31
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
(Zsolt 14,1-7)
Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
(Zsolt 22,6;71,1)
Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.
(Zsolt 71,3; Péld 18,10)
Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.
(Zsolt 25,11)
Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.
Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.
Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet;
És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat.
(1Sám 23,19.20;26,1)
Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
(Jób 17,6; Zsolt 6,8)
Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.
Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.
Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
(Zsolt 22,11)
Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.
(Jób 14,5)
Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.
(Zsolt 4,7)
Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba.
(Zsolt 6,11)
A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
(Péld 14,3; Zsolt 52,3.4)
Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.
(Ésa 64,1.1Kor;2,9)
Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.
(Zsolt 27,5;Zsolt 52,3-5)
Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!
(2Sám 21,11-23;13,26;15,14)
Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
(Ésa 38,11.12)
Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!
(Zsolt 34,10;Róm 2,6-9)
Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!
(Zsolt 27,4)
32
Dávid tanítása.
Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. (Róm 2,6.7) Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. (Jel 14,1.5) Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. (Zsolt 31,11) Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela. Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela. (Zsolt 51,6;Jób 31,33; Péld 28,13.1Ján;1,9) Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá. (Ésa 49,8) Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela. (Zsolt 9,10;Zsolt 18,1) Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. (Zsolt 25,12) Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád. (Zsolt 49,21; Ésa 1,3; Préd 3,19) Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül. (Péld 13,21;Ésa 40,31) Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek! (Zsolt 33,1-5; Luk 1,46-49) 33 Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret. (Kol 3,16; Jak 5,13; Fil 4,4) Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón. (Zsolt 40,4) Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges. (Zsolt 146,6) Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld. (1Sám 21,11-14) Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök. (1Móz 1,6.7; Ján 1,1-3;Jób 26,13) Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat. (Jób 26,10) Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó. (Jób 37,22.23) Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott. (1Móz 1,3-6) Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait. (Nehem 4,15; Zsolt 2,1-4; Ésa 19,3) Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre. (Péld 19,21) Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának. (5Móz 4,7.8.2Sám;7,23.24) Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát. Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára. Ő alkotta mindnyájok szivét, és jól tudja minden tettöket. Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével; (Zsolt 44,7) Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg. (Zsolt 22,26;66,13-17;18,1.2) Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat, (1Sám 23,26.27) Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket. (Zsolt 37,19;34,6.7.11; Jób 5,20) Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő. (1Móz 15,1) Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk! (Zsolt 138,8.1Sám;16,1.13;23,17) Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned. (Zsolt 61,8)
Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. (Róm 2,6.7) Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. (Jel 14,1.5) Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. (Zsolt 31,11) Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela. Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela. (Zsolt 51,6;Jób 31,33; Péld 28,13.1Ján;1,9) Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá. (Ésa 49,8) Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela. (Zsolt 9,10;Zsolt 18,1) Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. (Zsolt 25,12) Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád. (Zsolt 49,21; Ésa 1,3; Préd 3,19) Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül. (Péld 13,21;Ésa 40,31) Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek! (Zsolt 33,1-5; Luk 1,46-49) 33 Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret. (Kol 3,16; Jak 5,13; Fil 4,4) Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón. (Zsolt 40,4) Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges. (Zsolt 146,6) Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld. (1Sám 21,11-14) Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök. (1Móz 1,6.7; Ján 1,1-3;Jób 26,13) Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat. (Jób 26,10) Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó. (Jób 37,22.23) Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott. (1Móz 1,3-6) Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait. (Nehem 4,15; Zsolt 2,1-4; Ésa 19,3) Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre. (Péld 19,21) Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának. (5Móz 4,7.8.2Sám;7,23.24) Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát. Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára. Ő alkotta mindnyájok szivét, és jól tudja minden tettöket. Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével; (Zsolt 44,7) Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg. (Zsolt 22,26;66,13-17;18,1.2) Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat, (1Sám 23,26.27) Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket. (Zsolt 37,19;34,6.7.11; Jób 5,20) Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő. (1Móz 15,1) Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk! (Zsolt 138,8.1Sám;16,1.13;23,17) Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned. (Zsolt 61,8)