106 (105). ZSOLTÁR. A NÉP BŰNVALLOMÁSA
106 (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. Ki sorolhatja el az Úr hatalmas tetteit? Ki hirdetheti minden dicsőségét? Boldogok, kik szem előtt tartják parancsait, és az igazsághoz szabják tetteiket minden időben. Emlékezzél meg rólam, Uram, emlékezzél meg jóságosan népedről, segítségeddel siess hozzám! Hogy felüdítsen választottaid boldogsága, hogy örüljek néped örömének, és együtt dicsekedjem örökségeddel. Vétkeztünk, ahogy atyáink is, szembeszegültünk és gonoszat műveltünk. Egyiptom földjén atyáink nem becsülték meg csodáidat, nem gondoltak mérhetetlen irgalmadra; a Vörös-tengernél a Fölséges ellen lázadtak, mégis megmentette őket neve miatt, hogy kinyilvánítsa hatalmát. Parancsot adott a Vörös-tengernek, s az szárazzá vált; úgy vezette át őket az áron, mint a pusztán. Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, s kiszabadította az ellenség kezéből. Ellenségüket elborította a víz, egy sem maradt életben közülük. Erre hittek szavának és zengték dicséretét. Ám hamar elfeledték, amit tett, és nem akartak bízni a szavában. A pusztában saját vágyukat követték, a kietlen földön kísértették az Istent. Megadta nekik, amit követeltek, de hagyta, hogy a betegség kikezdje őket. A táborban irigykedtek Mózesre, s féltékenyek lettek Áronra, az Úr szentjére. Erre megnyílt a föld és elnyelte Datant, eltemette Abiron hadát. Lobogó láng csapott fel seregeik ellen, és megemésztette a vétkeseket. A Hórebnél borjút formáltak maguknak, leborultak az arany képmás előtt. Dicsőségét fölcserélték a bika képével, amely szénával táplálkozik. Elfeledték Istent, aki megmentette őket, s aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban. Csodadolgokat Kám földjén, félelmetes tetteket a Vörös-tengernél. Már arra gondolt, hogy eltörli őket, ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott. Ő eléje lépett, hogy fékezze haragját, és ne hozzon pusztulást rájuk. Ócsárolták az ígéret földjét, nem bíztak meg ígéretében. Sátraikban pártütés támadt, és nem hallgattak az Úr szavára. Erre fölemelt kézzel megesküdött nekik, hogy eltiporja őket a pusztában. Szétszórja nemzetségüket a pogányok között, elszéleszti őket messze országokba. Meghajoltak Baal-Peor előtt, és ettek a halotti áldozatból. Gonosz tetteikkel haragra ingerelték, ezért súlyos csapás érte őket. De fölkelt Pinchasz és ítélkezett, erre megszűnt a csapás. Ez érdemül számított neki, nemzedékeken át mindörökre. Majd ismét megharagították Meriba vizénél, miattuk kellett Mózesnek is lakolnia. Mert megkeserítették a lelkét, meggondolatlanul szólt az ajka. Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett. Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket. Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük. Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak. Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket, tetteikkel megfertőzték magukat, gonoszságuk miatt hűtlenek lettek. Az Úr haragja újra fellángolt népe ellen, öröksége iszonyat tárgya lett számára. A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk. Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk. Majd újra meg újra megmentette őket, de álnokságukkal ingerelték, és visszaestek vétkeikbe. Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket. Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában megváltoztatta szándékát. Engedte, hogy részvétet találjanak azoknál, akik őket fogságba hurcolták. Ments meg minket, Urunk, mi Istenünk, és vezess haza a pogány népek közül! Hogy magasztaljuk szent nevedet, és téged dicsérve dicsekedhessünk.107 (108). ZSOLTÁR
Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökké! Mondja az egész nép: Úgy legyen!Joel könyve
1 Szózat, amelyet az Úr Joelhez, Petuel fiához intézett.I. A SÁSKAJÁRÁS CSAPÁSA
Siralom és könyörgés
A) Siralom az ország pusztulása felett Halljátok ezt, vének, figyeljetek mindnyájan, ti lakói az országnak! Történt-e hasonló napjaitokban, vagy atyáitok napjaiban? Mondjátok el fiaitoknak, s fiaitok az ő fiainak, azok meg az újabb nemzedéknek. Megette a sáska, amit a gázám (kopasztó) meghagyott, megette a jélek (szöcske), amit a sáska meghagyott, megette a haszil (fűfaló), amit a jélek meghagyott. Józanodjatok ki, részegek, és sírjatok, borivók, mindnyájan siránkozzatok az újbor miatt, mert elragadták szátoktól. Országom ellen felvonult egy nép, hatalmas és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, zápfoga, mint a nőstény oroszláné. Szőlőskertemet pusztasággá tette, fügefáimat letarolta, lenyúzta és kidöntögette; ágai fehérek lettek. Zokogj, mint a zsákruhába öltözött szűz ifjúkori jegyese fölött! Eltűnt az étel és italáldozat az Úr házából, gyászba öltöztek a papok, az Úr szolgái. Pusztává lett a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a búza, elillant a bor, kiapadt az olaj. Szégyenkeznek a földművesek, siránkoznak a szőlősgazdák a gabona és az árpa miatt, mert odalett a szántóföld termése. B) Bűnbánatra és imára való felhívás Kiszáradt a szőlőskert, ellankadtak a fügefák; gránátalma, pálma, almafa: elszáradt a mezőn minden fa. Bizony eltűnt a vidámság is az emberek fiai közül! Papok, öltsetek gyászt és sírjatok, oltár szolgái, jajgassatok! Gyertek, s virrasszatok, zsákruhában, Istenemnek szolgái! Mert eltűnt Istenetek házából az étel és italáldozat. Rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet; vének, gyűjtsétek egybe az ország minden lakóját az Úrnak, a ti Isteneteknek házába! Kiáltsátok az Úrhoz: „Ó jaj! Micsoda nap! Mily közel van az Úr napja! És mint a pusztulás jön a Mindenhatótól!” Ugye, szemünk láttára ragadták el Istenünk házából az ételt, a vigasságot és az örömet? Elpusztultak a búzaszemek a göröngyök alatt, beomlottak a csűrök, összedőltek a magtárak, mert odalett a termés. Miért nyugtalanok az állatok, miért bőg az ökörcsorda? Azért, mert nincsen legelője. Lám, a birkanyáj is bűnhődik! Uram, hozzád kiáltok, mert megemésztette a tűz a puszta legelőit, fölperzselte a láng a mező minden fáját. Hozzád kiáltanak a mező vadjai is, mert kiszáradtak a víz forrásai, és megemésztette a tűz a puszta legelőit.Az Úr napjának meghirdetése
C) Az Úr napja és a jelen pusztulása 2 Fújjátok meg a harsonát a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakója, mert elérkezik az Úr napja, már közel is van. A sötétségnek és a komor fellegeknek napja az, felhőnek és homálynak napja! Mint a szürkület, a hegyekre borul egy nagy és hatalmas nép; sohasem volt hozzá fogható, ezután sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át.A hódító sereg
Előtte tűz emészt, mögötte meg láng perzsel; mint az Éden kertje, olyan előtte az ország, utána meg kietlen sivatag: menekülni nem lehet előle. Harci paripákhoz hasonlók, mint a mének, úgy száguldanak. Hangjuk, mint a harci szekereké, amelyek a hegyek magasára hágnak; pattog, akár a lobogó tűz, amely fölemészti a tarlót, mint egy hatalmas, harcra kész nép. Előtte remegnek a népek, minden arc elsápad. Száguldanak, mint a hősök, mint a harcosok, megmásszák a falakat. Biztosan haladnak útjukon, nem térnek le ösvényükről. Egyikük sem akadályozza a másikat, mindegyikük a maga útján halad. Mindenen áthatolnak, és nem szakadnak el egymástól. Betörnek a városba, felfutnak a falra; bemennek a házakba, az ablakon keresztül behatolnak, mint a tolvaj.Az Úr napjának látomása
Színe előtt megremeg a föld, megrendülnek az egek, a nap és a hold elsötétedik, a csillagok elvesztik fényüket. Az Úr hallatja szavát serege színe előtt. Mert serege töméntelen, s akik parancsát végrehajtják, azok hatalmasak. Mert nagy az Úrnak napja, igen félelmetes. Ki állhat meg színe előtt?Felhívás a bűnbánatra
Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot. Ki tudja, hátha visszatér és újra megbocsát, s áldás fakad a nyomában, étel és italáldozat az Úr, a ti Istenetek számára? Fújjátok meg a harsonát a Sionon, rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet, gyűjtsétek egybe a népet, hívjátok össze a gyülekezetet! Gyűjtsétek egybe a véneket, hívjátok össze a gyermekeket, meg a csecsemőket! Jöjjön elő hálószobájából az ifjú férj, nászházából az új asszony! Sírjanak a papok, az Úr szolgái az előcsarnok és az oltár között, és mondják: „Könyörülj, Uram, népeden, ne hagyd, hogy gyalázat érje örökségedet, s ne csúfolhassák őket a népek! Ne mondhassák a népek körében: Hol van az Istenük?”Az Úr válasza
Ekkor az Úr féltékeny szeretetre gyulladt országa iránt, és megkegyelmezett népének.A csapás megszűnése
Az Úr válaszolt népének és ezeket mondta: „Nézzétek, küldök nektek gabonát, újbort és olajat, úgy, hogy jóllakhattok velük. Nem hagyom többé, hogy a népek között gyalázat érjen benneteket. Aki észak felől jön, azt elkergetem. Száraz és kietlen földre űzöm, előhadát a keleti tenger felé, utóhadát a nyugati tenger felé. Rossz illata felszáll, romlása érzik.” [Mert gőgös volt.]Látomás a bőségről
Ne félj, termőföld, ujjongj és örülj, mert nagy dolgot vitt végbe az Úr! Mezei állatok, ne féljetek, mert kizöldülnek a puszta legelői! A fa meghozza gyümölcsét, a fügefa és a szőlő megadja termését. Sion fiai, ujjongjatok, örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben! Mert igazságosságában megadja nektek az őszi esőt; esőt küld nektek: tavaszi és őszi esőt, mint hajdanában. A szérűk megtelnek gabonával, a sajtók ontják a bort és az olajat. Kárpótollak benneteket az esztendőkért, amikor pusztított a sáska és a jélek, a haszil és a gázám: hatalmas seregem, amelyet ellenetek küldtem. Ehettek és jóllakhattok, és akkor majd magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgot tett veletek. [Népem soha többé nem vall szégyent.] „És tudni fogjátok, hogy Izraelben lakom, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, és nem más, és népemet soha többé nem éri szégyen.”Előző nap Olvasási terv Következő nap