A zsidó nép sorsa
Az apostol együttérez népével.
9 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom lelkiismeretem tanúsága szerint a Szentlélekben: nagy az én keservem és szüntelen szívem fájdalma. Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért. Övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. Övék az ősatyák, és test szerint közülük való Krisztus, aki mindenekfölött való, mindörökké áldott Isten. Ámen.A zsidó nép és Isten ígéretei.
Arról szó sincs, hogy Isten szava megdőlt volna. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik. És nem is mindnyájan Ábrahám gyermekei azért, mert leszármazottjai. Inkább: „Izsák utódait hívják ivadékoknak.” Más szóval: nem a testnek gyermekei gyermekei Istennek, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak. Az ígéret ugyanis így hangzik: „Akkor eljövök és Sárának fia lesz.” De nemcsak nála volt így, hanem Rebekánál is, aki Izsák atyánktól együtt foganta fiait. Mielőtt azonban világra jöttek volna, s mielőtt még jót vagy rosszat tettek volna – hogy érvényesüljön Isten szabad választása, mely a tettektől függetlenül csak a meghívó akaratától függ –, Rebeka ezt a kijelentést kapta: „Az idősebb szolgál majd az ifjabbnak.” Írva van ugyanis: „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.”Isten szabad választása.
Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Szó sincs róla! Hiszen megmondta Mózesnek: „Irgalmazok, akinek irgalmazok, és könyörülök, akin könyörülök.” Tehát nem azon múlik, aki erőlködik vagy aki törtet, hanem az irgalmas Istenen. Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy híre terjedjen nevemnek világszerte.” Így hát akinek akar, irgalmaz, és akit akar, megátalkodottá tesz. Erre ezt az ellenvetést teszed: „Miért von felelősségre akkor mégis? Hiszen ki állhat ellen akaratának?” Ember, ki vagy te, hogy perbe szállj az Istennel? Mondhatja-e a mű mesterének: miért alkottál engem ilyennek? Vagy nem a fazekastól függ, hogy ugyanabból az anyagból egyik edényt díszesnek, a másikat közönségesnek készíti? Ha tehát Isten nagy türelemmel elviselte a harag edényeit, melyeket pusztulásra szánt, nem azért tette-e, hogy megmutassa haragját és kinyilvánítsa hatalmát? Ha viszont az irgalom edényein, melyeket a dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni? Ezek közé hívott meg minket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is.Isten új népe.
Ozeásnál így szól: „Népemnek hívom azt, amely nem népem,s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem,
(s irgalmat nyertnek azt, amely irgalom híján volt). Ahelyett, hogy azt mondanák nekik:
nem vagytok az én népem,
az élő Isten fiainak hívják majd őket.” Izajás pedig fennszóval hirdeti Izraelről: „Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövenye, csak a maradék üdvözül.” Beteljesíti és hamarosan végre is hajtja a földön jövendölését az Úr. Azt is előre megmondta Izajás:
„Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma,
és Gomorrához hasonlóan jártunk volna.”
A zsidó nép bűnössége.
Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek megigazulásra, megigazulást nyertek, mégpedig a hit által igazultak meg. A zsidó nép viszont, mely a törvényből eredő megigazulásra törekedett, nem jutott el a törvény teljesítésére. Ugyan miért nem? Mert nem a hit által, hanem tettekkel akarta elérni. Megbotlottak a botlás kövében, amint írva van:„A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, szégyent nem vall, aki hisz benne.”