135
Dicsérjétek az Urat!
Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak! (Zsolt 5,3.4) A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban. (Zsolt 134,1) Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges! (Zsolt 118,1) Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül. (2Móz 19,5.6.1Pét;2,9) Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb. (2Móz 15,11; Zsolt 86,8) Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben. (Zsolt 115,3) Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból. (Jer 10,13) A ki megverte Égyiptom elsőszülötteit, az emberétől a baroméig. (2Móz 12,29) Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira. (Zsolt 78,43.51) A ki megvert sok népet, és megölt erős királyokat: (Józs 12,1-24) Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát. (4Móz 21,23-35) És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek. (Zsolt 78,55) Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékről nemzedékre emlegetnek téged. (Zsolt 102,13) Mert birája az Úr az ő népének, és könyörületes az ő szolgái iránt. (5Móz 32,36) A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai. (Zsolt 115,4-8) Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak; Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban! (Zsolt 5,3) Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, és mindazok, a kik bíznak bennök. (Ésa 42,17) Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat! Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat! Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat! (1Kir 11,36) 136 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt 106,1) Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme. (5Móz 10,17) Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt 1,20.21) A ki nagy csodákat művel egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt 72,18) A ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Jer 10,12) A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt 24,2) A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az ő kegyelme. (1Móz 1,16-18) A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az ő kegyelme. A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az ő kegyelme. A ki megverte az égyiptomiakat elsőszülötteikben; mert örökkévaló az ő kegyelme. (2Móz 12,29) A ki kihozta Izráelt azok közül; mert örökkévaló az ő kegyelme. (2Móz 12,31-37) Hatalmas kézzel és kifeszített karral; mert örökkévaló az ő kegyelme. A ki kétfelé választotta a veres tengert; mert örökkévaló az ő kegyelme. (2Móz 14,21) És átvitte Izráelt annak közepén; mert örökkévaló az ő kegyelme. (2Móz 14,22-28) Faraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Jób 28,28) A ki vezérlette népét a pusztában; mert örökkévaló az ő kegyelme. (2Móz 15,22) A ki nagy királyokat vert le; mert örökkévaló az ő kegyelme. (4Móz 21,21-25) És megvert hatalmas királyokat; mert örökkévaló az ő kegyelme. Szíhont, az Emoreusok királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme. (4Móz 21,21-25) Meg Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme. (4Móz 21,33-35) És örökségül adta az ő földjüket; mert örökkévaló az ő kegyelme. Örökségül szolgájának, az Izráelnek; mert örökkévaló az ő kegyelme. A ki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt,136 18.) És megszabadított minket elleneinktől; mert örökkévaló az ő kegyelme. (1Móz 1,1) A ki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt 147,9) Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme! (Zsolt,136 22. 23.) 137 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. (Jer 39,9) A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat, (Jób 28,20-27) Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! (2Kir 25,1.11) Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?! Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! (Jer 51,50) Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének! (Zsolt,137 22.) Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig! (Ezék 25,3.6.8;26,2;35,15; Abd 1,11;Jer 39,2.3.8) Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk! (Jer 50,1-3;51,1-49) Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet! (Ésa 13,16.17; Dán 5,30.31) 138 Dávidé.
Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt. (Zsolt 9,2;Zsolt 82,1.6) Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet. (Zsolt 132,7) Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt. (Zsolt 3,35) Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit, (Zsolt 68,32.33) És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége! Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri. (Zsolt 113,6-8; Ésa 66,2) Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet. (Zsolt 18,5.6;16,17) Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait! (Zsolt 57,3; Fil 1,6;2Sám 3,18;7,12.16)
Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak! (Zsolt 5,3.4) A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban. (Zsolt 134,1) Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges! (Zsolt 118,1) Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül. (2Móz 19,5.6.1Pét;2,9) Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb. (2Móz 15,11; Zsolt 86,8) Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben. (Zsolt 115,3) Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból. (Jer 10,13) A ki megverte Égyiptom elsőszülötteit, az emberétől a baroméig. (2Móz 12,29) Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira. (Zsolt 78,43.51) A ki megvert sok népet, és megölt erős királyokat: (Józs 12,1-24) Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát. (4Móz 21,23-35) És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek. (Zsolt 78,55) Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékről nemzedékre emlegetnek téged. (Zsolt 102,13) Mert birája az Úr az ő népének, és könyörületes az ő szolgái iránt. (5Móz 32,36) A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai. (Zsolt 115,4-8) Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak; Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban! (Zsolt 5,3) Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, és mindazok, a kik bíznak bennök. (Ésa 42,17) Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat! Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat! Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat! (1Kir 11,36) 136 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt 106,1) Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme. (5Móz 10,17) Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt 1,20.21) A ki nagy csodákat művel egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt 72,18) A ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Jer 10,12) A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt 24,2) A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az ő kegyelme. (1Móz 1,16-18) A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az ő kegyelme. A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az ő kegyelme. A ki megverte az égyiptomiakat elsőszülötteikben; mert örökkévaló az ő kegyelme. (2Móz 12,29) A ki kihozta Izráelt azok közül; mert örökkévaló az ő kegyelme. (2Móz 12,31-37) Hatalmas kézzel és kifeszített karral; mert örökkévaló az ő kegyelme. A ki kétfelé választotta a veres tengert; mert örökkévaló az ő kegyelme. (2Móz 14,21) És átvitte Izráelt annak közepén; mert örökkévaló az ő kegyelme. (2Móz 14,22-28) Faraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Jób 28,28) A ki vezérlette népét a pusztában; mert örökkévaló az ő kegyelme. (2Móz 15,22) A ki nagy királyokat vert le; mert örökkévaló az ő kegyelme. (4Móz 21,21-25) És megvert hatalmas királyokat; mert örökkévaló az ő kegyelme. Szíhont, az Emoreusok királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme. (4Móz 21,21-25) Meg Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme. (4Móz 21,33-35) És örökségül adta az ő földjüket; mert örökkévaló az ő kegyelme. Örökségül szolgájának, az Izráelnek; mert örökkévaló az ő kegyelme. A ki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt,136 18.) És megszabadított minket elleneinktől; mert örökkévaló az ő kegyelme. (1Móz 1,1) A ki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt 147,9) Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme! (Zsolt,136 22. 23.) 137 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. (Jer 39,9) A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat, (Jób 28,20-27) Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! (2Kir 25,1.11) Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?! Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! (Jer 51,50) Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének! (Zsolt,137 22.) Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig! (Ezék 25,3.6.8;26,2;35,15; Abd 1,11;Jer 39,2.3.8) Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk! (Jer 50,1-3;51,1-49) Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet! (Ésa 13,16.17; Dán 5,30.31) 138 Dávidé.
Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt. (Zsolt 9,2;Zsolt 82,1.6) Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet. (Zsolt 132,7) Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt. (Zsolt 3,35) Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit, (Zsolt 68,32.33) És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége! Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri. (Zsolt 113,6-8; Ésa 66,2) Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet. (Zsolt 18,5.6;16,17) Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait! (Zsolt 57,3; Fil 1,6;2Sám 3,18;7,12.16)