Eliú második beszéde: 34,1-37
Jób múltja 34 És újra megszólalt Eliú, és ezeket is mondta:
»Halljátok, bölcsek, szavaimat,
figyeljetek rám, ti okosak!
Mert a fül vizsgálja meg a szavakat,
miként az íny ízleli meg az ételt.
Válasszuk magunknak azt, ami helyes,
állapodjunk meg, vajon mi jobb?
Azt mondta ugyanis Jób: ‘Igaz vagyok,
de Isten megtagadja igazamat!
Hamisság van megítélésemben;
kegyetlen nyíl talált, holott bűnöm nincsen!’
Van-e férfi, Jóbhoz hasonló,
aki issza a gúnyolódást, mint a vizet?
Aki azokkal tart, akik gonoszt művelnek,
és istentelen emberekkel jár-kel?
Mert azt mondta: ‘Nem kedves az ember Isten előtt,
még akkor sem, ha híven követi!’
Azért hallgassatok rám ti, okos emberek!
Távol legyen Istentől a gonoszság
s a Mindenhatótól a jogfosztás!
Mert ő az embernek tettei szerint fizet,
és mindenkinek útja szerint viszonoz;
mert valóban, Isten nem kárhoztat ok nélkül,
s a Mindenható nem ferdíti el az igazságot!
13 Kit rendelt mást a föld fölé,
vagy kit tett a világ fölé, amelyet alkotott?
Ha arra irányozná szívét,
vissza is vonhatná magához leheletét, lélegzetét,
akkor kimúlna minden élőlény egyaránt,
s az ember visszatérne a porba.
Ha tehát okos vagy, halld meg, amit mondok,
és figyelj beszédem szavára!
Tud-e kormányozni, aki gyűlöli az igazságot,
és hogyan hibáztatod annyira őt, aki igazságos?
Hisz ő még a királynak is azt mondja: ‘Te hitszegő!’
és a főembereknek: ‘Ti gonosztevők!’
Nem tekinti ő a fejedelmek személyét.
Nem ismeri a zsarnokot, amikor a szegénnyel vetekedik
– mert mindannyian keze alkotásai. –
Meghalnak az ilyenek hirtelen, az éj közepén;
kimúlnak a gazdagok, elmennek,
s ő eltávolítja az erőszakost kézmozdulat nélkül.
Mert az ő szeme az emberek útjain van,
és látja minden lépésüket,
nincs sötétség, nincs halál-árnyék,
hol a gonosztevők elrejtőzzenek,
mert nincs az ember kényére bízva,
mikor menjen Isten elé ítéletre,
összezúz ő sokakat szám nélkül,
és másokat állít helyükre.
Mert ismeri tetteiket,
elhozza azért rájuk az éjt és eltapossák őket.
Megveri őket, mint gonosztevőket
olyan helyen, ahol sokan látják,
azért, mert készakarva eltávoztak tőle,
és egyáltalán nem akarták megérteni útjait,
mert eléje juttatták a nyomorgó kiáltását,
és meghallja a szegények jajszavát.
Ha pedig ő nyugalmat ad, ki az, aki kárhoztassa,
és ha elrejti arcát, ki az, aki szemlélhetné?
Ha népek, sőt az összes ember fölött
istentelen embert enged uralkodni,
a nép bűnei miatt,
akkor így szólok Istenhez:
‘Nem állok neked ellen!
Ha hibáztam, akkor taníts engem,
ha rosszul beszéltem, nem teszem többé!’
Vajon Isten tőled kérdezze-e,
mert nem vagy megelégedve:
‘Mivelhogy tied a döntés, nem az enyém,
mondd meg tehát, hogyan tudnád jobban!’
Az értelmes emberek megmondják majd nekem,
s a bölcs férfiak, akik engem hallgatnak:
‘Nem beszél Jób bölcsen,
és szavai megfontolás nélkül valók!’
Atyám! tedd próbára Jóbot mindvégig!
Ne engedd ki kezedből a gonoszság emberét,
mert vétkeit káromlással tetézi,
gúnyosan tapsol közöttünk
és ítéletre hívja ki Istent szavaival.«
Eliú harmadik beszéde: 35,1-16
Isten fensége 35 És újra megszólalt Eliú, és ezt mondta:
2 »Vajon helyesnek látszik-e neked felfogásod,
hogy mondod: ‘Inkább nekem van igazam, mint Istennek!’
Mert kérdezed: ‘Nem tetszik-e neked az, ami igaz?’
vagy: ‘Mi hasznod abból, ha vétkezem?’
Megfelelek tehát szavaidra
és veled együtt barátaidnak:
– Tekints az égre és nézd,
szemléld a mennyet, amely magasan van fölötted!
Ha vétkezel, mit ártasz Neki?
Ha számosak bűneid, mit teszel ezzel Neki?
Ha igaz vagy, mit adsz Neki,
és mit vesz ő kezedből?
Bűnöd a magadfajta embernek a kára,
és igazvoltod neked, ember fiának a haszna.
Kiáltanak az elnyomók sokasága miatt,
és keseregnek a zsarnokok erős karja miatt.
De nem kérdik: ‘Hol van Isten, az alkotónk,
aki dalokat ad éjjel,
aki többre tanított minket, mint a mező barmait,
aki bölcsebbé tett minket az ég madarainál?’
Nem hallgat ő rájuk, bárhogy kiáltanak akkor,
a gonoszok hivalkodása miatt.
De nem igaz, hogy Isten nem hall,
hogy a Mindenható nem tekint oda!
Mondd bár, hogy nem veszi észre,
az ítélet nála már megvan,
csak meg kell őt várnod.
Most pedig, mert haragját nem engedi szabadjára,
s a bűnt nem bosszulja meg nagyon,
Jób is hiába tátja ki száját,
és értelem nélkül szaporítja a szót.«
Eliú negyedik beszéde: 36,1-37,24
Az isteni megtorlás 36 És folytatta Eliú, és ezeket mondta:
»Tűrj engem még egy keveset, és megjelentem neked,
mert van még mit mondanom Istenért;
messziről veszem tudásomat,
hogy megvédjem Teremtőm igazát.
Szavaim valóban hamisság nélkül vannak,
és tökéletes tudás áll helyt majd előtted.
Nem veti el Isten a hatalmasokat,
hiszen ő is hatalmas!
De nem segíti a bűnösöket,
és igazságot szolgáltat az elnyomottaknak;
nem veszi le szemét az igazról.
Trónra ültet királyokat örök időkre,
de azok felfuvalkodnak.
Amikor azonban bilincsbe vannak verve,
s a nyomor kötelei tartják őket fogva,
megjelenti nekik tetteiket
és bűneiket: hogy erőszakot cselekedtek,
és megnyitja fülüket feddésének,
és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságtól.
Ha meghallgatják és alávetik magukat,
jólétben töltik napjaikat
és dicsőségben éveiket.
Ha azonban nem hallgatják, belerohannak a kardba,
és meghalnak dőreségükben.
A képmutatók és álnokok azonban kihívják Isten haragját,
és nem kiáltanak Istenhez, amikor kötözve vannak,
fiatal korban pusztul el a lelkük,
és életük már az ifjúkorban.
Megmenti a szenvedőt szenvedése által,
és megnyitja fülét a szorongatással.
Téged is kiragad a szorongatás torkából;
tágasság lép helyébe, szűkösség nélkül,
s amit asztalodra raknak, tele lesz kövérséggel.
17 Ha kimondod akkor a gonoszra az ítéletet,
ragaszkodj joghoz és igazsághoz!
Vigyázz, hogy az el ne csábítson bő ajándékkal,
és tetemes vesztegetés meg ne hajlítson!
Ne kívánd birtokolni az aranyat,
és ne áhítsd a gazdagság támasztékát,
hogy az emberek el ne jöjjenek érte éjjel!
Vigyázz magadra, hogy ne hajolj igaztalanságra,
mert inkább ezt pártoltad, mint a nyomorúságot!
22 Íme, magasztos Isten az ő erejében,
és nincsen hozzá hasonló tanítómester!
Ki tudná felülvizsgálni útjait?
Ki mondhatja neki: ‘Igaztalanul cselekedtél?’
Legyen gondod, hogy magasztald művét,
amelyet megénekeltek az emberek!
Mindenki látja azt,
és mindegyik távolról szemléli.
Íme, nagy az Isten, és nem tudjuk felfogni,
évei számát nem lehet kifürkészni.
Elvonja a vízcseppeket
és szakadó záport zúdít,
amely ömlik a felhőkből,
a mindent beborító fellegekből.
Ha kiteríti a felhőket,
úgy, mint a sátrát,
ha villogtatja felülről fényét,
s a tenger sarkait is befödi,
ezek által ítéli meg a népeket,
s ad eledelt sok halandónak.
Fényt rejt el kezében,
és parancsot ad neki, hogy újra előjöjjön;
mesélhet arról az ő pásztora,
s a nyáj is fergetege dühéről.
Jegyzetek
34,13 Az érvelés értelme ez lehet: Isten a világegyetemet nem mások nevében kormányozza, Isten nem mások által kijelölt jogot alkalmaz: az ő saját végtelensége az, amely a jogot alkotta. Ezért ő nem tudja megszegni a törvényt sem kényszerből, sem érdekből.
35,2 Eliú válaszol Jób néhány állítására, hogy ezen a földön az embernek nincs haszna az erényes életből, mert Istent ez nem is érdekli (29,14-30). Eliú válasza: Igaz ugyan, hogy az erények vagy bűnök nem hoznak hasznot és nem okoznak kárt Istennek, mindazonáltal ő számontartja, mert törődik a másikkal, akinek a bűn árt.
36,17 Ezeknek a verseknek az eredeti szövege különösen rossz állapotban maradt meg. Az értelmük valószínűleg ez: aki megátalkodik a rosszban, az elszenvedi az érte járó büntetést. Vannak, akik azt tartják, hogy ez buzdítás, amelyet Eliú intéz Jóbhoz, hogy Isten további büntetéseit elkerülje.
36,22 Eliú itt egy emelkedett hangú himnuszba kezd – és ez az egész 37. fejezeten végighúzódik – Isten fenségéről, hatalmasságáról, bölcsességéről, gondviseléséről, hogy Jób megértse, mennyire felfoghatatlanok és magasztosak az ember számára Isten szándékai.