Isten, a biztos menedék
31 1A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól.
Uram, tebenned remélek,
soha meg ne szégyenüljek,
igazságodban szabadíts meg engem!
3 Hajtsd hozzám füledet,
siess, szabadíts meg!
Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam,
hogy megszabadíts engem!
Mert erősségem és menedékem vagy,
a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat!
Ments ki ebből a csapdából,
amelyet ellenem titokban felállítottak,
hiszen te vagy erősségem.
6 Kezedbe ajánlom lelkemet,
ments meg engem, Uram, igazság Istene!
Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak,
én azonban az Úrba vetem bizalmamat.
Ujjongva örvendek irgalmasságodnak,
hisz megláttad megalázottságomat,
észrevetted ínségemet,
és nem juttattál ellenség kezére,
sőt tágas térre állítottad lábamat.
Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem,
szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved,
mert fájdalomban enyészik el életem,
és éveim siránkozásban.
Az ínségtől ellankad erőm
és remegnek csontjaim.
Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem,
szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem:
akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem.
Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben,
mint összetört edény, olyanná lettem.
Mert hallottam sokak szidalmazását,
az iszonyatot mindenfelől;
Amint egybegyűltek ellenem mindannyian,
s azon tanakodtak, hogy elveszik életem.
Én azonban benned bízom, Uram;
Azt mondom: »Te vagy az én Istenem!
Sorsom a te kezedben van.«
Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől.
Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat,
szabadíts meg irgalmasságodban.
Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen,
hisz segítségül hívlak téged.
Érje szégyen a gonoszokat
és némuljanak el az alvilágban;
Némuljanak el az álnok ajkak,
melyek az igaz ellen gonoszat szólnak,
kevélyen és megvetéssel.
Uram, milyen bőséges a te édességed,
amelyet elrejtettél a téged félők számára,
amelyet a benned bízóknak juttatsz
az emberek fiai előtt!
Elrejted őket arcod rejtekében
az emberek háborgatása elől;
Megoltalmazod őket hajlékodban
a perlekedő nyelvektől.
Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta
irgalmát nekem a megerősített városban!
Én ugyan azt gondoltam ijedtemben:
»Elvetettél szemed elől engem!«
Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát,
amikor kiáltottam hozzád.
Szeressétek az Urat, szentjei mind,
mert az Úr megőrzi a hűségest,
de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.
Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek,
mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!
Öröm Isten bocsánata miatt
32 1Maszkíl Dávidtól. Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert,
és akiknek bűne el van takarva.
Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét,
s akinek lelkében nincsen csalárdság.
3 Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek,
s egész nap jajgattam.
4 Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed,
ellankadt erőm, mint a nyár hevében.
Megvallottam előtted bűnömet,
gonoszságomat el nem rejtettem.
Elhatároztam: »Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.«
0
És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.
6 Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben,
akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket.
Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől;
Körülveszel a szabadulás örömével.
Értelmet adok neked és megtanítlak
az útra, amelyen járnod kell;
Rajtad tartom szemem.
Ne legyetek értelmetlenek,
mint a ló és az öszvér:
amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát,
másként nem közelednek hozzád.
Sok csapás éri a bűnöst,
ám az Úrban remélőt irgalom övezi.
11 Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak,
ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!
Dicsőítő ének a hatalmas és jóságos Istenről
33
1 Örvendezzetek igazak, az Úrban,
igaz emberekhez illik a dicséret!
Áldjátok az Urat lanttal,
zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával!
3 Daloljatok neki új éneket,
ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki!
Mert igaz az Úr igéje,
és minden tette hűséggel teli.
Az igazságot és a törvényt szereti;
Az Úr irgalma betölti a földet.
6 Az Úr szava alkotta az egeket,
szájának lehelete minden seregüket.
7 A tenger vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte,
az örvényeket tárházakba helyezte.
Félje az Urat az egész föld,
remegjen előtte a földkerekség minden lakója!
Mert ő szólt, és meglettek,
parancsolt, és létrejöttek.
Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait,
elveti a népek gondolatait.
De megmarad az Úr terve mindörökre,
szíve szándéka nemzedékről nemzedékre.
Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr,
az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott!
Letekint az Úr az égből,
mind látja az emberek fiait.
Hajlékából nézi
a föld megannyi lakóját.
Egytől-egyig ő alkotta szívüket,
ismeri minden tettüket.
Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg,
s a hőst nem menti meg nagy ereje.
Nem nyújt neki a ló biztos segítséget,
nem szabadítja meg hatalmas ereje.
De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt,
akik remélik irgalmát,
és megmenti a haláltól lelküket,
s éhínség idején is táplálja őket.
Lelkünket az Úr hordozza,
ő segít meg s oltalmaz minket.
Valóban, benne örvend a szívünk,
és szent nevében reménykedünk.
Jegyzetek
31,1 Egyéni panaszdal. Nyelvezete Jeremiás prófétáéval rokon, ezért jóval a fogság utáni időkre helyezik. Két részt (2-9. és 10-25.) különböztethetünk meg, amelyekben a kérést (2-7.10-19) mindig köszönet (8-9.20-25) követi. A panasz konkrét okát nehéz meghatározni. A zsoltáros a különböző szorongattatásokat és félelmeket valószínűleg más-más élethelyzetben szenvedte el. Biztos az, hogy a külső harc és az intrika fontos szerepet játszanak benne.
31,3 Szikla: vö. 28,1-2.
31,6 A lélek itt az életet jelenti. Lukács szerint (Lk 23,46) Jézus ezekkel a szavakkal halt meg; Istvánnak is ez az utolsó imája (Csel 7,59).
32,1 Egyéni hálaének. Bonyolult szerkezete miatt a fogság utáni időkre helyezik. Az Egyház a hét bűnbánati zsoltár egyikének tekinti és így használja (sorrendben a második).
32,1 A megtisztult ember örömteli kiáltása. Pál is idézi (Róm 4,7-8).
32,3 Az ember a test és a lélek egysége, ezért a bűn az egész embert érinti.
32,4 Javított szöveg.
32,6 Áradó vizek: Isten haragjának jelképe (javított szöveg).
32,11 Liturgikus felszólítás.
33,1 Alfabetikus himnusz a fogság utáni időkből. Felszólítja a közösséget, hogy magasztalja és dicsőítse Istennek a világban való működését.
33,1 Általános felhívás az örömünnepre, hogy megköszönjék Isten szavát és tetteit.
33,3 Később egy hasonló „új ének” az égi liturgiában az egész megváltott teremtésről énekel: Iz 42,10; Jel 5,9
33,6 Vö. Ter 1,6-8. 14-18; Jn 1,3. Isten a szava és a parancsa által hívott létre mindent. „Szájának lehelete” hasonló jelentésű, mint az életet teremtő szó.
33,7 Javítva a görög szöveg, a Vulgáta és az arám fordítás alapján.