesznek,
a házak emberek nélkül,
és a szántóföld pusztává nem válik.«
12 Eltávolítja az Úr az embereket,
és teljes lesz az elhagyatottság az országban.
13 Még ha meg is marad benne egy tizednyi,
az is csak elpusztul újra,
mint a terebint és mint a tölgyfa,
amelynek kidöntés után megmarad a törzsöke:
szent mag a törzsöke.
Így szól az Úristen:
»Ez nem következik be, és nem történik meg!
Mert Damaszkusz csak Szíriának a feje,
Rászin pedig Damaszkusznak a feje!
Még hatvanöt esztendő, és összeomlik Efraim,
s nem lesz többé nép!
Szamaria csak Efraimnak a feje,
Remalja fia pedig Szamariának a feje!
Ha nem hisztek, bizony, nem maradtok fenn!«
Ez történik majd azon a napon:
füttyszóval előhívja az Úr a legyeket,
melyek Egyiptom folyóinak torkolatánál vannak,
s a méheket, melyek Asszíria földjén rajzanak;
azok pedig eljönnek, és megtelepszenek valamennyien
a meredek völgyekben és a sziklák hasadékaiban,
minden tövisbozótban és minden itatóhelyen.
20 Azon a napon leborotválja az Úr
a Folyamon túlról bérbevett borotvával
– Asszíria királyával –
a fejet és a lábak szőrét,
s a szakállt is levágja.
Ez történik majd azon a napon:
mindenkinek lesz egy üszője és két birkája,
s a tej bősége miatt vajat eszik;
vajat és mézet eszik ugyanis mindenki,
aki megmarad az országban.
Ez történik majd azon a napon:
minden hely, ahol ezer ezüstöt érő, ezer szőlőtő van,
tövissé és tüskévé válik.
Nyilakkal és íjjal mennek oda,
mert tövis és bozót lesz az egész ország.
S a hegyoldalakra, amelyeket most kapával művelnek,
nem mennek fel a tövistől és tüskétől való félelem miatt:
ökörlegelő lesz az valamennyi, és aprómarha tapossa.
A hitetlenség és hűtlenség büntetése 5Majd folytatta az Úr, s még ezt mondta nekem:
»Mivel ez a nép megvetette
a Síloénak csöndesen folydogáló vizét,
s elveszíti bátorságát Rászin és Remalja fia előtt,
azért, íme, az Úr rájuk hozza
a Folyam hatalmas és nagy vizét:
Asszíria királyát és annak minden dicsőségét;
s az átlépi mindenütt medrét,
és elárasztja egész partját;
áthömpölyög Júdán, árad és keresztülfolyik,
egészen nyakig ér.
Kiterjeszti szárnyát,
mely betölti országod szélességét, ó, Emmánuel!«
Tomboljatok csak, népek, majd meg fogtok rettenni!
Figyeljetek fületekkel valamennyien, ti messzi országok:
övezzétek csak fel magatokat, majd meg fogtok rettenni,
övezzétek csak fel magatokat, majd meg fogtok rettenni!
Szőjetek csak tervet, úgyis meghiúsul;
szóljatok csak szót, úgysem valósul meg,
mert velünk az Isten!
»Ne mondjatok összeesküvésnek semmit,
amit ez a nép összeesküvésnek mond,
és amitől fél, attól ne féljetek, ne is rettegjetek!«
A Seregek Urát tartsátok szentnek,
tőle féljetek, és tőle rettegjetek!
Akkor ő szentély lesz,
de botlás köve és botrány kősziklája
Izrael két házának,
háló és csapda Jeruzsálem lakóinak.
Közülük sokan megbotlanak,
elesnek és összetörik magukat,
hálóba kerülnek és fogságba jutnak.
Bolyong majd ott az ilyen,
csüggedten és éhesen,
és mivel éhezik, haragra gerjed,
s megátkozza Királyát és Istenét.
Fölfelé néz,
majd a földre tekint:
és íme, szorongatás és sötétség;
nyomasztó sötétben van,
és homályba taszítva.
De nem lesz többé sötétség,
ahol elnyomás van.
Az első időben megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét, de az utolsó időben megdicsőíti a tengerhez vezető utat, a Jordánon túli vidéket, a pogányok Galileáját.
1 A nép, amely sötétségben jár,
nagy világosságot lát;
akik a halál árnyékának országában laknak,
azokra világosság ragyog.
Megsokasítod az ujjongást,
megnöveled az örömet;
örvendenek színed előtt,
ahogy örvendenek aratáskor,
és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják.
3 Mert összetöröd terhes igáját
a vállára nehezedő botot,
és sanyargatójának pálcáját,
mint Mádián napján.
Mert minden dübörögve menetelő katonacipő
és vérben megforgatott ruha
elégetésre kerül, tűz martaléka lesz.
5 Mert gyermek születik nekünk,
fiú adatik nekünk;
az uralom az ő vállán lesz,
és így fogják hívni nevét:
Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,
Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.
Uralma növekedésének
és a békének nem lesz vége
Dávid trónján és királysága fölött,
hogy megszilárdítsa és megerősítse azt
joggal és igazsággal,
mostantól fogva mindörökké.
A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.
7 Igét küldött az Úr Jákobra,
és az ráhullott Izraelre.
Tudni fogja azt az egész nép,
Efraim és Szamaria lakói,
akik gőgjükben és szívük kevélységében így szóltak:
»A téglák leomlottak,
de majd faragott kőből építkezünk;
a vadfügefákat kivágták,
de majd cédrusokat ültetünk helyükbe.«
Az Úr hatalmat ad ellenségeinek fölöttük,
és ellenfeleit felingerli:
Szíriát keletről, a filiszteusokat nyugatról,
és felfalják Izraelt tele szájjal.
Mindezzel nem fordult el haragja,
hanem keze még ki van nyújtva.
De a nép nem tért meg ahhoz, aki őt megverte,
és a Seregek Urát nem keresték.
Ezért az Úr levágja Izraelről a fejet és farkat,
a pálmát és kákát egy napon:
a vén és a tekintélyes a fej,
és a hazugságot tanító próféta a farok.
E nép vezetői tévútra visznek,
és akiket vezetnek, összezavarodnak.
Ezért az Úr nem örül ifjainak,
és árváin meg özvegyein nem könyörül;
mert mindegyikük elvetemült és gonosztevő,
s minden száj bolondságot beszél.
Mindezzel nem fordult el haragja,
hanem keze még ki van nyújtva.
Fellángol ugyanis az istentelenség, mint a tűz,
mely megemészti a tövist és a tüskét,
felgyújtja az erdő bozótját,
és a füst büszkén gomolyog fölfelé.
A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld,
s a nép olyan lesz, mint a tűznek martaléka:
senki sem kíméli testvérét.
Habzsol jobboldalt, de éhezik,
eszik baloldalt, de nem lakik jól;
mindenki a társa húsát marja:
Manassze Efraimot, Efraim Manasszét,
és ketten együtt Júda ellen fordulnak.
S ezzel még nem fordult el az Úr haragja,
a keze még ki van nyújtva!
Jegyzetek
6,1 Izajás könyvének ezt a részét a próféta emlékiratainak is nevezik. A közepén (7-8. fej.) 1. sz. első személyben számot ad működéséről a szír-efraimita háború idején.
6,1 A próféta meghívása igazolja tekintélyét, amellyel beszél.
6,1 A meghívás Kr. e. 739-ben a templomban történt. A szeráfok (nevük annyit jelent: lángoló) hatszárnyú, alul kígyó, fölül ember testű lények.
6,3 Izajás hallja a mennyei liturgiát, melynek a földi csak gyenge mása.
6,4 A földrengés, tűz és füst Isten megjelenésének előjelei (vö. Kiv 19,18).
6,9 A próféta nem fogja tudni feltartóztatni az ítéletet.
6,12 Utalás az északi országrész Kr. e. 721-es elhurcolására.
6,13 A megmaradó tized Júda törzse. – A zárómondat egy későbbi magyarázó kiegészítés, mely már utal arra, hogy a babiloni fogság nem lesz a vég.
7,1 Ácház királyt Damaszkusz és Izrael az Asszíria-ellenes szövetségbe akarják erőszakkal bevonni. A király épp a város vízellátását ellenőrzi, amikor Izajás a fiával, akinek neve prófétai üzenetet hordoz („Sear Jasúb”: a maradék visszatér), találkozik vele (vö. 2Kir 16,5-9).
7,10 A király nem akar jelet kérni, nehogy a jel megtörténte után hallgatnia kelljen a prófétára. A próféta maga hirdeti hát ki a jelet: egy lány (a héber szöveg szerint; a görög ezt szűznek fordítja) fogan, és fiának első életévében (amikor tejet és mézet eszik) utoléri a büntetés Damaszkusz és Izrael királyát.
7,20 A rabszolgáknak borotválták le a haját.
8,1 Jelképes cselekedet: a próféta táblára írja fel az isteni ítéletet jelző szavakat (gyors zsákmány, hirtelen préda).
8,5 Izrael nem az Isten titokzatos erejét jelképező Síloe forrásban, hanem az Asszíriát jelképező hatalmas Eufráteszben bízik, ám az majd árvízként elárasztja és tönkreteszi az országot.
8,11 Ha Izrael nem hisz, a szentély csapdává és a botlás kövévé válik számára.
9,1 A jövendölés túlmutat a történeti helyzeten, és a végső időkre utal, amikor nem lesz többé háború.
9,3 Midián napjai: vö. Bír 7.
9,5 Trónralépésükkor a fáraók is új, hatalmukat jelző neveket kaptak.
9,7 Strófákra osztott költemény az ítéletről (lásd a refrént a 11. a 16. és a 20. versben).