A három bölcs kudarca
34 Ezután Elihu folytatta és így szólt: Bölcsek, hallgassátok meg a szavaimat, szakértők, figyeljetek ide! Mert a fülnek meg kell vizsgálnia a szót, úgy, mint ahogy az íny ízleli az ételt. Csak ami helyes, azt választjuk magunknak, kutassuk hát ki magunk között, mi a jó. Lám, Jób azt mondja: „Igaz ember vagyok, Isten volt, aki elvette igazamat. Bírám kegyetlenül ellenem van, nem gyógyul a sebem, pedig nem vétkeztem.” Hol van még egy olyan ember, mint amilyen Jób, aki a gyalázkodást úgy issza, mint a vizet, aki a gonosztevők társává szegődött, és összejár a gonoszokkal? Valóban azt mondta: „Mit ér az embernek, hogyha barátságban él is az Istennel.” Ezért bölcs emberek, hallgassatok rám! Az igazságtalanság távol áll Istentől, a Mindenható nem követ el álnokságot. A tettei szerint fizet az embernek, és aszerint bánik vele, ahogyan él. Isten gonoszságot nem művelhet, a Magasságbeli nem ferdíti el az igazságot. Vajon ki bízta rá a földet, s a földkerekséget ki alapította? Ha visszavonná a fuvallatát, és ha visszaszívná a leheletét, akkor minden élő rögtön elpusztulna, és az ember is visszatérne a porba. Hogyha okos vagy, akkor figyelj ide, és a beszédemre nyisd ki a füledet! Törvény ellensége tud-e kormányozni? Kárhoztatod-e az egészen igazat? Aki azt mondja a királynak: „Te istentelen!” A nemeseknek meg: „Ó, ti gonosztevők!” Aki nem elfogult a fejedelmek iránt, s a gazdagot nem becsüli többre a szegénynél, mert hiszen mind az ő kezének művei. Éjszaka idején hirtelen meghalnak. Nagyurak is reszketnek, aztán eltűnnek, erőlködés nélkül végez az erősekkel. Látja szeme az ember útjait, és minden lépését szemmel tartja. Nincs számára sötét és nincsen éjszaka, hol a gonosztevők el tudnának bújni. Nem tűzött ki időt az ember számára, mikor járuljon Istene ítélőszéke elé. Összetöri – vizsgálat nélkül – a hatalmasokat, és másokat ültet a helyükre. Mivel tud tetteikről, letaszítja őket – éjjel –, és szétzúzódnak. Gonosztevők gyanánt ütlegeli őket, olyan helyen, ahol akárki láthatja. Ha szemére vetik: „Ezek, lám, elhagyták, útjait követni nem voltak hajlandók; elhatolt hozzá a szegények jajszava, és az elnyomottak hangját meghallotta, mégis nyugodt maradt, nem zavarja semmi, arcát eltakarja és senki sem látja”, így van ez, mert sajnálja az egyest és a népet, s mert a gonosztevőt a balszerencse hálójára bízza. Hogyha aztán ez így szól az Istenhez: „Megtévesztettelek, de többé nem vétkezem, hogyha vétkeztem, hát légy most a tanítóm, ha gonoszságot tettem, többé nem teszek”, véleményed szerint meg kell-e büntetnie, csak azért, mert te elveted az ítéletét? Rajtad a sor, válassz! Nem én vagyok soron. Ezért mondd ki bátran, amit gondolsz! Az okos emberek azt mondják majd nekem, s minden bölcs férfiú, aki figyelt rám: „Esztelen volt Jób, amikor így beszélt, és szavában nem volt bölcsesség. Tedd hát próbára, jó alaposan, mert mint egy esztelen, úgy feleselt vissza. Mert a bűnét megtoldotta galádsággal, s kétségbe vonja a jogrendet közöttünk, és szószátyárkodik az Isten ellen.”Az ember tettei nem közömbösek az Isten számára
35 Elihu ekkor folytatta és így szólt: Tán helyesnek tartottad, amikor azt mondtad: „Inkább nekem van igazam, nem az Istennek?” Hisz kijelentetted: „Nos, hát mi van abban? Mit ártottam neked, amikor vétkeztem?” Erre most megfelelek neked, s veled együtt a barátaidnak is. Tekints föl az égre, nyisd ki a szemedet! Nézz föl az égboltra, magasan fölötted! Ha bűnt követsz el, hogyan árthatsz neki, és ha sok a bűnöd, mivel károsítod? Ha meg igaz vagy, mit adsz ezzel neki, mi az, amit kezedből kaphatna? Csak a magadfajtáknak számít gonoszságod, az ember fiának erényes életed. Jajveszékelnek az elnyomók miatt, segítséget hívnak a hatalmasok ellen, de azt nem kérdezik: „Hol az én Teremtőm, ki éjnek idején is dalt fakaszt ajkamon? Többre tanított minket, mint az állatokat, az ég madarainál okosabbá tett!” Kiáltoznak, de ő nem ad feleletet, amikor a hatalmasok gőgjét nézik. Hiú kiáltásra nem hallgat az Isten, azzal nem törődik a Mindenható. És ha azt mondod: „Hiszen nem is lát, ügyem előtte van, s folyvást rá várok”, aztán folytatod: „Haragja nem büntet, úgy látszik, az ember bűne nem érdekli”, akkor Jób a száját fecsegésre nyitja, és értelem nélkül szaporítja a szót.Jób szenvedésének igazi értelme
36 Elihu folytatta és így szólt: Várjál csak egy kicsit, hadd oktassalak ki! Mert tovább is tudok Isten mellett szólni. Távoli forrásból merítem tudásom, és bebizonyítom Teremtőm igazát. Szavaimban nincs szemernyi csalás sem, világosan látó ember áll előtted. Nézd, ok nélkül senkit nem vet meg az Isten, de a gonosztevőt nem hagyja életben. A szorongatottaknak igazságot szerez, szemét nem veszi le arról, aki igaz. És bár királyokat ültet a trónokra, ha az uralkodók fölkelnek ellene, akkor valamennyit láncra vereti, s a nyomor pórázán fogságba kerülnek. Így veti szemükre azt, amit tettek, és a bűnüket, hogy ellene lázadtak. Hogy a leckét értsék, fülüket megnyitja, s azt mondja: a bűntől el kell fordulniuk. Hogyha szót fogadnak és szolgálják, akkor boldogságban érnek napjaik véget, az éveik meg csupa örömben. De ha nem akarnak szófogadók lenni, akkor maguk futnak a fegyvere elé, s halálukat lelik tudatlanságukban. Az álnok szívűek kitartanak dühükben, s nem könyörögnek, mikor megkötözi őket. Már ifjúkorukban elpusztul a lelkük, szégyenletes módon végződik életük. A szegényt megmenti nyomorában, nélkülözés közben kinyitja a szemét. Téged is visszaránt az ínség torkából, hisz egykor bőségnek örvendhettél, folyt a zsír asztalodon, annyi volt. Ámde nem ítélted el a gonosztevőt, s az árvák igazát nem oltalmaztad. Most vigyázz, félre ne vezessen a bőség, a gazdag váltságdíj el ne tántorítson. Úgy bánj a gazdaggal, mint a szegényebbel, az erőssel meg úgy, mint a gyengével! Azokat se vesd el, akik nem barátaid, s ne ültesd helyükre saját rokonaid. Jól vigyázz, nehogy a gonoszsághoz pártolj! Hisz épp erre szolgál megpróbáltatásod. Isten hatalmában, nézd, milyen fönséges! Ki tudna olyan jól tanítani, mint ő? Ki szabta meg, mit hogyan tegyen, ki merné mondani: „Igazságtalan voltál!”? Legyen rá gondod, hogy műveit magasztald, hisz dalokat zengnek róluk az emberek. Örömmel szemléli minden egyes ember, az is, aki messziről látja. Lám, nagy az Isten, de mi nem ismerjük, kifürkészhetetlen éveinek száma. Hogyha vízcseppeket indít el lefelé, akkor eső esik, az ő áradata, amely lezúdul a fellegekből, s cseppekben tömérdek emberre hullik. Ezáltal viseli gondját a népeknek, így látja el őket bőven táplálékkal. Ki tudná felfogni felhői méretét, s a hangos mennydörgést a sátorából? Kiteríti a felhőt, amely eltakarja, és befödi vele a hegyek csúcsait. A két kezébe fogja a villámot, aztán megszabja, hová essen. Mennydörgése hangja jelzi közeledtét, bosszuló haragja a gazság felé tart.Előző nap Olvasási terv Következő nap