IMA A SZORONGATTATÁS IDEJÉN
31 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Hozzád menekülök, Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak! Igazságodban szabadíts és ments meg engem, hallgass meg és siess hozzám! Légy megmentő sziklám, erős, szabadító váram! Valóban te vagy a sziklám és váram, nevedért vezess és irányíts engem! Kimentesz a hálóból, amit elém vetnek, te vagy szabadulásom. Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram. Te, hűség Istene, te gyűlölöd a silány bálványok tisztelőit, én azonban az Úrban bízom. Ujjonghatok és örülhetek jóságodon, mert kegyesen tekintettél nyomorúságomra, és segítettél kínjaimban. Nem szolgáltattál ki ellenségem hatalmának, lábamat tágas helyre állítottad. Könyörülj rajtam, Uram, tele vagyok félelemmel, tekintetem komor a gondtól, testem, lelkem összetörve. Gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele. Erőm megtört a nyomorúságban, csontjaim mind megroppantak. Gúny tárgya lettem ellenségeimnek, szomszédaimnak szégyenük, barátaimnak félelmük. Akik az utcán látnak, kitérnek előlem. A szívek elfeledkeznek rólam, mintha halott volnék. Olyan lettem, mint összetört edény. Hallottam a tömeg suttogását, körülöttem csupa borzadály, csoportokba verődtek, és meg akartak ölni. De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem! Az időm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözőim hatalmából! Derítsd szolgádra arcodat, ments meg irgalmasságodban! Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak! A gonoszok valljanak szégyent, némuljanak el és szálljanak sírba! Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek az igaz ellen szólnak, rátarti gőggel és megvetéssel! Mily nagy a te jóságod, Uram, amit azoknak tartogatsz, akik félnek téged! Ki is nyilvánítod az emberek szeme láttára, azokon, akik hozzád menekülnek. Tekinteted pajzsával befödöd őket az emberek támadása elől. Sátradban megvéded őket a nyelvek rágalma elől. Áldott legyen az Úr (az erős városban)! Csodálatosan megmutatta nekem irgalmát. Ijedtemben így beszéltem: „Elutasítottál szemed elől.” De te meghallottad könyörgő szavam, amikor hozzád kiáltottam. Szeressétek az Urat mind, ti övéi! Akik hűek hozzá, azokat az Úr oltalmazza, de bőven megfizet azoknak, akik elbizakodva cselekszenek. Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!32 (31). ZSOLTÁR
32 (Tanítóköltemény – Dávidtól.) Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság. Ameddig hallgattam, velőmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége. Kezed súlyosan rám nehezedett nappal és éjjel. Szívem olyan volt, mint a föld a tűző napon. De akkor megvallottam neked bűnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: „Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat!” S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bűnömet. Ezért imádkozzék hozzád minden igaz, a szorongattatás idején! Hiába tör be a vizek áradata, nem éri el. Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival. Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik: Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni, [különben nem közelednek]! A bűnöst sokféle szenvedés éri, de aki az Úrban remél, azt fenntartja irgalma. Vigadjatok az Úrban igazak és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek!33 (32). ZSOLTÁR. A GONDVISELÉS DICSÉRETE
33 Ujjongjatok az Úrban, igazak, a hívőkhöz illik a dicséret! Dicsőítsétek az Urat citerával, tízhúrú hárfán zengjétek fölségét! Énekeljetek új dalt az Úrnak, daloljatok neki szép öröméneket zengve! Mert az Úr szava igaz, minden tette hűségét tükrözi. Az igazságot és a rendet szereti, a földkerekség telve az Úr kegyelmével. Az Úr szavára lettek az egek, s szája leheletére az ég seregei. Mint tömlőben, összegyűjti a tengerek vizét, az áradatot gát közé szorítja. Az egész föld félje az Urat, s remegjenek előtte, kik lakják a földkerekséget! Mivel szólt és lettek, rendelkezett és létrejöttek. Az Úr letöri a pogányok támadását, a népek terveit meghiúsítja. Örök érvényű az Úr határozata, nemzedékről nemzedékre száll szívének gondolata. Boldog a nép, melynek az Úr az Istene, a nép, amelyet örökségül választott. Az Úr az égből letekint, s látja az emberek fiait mind. Hajlékából látja mindazokat, kik a földön élnek. Ő alkotta mindnyájuk szívét és ismeri minden tettüket. A király nem erős hadsereggel győz, a királyt nem hatalmas ereje menti meg. Téved, ki lovától várja győzedelmét, bármilyen erős is az, nem menti meg. De nézd, az Úrnak szeme az igazakon nyugszik, azokon, akik bíznak kegyelmében, hogy lelküket a halálból kimentse és táplálja éhségükben. Lelkünk remél az Úrban. Ő a mi segítségünk és a pajzsunk. Szívünk őbenne ujjong, szent nevében bizakodunk.34 (33). ZSOLTÁR
Kegyelmed őrködjék fölöttünk, Uram, ahogy tebenned remélünk!Előző nap Olvasási terv Következő nap