79 (78). ZSOLTÁR. A NÉP GYÁSZÉNEKE
79 (Aszaf zsoltára.) Uram, pogányok törtek be örökségedbe, szent templomodat meggyalázták. Jeruzsálemet romhalmazzá tették. Szolgáid testét prédául vetették az égi madaraknak, híveid húsát a föld vadjainak. Jeruzsálem körül ontották vérüket, mint a vizet, és nem akadt senki, hogy eltemesse őket. Szomszédainknak szitok tárgya lettünk, csúfság és nevetség azoknak, akik körülöttünk laknak. Meddig még Uram? Örökre haragudni akarsz? Meddig izzik még bosszúd, mint a tűz? Öntsd ki haragod a pogányokra, akik nem ismernek, az országokra, amelyek neved nem tisztelik, amiért Jákobot eltiporták s lakóhelyét pusztasággá tették. Atyáink bűneit ne rajtunk torold meg, siess elénk irgalmaddal, mert egészen nyomorultak lettünk. Neved dicsőségéért ments meg minket, Istenünk, szabadítónk! Bocsásd meg, Urunk, bűneinket, ments meg minket a nevedért! Miért mondják a pogányok: „Hol van hát Istenük?” Szemük előtt legyen nyilvánvaló bosszúd a pogányokon, szolgáid véréért, amit kiontottak. Hatoljon fel hozzád a foglyok nyögése, szabadítsa ki erős karod a halálra szántakat! Szomszédainknak add vissza hétszeresen a gyalázatot, amellyel illettek, Uram!80 (79). ZSOLTÁR
Mi pedig, a te néped és nyájad juhai, magasztalni fogunk mindörökké, s nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicsőségedet.IMA IZRAEL HELYREÁLLÍTÁSÁÉRT
80 (A karvezetőnek a „Liliom a bizonyíték” szerint – Aszaf zsoltára.) Hallgass meg, Izraelnek pásztora, te, aki Józsefet nyájként legelteted! Te, aki kerubok fölött trónolsz, ragyogj fel Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Éleszd fel hatalmad, jöjj és szabadíts meg, Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekültünk. Seregek Ura, meddig haragszol még? Hisz néped már imádkozik. A könnyek kenyerével etetted, a könnyek árját adtad italául. Elnézted, hogy szomszédaink civódjanak rajtunk, és hogy ellenségeink kigúnyoljanak. Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekülünk. Kihoztál Egyiptomból egy szőlőtövet, és népeket űztél el, hogy elültesd. Előkészítetted számára a talajt, ezért vert gyökeret s terjedt el a földön. Árnyékával befödte a hegyeket, indáival Isten cédrusait. Vesszőit a tengerig növelte, hajtásait a nagy folyamig. Miért romboltad le falait? Akik az úton járnak, mind szüretelik. Az erdei vadkan pusztíthatja, s legelője lett az erdő vadjainak. Seregek Ura, térj vissza, tekints le az égből és lásd, látogasd meg szőlőtövedet, és védd meg, mit jobbod ültetett! Mint a szemetet, a tűzben elégették, pusztuljanak ezért haragos orcád elől! Kezed nyugodjék jobbod emberén, az emberfián, akit megerősítettél! Többé nem hagyunk el téged, tarts minket életben, s mi áldjuk a neved. Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekülünk.Előző nap Olvasási terv Következő nap