311 Megint csak ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk – mint némelyek – hozzátok szóló vagy tőletek eredő ajánlólevélre? 22 Ti vagytok ajánlólevelünk, szívünkbe írva. Ismeri és olvassa azt minden ember, 33 mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira. 44 Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered. 55 Nem mintha saját erőnkből képesek volnánk valamit is kigondolni magunkról, hiszen képességünk Istentől származik. 66 Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké. Hiszen a betű öl, a Lélek pedig éltet. 77 Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcába, arcának múló ragyogása miatt, 88 hogyan ne lenne sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata? 99 Ha ugyanis már annak szolgálata is dicsőséges, ami ítéletre vezet; mennyivel jobban bővelkedik dicsőségben a megigazulás szolgálata? 1010 Sőt, ami ott dicsőséges, ennek túláradó dicsőségéhez képest nem is dicsőséges. 1111 Ha ugyanis már a mulandó olyan dicsőséges, mennyivel inkább lesz dicsőséges a maradandó!
Az apostoli bátorság.
1212 Mivel tehát ilyen a reményünk, teljes nyíltsággal szólunk, 1313 nem úgy mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó szolgálatának végét. 1414 Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig ugyanaz a lepel borítja az Ószövetséget, amikor olvassák, és rajta is marad, mivel csak Krisztusban tűnik el. 1515 Sőt mind a mai napig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre, 1616 de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a lepel. 1717 Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 1818 Mi pedig mindnyájan födetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét és e szemléletében fokról fokra az ő képmásává változunk át az Úr Lelke által.