79
Aszáf zsoltára.
Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették. (2Kir 25,1-10) Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. (Jób 38,26.27) Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak. (Zsolt 44,14;80,7;137,7; Ezék 25,3.6;26,2) Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz? Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; (Jer 10,25) Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították. (Zsolt 14,4) Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon. (Ésa 64,9.10) Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért. (Ésa 48,9; Ezék 20,22) Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod. (Ésa 31,4) Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait; És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram! (Ésa 65,6.7) Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet! (5Móz 32,9-13) 80 Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel! (Zsolt 74,1;2Sám 6,2; Zsolt 99,1) Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket! (Zsolt 145,15) Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk. (Ésa 60,3; Zsolt 44,4;118,27) Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére? (Jób 34,14.15) Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket. (Zsolt 102,10) Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. (Zsolt 44,14;79,4;137,7) Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! (2Móz 19,18; Zsolt 18,8) Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd. (Ésa 5,1.7) Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet. Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái. Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig. (Zsolt 47,2-4.1Krón;16,8-10) Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő? (Ésa 5,1-7) Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad. (Zsolt 33,1.2;89,17) Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt! (Ésa 64,9-12) És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél! (Zsolt 78,3-6.13-27) Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek. (2Kir 17,6) Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak, Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! (1Móz 17,2;26,3)
Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették. (2Kir 25,1-10) Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. (Jób 38,26.27) Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak. (Zsolt 44,14;80,7;137,7; Ezék 25,3.6;26,2) Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz? Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; (Jer 10,25) Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították. (Zsolt 14,4) Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon. (Ésa 64,9.10) Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért. (Ésa 48,9; Ezék 20,22) Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod. (Ésa 31,4) Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait; És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram! (Ésa 65,6.7) Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet! (5Móz 32,9-13) 80 Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel! (Zsolt 74,1;2Sám 6,2; Zsolt 99,1) Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket! (Zsolt 145,15) Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk. (Ésa 60,3; Zsolt 44,4;118,27) Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére? (Jób 34,14.15) Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket. (Zsolt 102,10) Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. (Zsolt 44,14;79,4;137,7) Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! (2Móz 19,18; Zsolt 18,8) Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd. (Ésa 5,1.7) Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet. Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái. Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig. (Zsolt 47,2-4.1Krón;16,8-10) Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő? (Ésa 5,1-7) Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad. (Zsolt 33,1.2;89,17) Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt! (Ésa 64,9-12) És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél! (Zsolt 78,3-6.13-27) Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek. (2Kir 17,6) Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak, Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! (1Móz 17,2;26,3)