Magatartás az aggályos keresztényekkel szemben
Óvás a szeretetlenségtől.
14 Karoljátok föl az aggályos lelkiismeretűt, anélkül hogy fölfogását elítélnétek. Van, aki azt hiszi, hogy mindent ehet, az aggályos azonban csak zöldségfélével táplálkozik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; aki pedig nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Hiszen az Isten magáénak tekinti őt. Ki vagy te, hogy más szolgája fölött ítélkezel? Saját urának áll vagy bukik. De meg fog állni, mert van elég hatalma az Úrnak ahhoz, hogy fönntartsa. Van, aki különbséget tesz a napok közt, a másik meg minden napot jónak tart. Kövesse mindenki a maga meggyőződését. Aki tekintettel van a napokra, az Úrért teszi. S aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki viszont nem eszik, az Úrra való tekintettel nem eszi, és ő is hálát ad Istennek. Egyikünk sem él, s egyikünk sem hal meg önmagának. Amíg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár halunk, az Úré vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt föl, hogy holtakon is, élőkön is uralkodjék. Miért ítéled hát el testvéredet? Miért veted meg felebarátodat? Hiszen mindnyájan megjelenünk Isten ítélőszéke előtt. Így mondja az Írás:„Megesküdtem önmagamra, szól az Úr:
előttem hajlik meg minden térd,
s minden nyelv Istent magasztalja.” Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek.