Hét diakónus választása.
6 Azokban a napokban, mivel egyre nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen, mert özvegyeiket elhanyagolták a mindennapi alamizsnaosztogatásnál. Ezért a tizenkettő összehívta a tanítványok gyülekezetét. „Nem volna rendjén, mondták, hogy az asztalnál szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét. Azért testvérek, válasszatok ki magatok közül hét jó hírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt férfit, és ezeket állítjuk be ebbe a munkába. Mi pedig majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat.” Ez a beszéd az egész gyülekezet tetszésétmegnyerte. Kiválasztották tehát Istvánt, akit hit és Szentlélek töltött el, továbbá Fülöpöt, Prohoroszt, Nikánort, Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát. Ezeket az apostolokhoz kísérték, azok pedig imádság közben rájuk tették kezüket. Isten igéje meg tovább terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnövekedett Jeruzsálemben, sőt a papok közül is tömegesen hódoltak meg a hitnek.
István ellen vádat emelnek.
Istvánt kegyelem és erő töltötte el, és nagy csodajeleket művelt a nép között. Néhányan fölléptek ugyan a libertinusok, a cireneiek, az alexandriaiak meg a Kilíkiából és Ázsiából valók zsinagógájából, és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de olyan bölcsen beszélt a Lélek által, hogy nem tudtak ellenállni neki. Erre fölbujtottak néhány embert, akik ezt állították: „Hallottuk, amint káromló szavakat mondott Mózes és Isten ellen.” Így aztán annyira fölizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, hogy végül is rárontottak, megragadták és elhurcolták a főtanács elé. Ott hamis tanúkat szólaltattak meg: „Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis, mikor azt hangoztatta, hogy a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat.” Erre a főtanács valamennyi tagja mind őt figyelte, s olyannak látták arcát, mint egy angyalét.István beszéde.
7 „Valóban így áll a dolog?” – kérdezte a főpap. Erre ő így kezdett beszélni: „Testvéreim és atyák, hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, mikor az még Mezopotámiában tartózkodott, vagyis mielőtt Háránba költözött volna, és így szólt hozzá: Hagyd el földedet és rokonságodat, és menj arra a földre, amelyet én mutatok neked. Erre ő eltávozott a kaldeusok földjéről és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után erre a földre vezette át, ahol most ti laktok. Nem juttatott belőle neki még egy talpalatnyi földet sem, de megígérte, hogy birtokul adja majd neki és halála után utódainak – bár ekkor még nem volt fia. Isten azt is megmondta, hogy utódai hazátlanok lesznek idegen földön, s hogy szolgaságba hajtják és sanyargatják őket négyszáz esztendőn keresztül. De én ítéletet ülök a nemzet fölött, amelynek szolgái lesznek, mondta Isten, s ezután kivonulnak és ezen a helyen fognak nekem szolgálni. Egyben megkötötte vele a körülmetélős szövetségét. Így születik neki Izsák, akit körülmetélt a nyolcadik napon, Izsáknak meg Jákob, Jákobnak pedig a tizenkét pátriárka. A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba. Isten azonban vele volt és minden viszontagságán keresztülsegítette. Kegyeltté tette és bölcsességet adott neki a fáraó, Egyiptom királya előtt, úgy, hogy ez megtette Egyiptom és egész udvara kormányzójává. Akkoriban éhínség és nagy nyomor támadt egész Egyiptomban meg Kánaánban, és atyáink nem találtak élelmet maguknak. Jákob azonban meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona. Elküldte hát atyáinkat első ízben. Második útjuk alkalmával József fölfedte kilétét testvérei előtt, s így a fáraó előtt kitudódott József származása. Majd József magához hívatta atyját, Jákobot, hetvenöt lelket számláló egész rokonságával együtt. Jákob tehát leköltözött Egyiptomba, s ott halt meg ő is, atyáink is. Szíchembe szállították és abba a sírba temették el őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vett meg a szíchemi Hémor fiaitól. Amikor már közel volt az Istentől Ábrahámnak tett ígéret ideje, a nép egyre nőtt és szaporodott Egyiptomban, amíg csak egy más király nem vette át az uralmat Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet. Ez álnok módon bánt a nemzetünkkel: azzal sújtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben. Ebben az időben született Mózes, aki Isten kedveltje volt. Három hónapig az apai házban táplálták, s amikor kitették, a fáraó lánya vette magához és fia gyanánt neveltette. Mózest megtanították az egyiptomiak minden bölcsességére. Szavaiban és tetteiben egyaránt hatalmas volt. Amikor betöltötte negyvenedik évét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait. Mikor pedig látta, hogy egyikükkel igazságtalanul bánnak, védelmére kelt. Úgy állt bosszút a megkínzott emberért, hogy agyonütötte az egyiptomit. Azt hitte, testvérei megértik, hogy Isten általa szabadítja föl őket, de azok nem értették meg. Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek. Ezekkel a szavakkal békítgette őket: emberek, testvérek vagytok, hát miért bántjátok egymást? De az aki bántalmazta a társát, félrelökte és rászólt: Ki tett téged elöljárónkká vagy bírónkká? Csak nem akarsz megölni, mint ahogy tegnap megölted az egyiptomit? E szavak hallatára Mózes elmenekült és Madián földjére vándorolt, ahol két fia született. Negyven esztendő telt el, mikor Sína hegyének pusztájában angyal jelent meg neki egy égő csipkebokor lángjában. Mózes a jelenség láttára meglepődött, amint azonban odament, hogy megtekintse, az Úr szava hallatszott: én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Mózes megrettent és nem mert odanézni. Az Úr pedig így beszélt hozzá: oldd le a sarut lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz. Jól láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam sóhajtásukat. Azért szálltam alá, hogy megszabadítsam őket. Most hát Egyiptomba küldelek téged. Isten azt a Mózest küldte vezérül és szabadítóul a csipkebokorban megjelent angyal által, akit megtagadtak, mikor azt mondták: ki rendelt téged elöljárónkká vagy bírónkká? Ő vezette ki őket, ő művelt csodajeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven esztendőn keresztül. Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek Isten testvéreitek közül, őt hallgassátok. A pusztai együttlét során ő érintkezett az angyallal, aki Sína hegyén szólott hozzá és atyáinkhoz. Ő vette át az élet igéit, hogy közölje azokat velük. Ám atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem visszautasították és szívükben visszavágytak Egyiptomba. Ezért szólították föl Áront is: készíttess számunkra isteneket, azok vezessenek minket. Nem tudjuk ugyanis, mi történik Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről. Egy borjúnak a bálványképét készítették el azokban a napokban. Áldozatot mutattak be a bálványnak és örömük telt saját kezük alkotásában.Izrael háza, mutattatok-e be nekem véres és égő áldozatokat negyven esztendőn keresztül a pusztában?
Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta, hogy a csillagsereget tiszteljék, amint meg van írva a próféták könyvében: Ellenkezőleg, Molok sátrát, és istenetek,Remfám csillagát hordoztátok magatokkal.
Ti magatok készítettétek e bálványokat, hogy imádjátok őket. Ezért Babilonon túl űzlek majd titeket. A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában. Így rendelte el ezt ő, amikor közölte Mózessel, hogy a látott minta szerint kell elkészítenie. Ezt örökölték atyáink és behozták ide, mikor Józsue vezetésével birtokba vették a pogányok földjét, akiket Isten kiűzött atyáink elől. Így volt az egészen Dávid koráig. Ő kegyelmet talált Istennél, és könyörgött hozzá, hadd készíthessen hajlékot Jákob Istenének. A templomot azonban Salamon építette föl. Csakhogy a Magasságbeli nem lakik emberi munkával emelt épületben, miként a próféta mondja: Az én trónom az ég,
és a föld lábaim zsámolya.
Miféle házat építnétek nekem? – kérdi az Úr. Ugyan hol lenne az én nyugvóhelyem? Hát nem az én kezem alkotott mindent? Ti keménynyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek, ti is, akárcsak atyáitok! Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Leöldösték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. Ti pedig árulói és gyilkosai lettetek neki, ti, akik az angyalok közvetítésével átvettétek ugyan a törvényt, de meg nem tartottátok.”
István vértanúsága, az első egyházüldözés.
Amikor ezt meghallották, szívüket elöntötte a méreg és fogukat vicsorították feléje. Ő azonban Szentlélekkel eltelve föltekintett az égre, és megpillantva az Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbján áll, fölkiáltott: „Bizony látom a megnyílt eget, s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!” Erre azok nagy hangon fölkiáltottak és befogták fülüket. Azután egy emberként rárontottak s a városon kívül vonszolva megkövezték. A tanúk pedig ruhájukat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le. Amikor megkezdték István megkövezését, az így imádkozott: „Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Mikor pedig térdre rogyott, fönnhangon kiáltotta: „Uram, ne ródd föl nekik ezt a bűnt!” 8 Alighogy ezt mondta, kilehelte lelkét. Saul pedig helyeselte meggyilkolását.Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével valamennyien szétszéledtek Júdea és Szamaria tájékára. Istvánnak pedig istenfélő emberek megadták a végtisztességet és igen megsiratták.
A palesztinai misszió
Saul meg sanyargatta az egyházat: sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat és fogságba vetette őket.Fülöp térítő munkája Szamariában.
A szétszéledt hívek, ahol csak megfordultak, hirdették az igét. Így mikor Fülöp eljutott Szamaria városába, az ottaniaknak a Messiásról kezdett prédikálni. A tömeg, amikor látta és hallotta, hogy Fülöp csodákat művel, teljes figyelemmel hallgatta szavait. A tisztátalan lélek ugyanis nagy kiáltással eltávozott sok ördögtől megszállt emberből, s még sok béna és sánta is meggyógyult. E miatt aztán nagy lett az öröm abban a városban. Már régóta élt ebben a városban egy Simon nevű férfi. Ez varázsló volt, és elámította Szamaria népét azzal, hogy valami fontos személyiségnek adta ki magát. Az egész lakósság apraja-nagyja hallgatott rá, s azt mondták: „Ez az Istennek igazán hatalmas ereje!” Ragaszkodtak hozzá, mert már jó ideje félrevezette őket varázslataival. De mikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országát és Jézus Krisztust hirdette nekik, a férfiak és asszonyok egyaránt megkeresztelkedtek. Sőt maga Simon is hívő lett, s megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött. A jelek és a történt nagy csodák láttára pedig csodálattal telt el.Péter és János szamariai útja.
Amikor a Jeruzsálemben tartózkodó apostolok meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Ezek odaérkeztük után imádkoztak értük, hogy rájuk szálljon a Szentlélek. Még ugyanis egyikükre sem szállt le, mivel addig csak az Úr Jézus nevében voltak megkeresztelve. Rájuk tették tehát kezüket, s azok megkapták a Szentlelket. Amint pedig Simon látta, hogy az apostolok kézrátételére leszáll a Szentlélek, pénzt ajánlott föl nekik e szavakkal: „Adjatok nekem is olyan hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, elnyerje a Szentlelket.” Péter megfeddte: „Vesszen el a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten adományát pénzen meg lehet vásárolni. Semmi közöd vagy jogod sincs ehhez a dologhoz, mert szíved nem tiszta Isten előtt. Térj meg tehát gonoszságodból, kérd Istent, hogy bocsássa meg szívednek ezt a gondolatát. Látom ugyanis, hogy elöntött a keserű epe és rabul ejtett a gonoszság köteléke.” „Könyörögjetek értem az Úrhoz, kérte ekkor Simon, hogy semmi se érjen abból, amiről beszéltetek.” Azok pedig miután tanúságot tettek és az Úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben még sok szamariai faluban hirdették az evangéliumot.Az etióp udvarnok megtérése.
Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj föl és menj délre a Jeruzsálemből Gázába vezető elhagyott útra.” Fölkerekedett tehát és odasietett. Akkor egy etióp ember – mégpedig az etiópok királynőjének, Kandakénak magas rangú udvari tisztje, főkincstárosa – éppen Jeruzsálemben volt imádkozni. Visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasgatta. A Lélek ekkor ezt sugallta Fülöpnek: „Indulj és szegődj ahhoz a kocsihoz!” Fülöp oda is sietett és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte tőle: „Ugyan bizony megérted-e, amit olvasol?” „Hogyan is érthetném, viszonozta az, hacsak valaki meg nem magyarázza?” Meg is kérte Fülöpöt, hogy szálljon föl és üljön melléje.„Akár csak a juhot, úgy vitték leölésre, s miként a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta szólásra ajkát.
Az Írásnak pedig éppen a következő szakaszát olvasta: Gyalázatos módon ítéltek fölötte.Utódairól ki adhat számot?
Hisz élete elenyészik a földről.” Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, érdeklődött Fülöptől az udvarnok, önmagáról vagy valaki másról?” Erre Fülöp beszélni kezdett és ebből az Írásból kiindulva Jézust hirdette neki.