135 (134). ZSOLTÁR. DICSŐÍTŐ ÉNEK
135 (Alleluja!) Dicsőítsétek az Úr nevét, ti, az Úr szolgái, dicsérjétek és magasztaljátok őt, akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban. Áldjátok az Urat, mert jó, magasztaljátok fölséges nevét! Mert az Úr kiválasztotta Jákobot, tulajdonába vette Izraelt. Tudom jól, hogy nagy az Úr, a mi Istenünk, nagyobb, mint mind az istenek. Amit az Úr akar, mindent végbevisz, a mennyben és a földön, a tengerben és a vizek mélyén. Ő hoz felhőket a föld határairól, ő küldi a villámot és az esőt, ő indítja el a szelet rejtekéből. Lesújtott az egyiptomiak elsőszülötteire, kezdve az embertől, le az állatokig. Csodákat és jeleket hozott rád, Egyiptom, a fáraóra és minden szolgájára. Megvert sok pogány nemzetet, hatalmas királyokat leterített: Szichont, az amoriták urát, és Ogot, Básán fejedelmét, Kánaán királyait mind. Országukat népének, Izraelnek tulajdonába adta. Uram, neved fennmarad örökké, emléked nemzedékről nemzedékre, Uram! Mert az Úr megőrzi népét, és megkönyörül szolgáin. A pogányok istenei arany és ezüst, emberi kéznek művei. Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak. Van fülük, de nem hallanak és szájukban nincs lehelet. Hasonlók azokhoz, akik csinálták őket, és mindazokhoz, akik bíznak bennük. Izrael háza, áldjátok az Urat, Áron háza, áldjátok az Urat, Lévi háza, áldjátok az Urat, ti istenfélők, áldjátok az Urat! Áldott legyen a Sionon az Úr, ő, aki Jeruzsálemben lakik!136 (135). ZSOLTÁR. A NAGY HÁLAÉNEK
136 (Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó: irgalma örökké tart. Áldjátok az istenek Istenét: irgalma örökké tart. Áldjátok az urak Urát: irgalma örökké tart. Csak ő tesz csodát: irgalma örökké tart. Ő alkotta bölcsességében az eget: irgalma örökké tart. Ő teremtette a földet a víz fölé: irgalma örökké tart. Ő teremtette a nagy világítókat: irgalma örökké tart. A napot, hogy kormányozza a nappalt: irgalma örökké tart. A holdat és a csillagokat, hogy kormányozzák az éjt: irgalma örökké tart. Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire: irgalma örökké tart. Izraelt kivezette közülük: irgalma örökké tart. Erős kézzel és fölemelt karral: irgalma örökké tart. Kettéválasztotta a Vörös-tengert: irgalma örökké tart. Középen átvezette Izraelt: irgalma örökké tart. A fáraót és seregét a vízbe taszította: irgalma örökké tart. Népét a pusztába vezérelte: irgalma örökké tart. Nagy királyokat vert meg: irgalma örökké tart. Hatalmas fejedelmeket győzött le: irgalma örökké tart. Szichont, az amoriták királyát: irgalma örökké tart. És Ogot, Básán királyát: irgalma örökké tart. Országukat örökségül adta: irgalma örökké tart. Örökségül Izraelnek, az ő szolgájának: irgalma örökké tart. Megemlékezett rólunk szükségünkben: irgalma örökké tart. Megmentett ellenségeinktől: irgalma örökké tart. Táplálékot ad minden testnek: irgalma örökké tart. Áldjátok az egek Istenét: irgalma örökké tart.137 (136). ZSOLTÁR. A SZÁMŰZÖTTEK ÉNEKE
137 Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk. Azon a földön a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. Mert dalt akartak hallani, akik elhurcoltak minket. Elnyomóink öröméneket követeltek: „Zengjetek nekünk dalt a Sionról!” De hogyan énekeljünk éneket az Úrról az idegenek földjén? Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom! Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem fölé! Ne felejtsd el, Uram, Edom fiainak Jeruzsálem napját! Amikor így kiáltoztak: „Romboljátok le, romboljátok le, hadd pusztuljon el a földig!” Bábel leánya, te pusztító, áldott, aki megfizeti neked, ami gonoszságot velünk tettél! Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza őket a sziklán!138 (137). ZSOLTÁR. HÁLAÉNEK
138 (Dávidtól.) Szívem mélyéből áldalak, Uram, mert meghallgattad ajkam könyörgését. Az angyalok színe előtt énekelek neked, s leborulok szent templomod előtt. Áldom szent nevedet, jóságodért és hűségedért, mert ígéreted túlszárnyalta dicsőségedet. Amely napon hozzád kiáltottam, meghallgattál, gyarapítottad a lelkem erejét. A föld minden királya dicsőítsen téged, amikor meghallja ajkad szózatát. Az Úr útjairól énekelnek majd: „Nagy az Úr dicsősége!” Valóban, fölséges az Úr, irgalommal tekint a gyöngére, a kevélyt messziről felismeri. Ha bajok közt vergődöm is, megőrzöd életem. Fölemeled kezed ellenségem haragja ellen, és megmentesz engem. Jobbod139 (138). ZSOLTÁR
teszi ezt velem Uram, jóságod mindörökké megmarad. Kezed művétől ne fordulj el!Előző nap Olvasási terv Következő nap